Féltsük magunktól?

    A történet úgy kezdődött, hogy a városi képviselőtestület pár éve létrehozott egy céget, azzal a céllal, hogy helyi közszolgáltatások elvégzését bízza rá. Később ez a feladat-átruházás meg is történt, ellenben az arra vonatkozó határozatot a prefektus bíróságon támadta meg, s az neki adott igazat. Már itt enyhén szürreális a történet, mert az indoklás az, hogy akkor lehet versenytárgyalás nélkül rábízni egy saját cégre egy közszolgáltatás elvégzését, ha ez a ráruházás a cég létrehozásakor meg is történik. Más szóval ha az önkormányzat létrehoz egy céget és ráruház egy feladatot, akkor az rendben van. Ha azonban a céget létrehozza egyik ülésén, majd a feladatot a következőn ruházza rá, akkor az nem törvényes. Ép ésszel megáldott ember számára eleve felvetődik a kérdés, hogy mi a ráció ebben a szabályozásban (nyilván semmi), s ugyanakkor az is egyértelmű, hogy amit a szentmiklósi önkormányzat tett az a törvény szigorúan vett betűjével nem egyezik, de a szellemével tökéletesen összhangban van. Egy olyan cégre bízták a kertészet és a mellékgazdaság munkáját, ami 100% a város tulajdona, ezzel a céllal hozták létre és a létrehozástól a ráruházásig semmiféle más tevékenysége nem volt. Ennek ellenére a prefektus meglelte a kákán ezt a csomót, s az “igazságszolgáltatás” igazat adott neki, érvénytelenítette a feladatok átruházásáról szóló határozatot. Attól a pillanattól a Vitalissima nem végezheti a rá bízott munkákat, az önkormányzat pedig köteles volt visszavenni saját használatba a munkavégzéshez átadott eszközöket.
    Mindez még nem világvége, mert ideiglenes jelleggel, a közbeszerzési eljárás megszervezéséig a munkát rá lehetett volna bízni a cégre, s ehhez a gépeket is vissza lehetett volna adni neki. Aztán jó esetben a közbeszerzést is a Vitalissima nyeri, s azzal minden visszakerül a rendes kerékvágásba.
    Igen ám, de itt belép a képbe a város tulipános önkormányzati frakciója! Az még hagyján, hogy farizeusok módjára sajnálkoznak és mutogatnak (mert ők megmondták, de nem hallgattak rájuk), azt még túl lehetne élni. Ennél azonban tovább mennek, s nagy hangon kijelentik, hogy legyen elég a közszolgáltatások magánkézbe átjátszásából, ők a város érdekeit nézik, s nem fognak megszavazni semmiféle közbeszerzést meg bérbeadást! A Vitalissimától visszavett feladatokat azelőtt is a polgármesteri hivatal mellékgazdasága oldotta meg, oldja meg az ezután is. És nem és nem és nem, ebből ki nem térnek. Ennek következtében itt van december, s az utak hótalanítására nincs szerződés megkötve. Ha meg nincs szerződés, akkor nincs hótalanítás sem, mert ingyen, ajándékba azt senki nem fogja végezni.
   Hogy a helyzet abszurd volta érthető legyen, mindössze két dolgot kell tudni:
    1. Bizonyítandó azt, hogy Romániában mennyire nincs helyi autonómia, a kormány megszabott minden település számára egy maximális közalkalmazotti létszámot. Annál több személyt nem szabad alkalmazni a helyi közintézményekhez. S mivel úgy nézett ki, hogy a fűtésszolgáltatást a város vissza kell vegye, ezért a képviselőtestület (benne a kiadást annak idején nagyon ellenző tulipánosokkal) úgy alakította a városháza tisztségjegyzékét, hogy szükség esetén tudják átvenni a szükséges embereket az E-Startól. Ezzel a létszámkeret betelt, nincs mód visszavenni a mellékgazdaság volt alkalmazottait, akik most a Vitalissimánál vannak. Következésképpen a Vitalissimának átadott szolgáltatásokat (ideértve a hótalanítást is) felvállalhatja a városháza, a kérdés csak az, hogy a jogtanácsos, a kapus vagy a titkárnő fog felülni hajnalban a traktorra, ha éjjel havazott.
    2. Régebb a városháza egyik részlege, a mellékgazdaság végezte ezeket a munkákat. Aztán átadták azokat a város 100%-os tulajdonában levő cégnek. Ugyanannak lehetne most visszaadni, ha nem ültek volna a tulipánosok farhámba. Ilyen körülmények között csak azt kellene megmagyarázzák, hogy ezt miért ellenzik, mitől lenne ez magánosítás, a szolgáltatás elkótyavetyélése meg amiket még összehordanak? Olyan ez mint amikor az ember átvenné a szerszámot egyik kezéből a másikba, de aztán meggondolná magát, s gyanakodva nézne a másik kezére, mert az ellenség, rosszat akar.
    Tipikus tudathasadás lenne már ez is, de ráadásul itt ennél is többről van szó:

– A városnak vannak eszközei, amik garázsban, raktárban rozsdáznak, mert nincs aki használja őket.
– A városnak van egy cége, amelyik eszközök hiányában nem tud dolgozni.
– A városnak vannak alkalmazottai, akik a mellékgazdaságtól átkerültek a Vitalissimához. Ott dolgoztak és fizetést kaptak, itt nem dolgoznak és nem kapnak fizetést.
– Végül a városnak vannak útjai, amelyekről el kell majd takarítani a havat, de ez nem fog megtörténni, mert a város alkalmazottainak tilos a város eszközeivel dolgozni.

    Történik mindez csak azért, mert a tulipános helyi képviselők keményen tartják pozícióikat, éjt nappá téve őrködnek a város érdekei felett. Minimum egy tapsot megérdemelnek, nemde?

Árus Zsolt