„Szívünkben nap nap után nagyobb lesz ő”
A hetvenhét éve püspökké szentelt Márton Áronra Jakab Antal szavaival emlékezünk
„A gyergyószentmiklósi állami gimnázium felsős növendéke voltam már 1926-ban. Hősök napján kivonult a város népe a temetőbe, hatóságok és katonák fényes mundérba öltözve. A rangos és kitüntetésekkel elhalmozottak hősöket dicsőítő beszédei után egyszerű reverendában egy szikár, csontos arcú káplán lépett a pódiumra. […] Az a szikár fiatal pap, aki nekünk hittanárunk volt, Áron tisztelendő úr kezdette el bennünk nevelni a felelős embert.”
Isten szolgája Márton Áront 77 évvel ezelőtt, 1939. február 12-én szentelte püspökké Andrea Cassulo apostoli nuncius a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évfordulóra az 1972-es felső-háromszéki bérmakörúton készült exkluzív fényképekkel és utódja, Jakab Antal most először publikált gondolataival emlékezünk.
Felső-Háromszék, Csernáton – 1972
Egyházmegyénk ezeréves történetének aligha volt olyan országos és világszerte bajoktól, népek feláldozásától annyira megterhelt korszaka, mint amelyet szakadatlan megpróbáltatások között Márton Áron népével együtt vészelt át. A nagy püspök működése felekezeteket és egy nép kultúráját átölelő, féltő, szorgos munka volt.
Amikor lényének egész teljessége, áldozatok és nagy jótettek zsúfolódnak az emlékezetben, nehéz köztük a minőségi és jelentőségi válogatás. Egy kevés kényszerű szünetet kivéve 58 éven át mindenirányú tanúja voltam életének, majd közvetlen munkatársa a tetteiben.
Felső-Háromszék, Martonfalva – 1972
A gyergyószentmiklósi állami gimnázium felsős növendéke voltam már 1926-ban. Hősök napján kivonult a város népe a temetőbe, hatóságok és katonák fényes mundérba öltözve. A rangos és kitüntetésekkel elhalmozottak hősöket dicsőítő beszédei után egyszerű reverendában egy szikár, csontos arcú káplán lépett a pódiumra. Beszédének lényege egyetlen mondatban kifejezhető: nem azok az igazi hősök, akiket akarva-nemakarva a haditörvény kerget a tömeghalálba, hanem azok, akik a békét minden áldozattal és bölcsességgel megteremtik. Az a szikár fiatal pap, aki nekünk hittanárunk volt, a hősök napján eldöntötte a két kérdést: hogy a béke a földet megáldó Isten legszentebb műve, s hogy minden háborúban van valami a kainiták testvérgyilkosságából. Tóth Tihamérnak a Vallásos ifjú, A művelt ifjú, Tiszta férfiúság, Ne igyál stb. című könyveivel felszerelve Áron tisztelendő úr kezdette el bennünk nevelni a felelős embert.
Még mielőtt Áron püspök a kolozsvári Szent Mihály-egyházközség plébánosa lett volna, 1931 és 1936 között egyetemi lelkipásztor volt éspedig az egyetemi ifjúság kérésére, amely lelki vezérre vágyott. Majd pedig ugyancsak Kolozsvár központtal a négy egyházmegyét összefogó hitbuzgalmi szervezetnek, a Katolikus Népszövetségnek igazgatójává választották. Ennek minden év nyarán, főbb városokban, közös ünnepsége volt a Katolikus Nagygyűlés. Ezt az ünnepnapot készítették elő a három-négy napos konferenciák, s ezeken mint papnövendék, más kollégákkal mindig részt vettem. Ott teljes egészében emberközpontú szellem uralkodott, és tiltakozás minden ellen, ami hatalmi pontról az embert bántja, és pártolása mindennek, ami a szociális gondolkozástól és érzéstől áthatva nyitogatja a jövőnek ember számára igazságos, járható kapuit és útjait. Ezek a kurzusok voltak az előkészítő melegágyai az Erdélyi Iskola minden nép számára érvényes és mindenütt dicsért pedagógiai folyóiratnak. Valóságos népfőiskola az iskolák mellett, amely máig is megbecsült munkásokat, kultúrembereket nevelt.
Felső-Háromszék, Futásfalva – 1972
A négy egyházmegye papjainak, híveinek és minden érdeklődő kultúrembernek szemei és reményei már erre a szikár, külsejében kopott, szerény emberre szegeződtek, amikor őt 1936 tavaszán a kolozsvári, akkor legnagyobb és legveszélyesebb helyzetben lévő egyházközségünk élére kinevezték.
Nap mint nap hajnalig világítottak Áron plébános ablakai, és Kolozsvár szórakozásból későn hazatérő férfijai tudták és mondották: ott születnek számukra a legszebb és általánosan hasznos gondolatok, tervek és tettek. Ott fogantak azok a híres beszédek, amelyekkel templomának szószékét és hallgatóit megszentelte, s amelyek meghallgatására órákkal előbb tódultak a tömegek, hogy padban vagy legalább lábon helyet kapjanak.
Ezek az előzményei annak a lelkesedésnek, amellyel a négy egyházmegye hívei s mindenki püspökké kinevezését fogadta.
1944. május 18-án, az újpapok szentelése alkalmával hirdette meg az akkori körülményekben fülnek idegen, veszélyes, de örökérvényű tételét, hogy a papnak az igazságért, népéért az életét is fel kell áldoznia, s hogy büszke egyházmegyéjének híveire, mert felébredt bennük az emberiesség és tiltakoznak más hitű és nemzetiségű embertársaik életének megkülönböztető veszélyeztetése ellen. S ő hangsúlyozta a legkeményebben, hogy égbekiáltó bűn az Isten teremtette népek és emberek között olyan különbséget tenni, mintha nem lennének egyenlő jogú gyermekei az Istennek, s aminek következménye a szabadságuk, sőt életük elveszése is lehet. Ezek a tételek az idő és a körülmények miatt, amikor elmondattak, de örökérvényű tartalmuk miatt, ismerősek az egész világ előtt.
Felső-Háromszék, Martonfalva – 1972
Segédpüspöke címén egy házba, egy asztalhoz és egy munkakörbe kerültem vele. Megélhettem bölcsességének jeleit.
Gyakori voltam betegágyánál. Utolsó évében mentem mind gyakrabban, hogy ne érezze magát fölöslegesnek a világon. Amíg a kíméletlen, fájdalmas betegség letépte róla varázslatos lényének gazdag vonásait és tehetetlenné tette az izmos testet, napról napra láttam a lelki óriást és a hangtalanul szenvedő szent embert.
Püspöksége világító fáklya volt mások számára is, nekünk azon felül érezhető, látható, biztos vezető kéz. Még püspöksége előtt üstökösként járt elől, hogy az Isten és a hit megbecsülése által érzékennyé tegye a népeket az igazságra, az élet értékének felfogására és megbecsülésére.
Felső-Háromszék, Martonfalva – 1972
Az egész Egyházunkban rendkívüli jelenség, hogy Mailáth püspökkel ketten majdnem egy évszázadon át (85 évig) szentelték meg ezt a földet életükkel és Istenbe vetett hitük jegyében fogant és a lehetetlennel szemben is végrehajtott tetteikkel.
Első kötelességünk az imádság és az áldozatok, hogy méltó utódai legyenek és lelketeknek, sorsotoknak pásztorai. A második, és ennél is fontosabb, hogy szívetekben, lelketekben továbbéljen a nagy püspök. S nem gyümölcstelen, üres érzésekben, hanem követve őt a tudomány szomjában, az idő és az emberek megbecsülésében, a makulátlan életpéldájában, a mások iránti felelősségben, tetteitek minőségében, a hosszantűrés józanságában, szenvedéseitek értékelésében. S főképpen a sorsotokat megszentelő Isten iránti erős hitben.
Jakab Antal és Márton Áron
Márton Áron, az apostol, a pásztor, a szent és próféta a jövő göröngyös útjaira mutat irányt nekünk. S mi hisszük, hogy ő még mindig a mi napunk, aki fényt, meleget ad és életünk pártfogója. Kell nekünk most is Áron püspök világító fénye és életmutató alakja.
Mi már azzal is nyertünk, ha reá emlékezünk, hozzá igazodunk és pártfogását kérjük. Szívünkben nap nap után nagyobb lesz ő és lelkünkben elevenen él.
Összeállította:
Varga Gabriella
a Jakab Antal Keresztény Kör társalapító-társelnöke
a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa
A fényképek a kilyénfalvi Jakab Antal Könyvtár és Emlékszobában őrzött albumból valók.
(Címfotó: Felső-Háromszék, Martonfalva – 1972)
Emléknap Márton Áron püspökké szentelésének 77. évfordulóján
2016. február 12., péntek
Részletes program:
09.30: Sajtóreggeli
Helyszín: Jakab Antal Tanulmányi Ház, Csíksomlyó
Téma: Márton Áron üzenete, a Márton Áron Emlékév kiemelt eseményei, Hargita Megye Tanácsával közösen szervezett helyi események
Résztvevők: Ft. Msgr. Dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes;
Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottság elnöke;
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
10.30: Ünnepi szentmise és hangverseny
Helyszín: Csíksomlyói Kegytemplom
Celebrálja: Nm. és Ft. Dr. Jakubinyi György érsek
Közreműködik: Szentegyházi Gyermekfilharmónia
17.00: Kiállítás Márton Áron püspök életéről – megnyitó
Helyszín: Csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium, MAGház klubterem
Köszöntőt mond: Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottság elnöke
A kiállítást megnyitja: ft. Tamás József segédpüspök
A kiállítást ismerteti: Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója
Közreműködik: Vrencsán Anita népdalénekes
17.30: Ünnepi emlékműsor
Helyszín: a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium, díszterem
Köszöntőt mond: Varga László, a Márton Áron Főgimnázium igazgatója;
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár;
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke;
Közreműködik: a Márton Áron Gimnázium kórusa;
Vrencsán Anita népdalénekes;
BiIibók Attila színművész;
Györfi Erzsébet és Molnár Anna énekesek.
