29. (395.) szám, 2001. július 26 - augusztus 1




Balatonfüredi álom

           A napokban kellemes meglepetésben volt részem. Túl azon az örömön, hogy a rég nem látott, volt osztálytársaimmal találkozhattam és együtt idézhettük fel a diákévek emlékeit, más pozitív hatás is ért. Egyik osztálytársam révén megyôzôdtem arról, hogy még vannak önzetlenül segíteni akaró emberek a Földön.
           A történet egyszerű és rövid. Az öt-hat éve Magyarországra telepedett barátom úgy érzi, hogy valamivel muszáj segítenie szülôvárosát. Nem nagyzási mániából, nem fitogtatásból, és nem azért, mert ez a divat. Egyszerűen csak mert így esik jól neki. Pedig nem gazdag, feleségével öt gyereket nevelnek Balatonfüreden. Nincs gépkocsija sem televíziója a családnak. Az egymással, a gyerekekkel töltött idôre helyezik a hangsúlyt. Bevallott álma, hogy a két város, Balatonfüred és Gyergyószentmiklós között – az ô közvetítése révén – testvérvárosi kapcsolat jöjjön létre.
           Kérésére együtt kerestük meg az alpolgármester urat (a polgármesterünk gyűlésben volt), ám a terv hallatán nem volt nagy a lelkesedés. A válasz inkább eltántorító volt, mint biztató: a tanács elé kell vinni az ügyet..., ha a tanácsosok megszavazzák, akkor igen..., már úgyis van hét vagy nyolc testvérvárosa Gyergyónak..., nem hiányzik még egy, mert sokba kerülnek nekünk a meghívottak.
           Hát igen, valószínű, hogy igaza van az alpolgármesterünknek, de nem vette észre, hogy a magas lóról egy segíteni akaró embernek az önzetlenségét törte össze. Érdekes visszaforgatni az idô kerekét, és emlékezni azokra a pillanatokra, mikor nagy melldöngetések közepette számolt be valaki, hogy menyi testvérvárosi kapcsolata és meghívottja van szerény kisvárosunknak. Most meg kiderül, hogy ráfizetés az egész? Az is érdekes, hogy mikor én írtam a lukulluszi lakomák költségességérôl, akkor az volt a válasz, hogy ez a városnak egy banijába sem kerül. Most már végképp nem tudok kiigazodni.
           Ezzel a testvérvárosi kapcsolattal a városvezetés régi tartozását tudná leróni a város nyugdíjasai, szívbetegei elôtt, hiszen elsôsorban csere- és gyógyturizmusban lehetne gondolkodni. Balatonfüreden van Magyarország legnagyobb szív- és érrendszeri rehabilitációs intézete, amely már több évszázados, és nemzetközileg is elismert, évente mintegy 8000 betegnek adva új esélyt az elszenvedett infarktus vagy szívműtét után. Nevezik Magyarország díszének, a szívbetegek Mekkájának, a Dunántúl tájmúzeumának, a szôlô és bor hazájának ezt a Tamás-hegy déli lankái és a Tihanyi-félsziget által körülölelt 14 000 lakosú tóparti települést. Füred a Balaton legrégebbi gyógy- és üdülôhelye. Világhírét bôvizű szénsavas forrásainak, páratlan fekvésének, enyhe mikroklímájának, a festôi tónak és illatos, zamatos borainak köszönheti. Zarándokolnak a tó partjára a napfényimádók, a vízi sportok szerelmesei, a bajaikra gyógyírt keresôk, Dionüszosz és az ínyenc falatok barátai, s a nyugalomra, csendes szemlélôdésre vágyók egyaránt.
           Barátom! Remélem álmod egyszer valóra válik, és megmutatod nekünk, hogy egy testvérvárosi kapcsolat lényegében nem csak eszem-iszomokra való. Addig is, míg mi aluszunk, te álmodjál.
Ábrahám Imre

Szálkák és gerendák

           Egy nagyon lényeges és komoly dologról szeretnék ezúttal írni. Az ügy pikantériája ráadásul az, hogy a polgármester erôsen a tanácsosok lelkére kötötte, hogy ne beszéljenek róla. Attól azonban intenék mindenkit, hogy arra gondoljon, ilyen esetben csakazértis beszélni, sôt írni szoktam, ugyanis ez egy veszélyes általánosítás, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Nem egyszer megtörtént már, hogy hallgatásra kértek, s én hallgattam is, mert én is úgy láttam jónak. Ebben az esetben azonban úgy gondolom, hogy hatalmas tévedés volna hallgatni, sôt beszélni kell, ez kötelességünk.
           De lássuk mirôl is van szó. Egy ideje már rebesgették, hogy gond van, ugyanis Hargita és Neamţ megye határa talán nem ott van, ahol mindannyian tudjuk, vagyis a Békás szoroson túl. A táblatologatás története azt hiszem köztudott: a békásiak felhozták a megyehatárt jelzô táblát a szoros felsô végébe, a gyergyóiak viszszavitték, majd megint elölrôl. Ez így ment addig, míg egyszer a tábla unta meg a dolgot, s egyszerűen eltűnt. (Azóta nem tett senki helyette mást, így az átutazó kissé Európában érezheti magát: észre sem veszi, mikor megy át egyik megyébôl a másikba, pont úgy, mint amikor teszem azt Franciaországból megy át Németországba.)
           Aztán megtörtént a Gyilkostói Turisztikai Vállalat magánosítása, majd rögtön ezután az új tulajdonos kezdte eladogatni a villákat egyenként. A villák vevôi pedig jöttek szintén egyenként a tanácshoz, s kérték, hogy az adja nekik tartós bérletbe az épülethez tartozó területet. A tanács – többé-kevésbé kényszerhelyzetben lévén – ezeket a kéréseket jóváhagyta, de különbözô feltételekkel, melyek általában nem voltak a kérelmezôk ínyére. Furcsamód a polgármester egy ideje ezen kérések tárgyalásakor amellett érvelt, hogy adjuk akár alacsonyabb áron is, de minél több évre, s ne fukarkodjunk a négyzetméterekkel. Tette ezt annak ellenére, hogy a kérelmezôk szinte kizárólag békási, avagy még távolabbi személyek, illetve cégek voltak. Ez semmiképp nem áll összhangban az addig hangoztatott „nem elkótyavetyélni" elvvel, illetve – megítélésem szerint – a város érdekeivel. Én személy szerint is szívesebben látnék a Gyilkostónál helybéli, vagy tôkeerôs nyugati befektetôket, akik javítani tudnának (és akarnának) a telep lepusztult állapotán, megteremtvén a turisztika felvirágzásának alapvetô feltételeit.
           Végül, hosszas unszolás – illetve a video-kamera kikapcsolása – után a polgármesterünk elárulta a tanácsnak, hogy utánajártak, s a hivatalos megyehatár a Napsugár villa mellett ereszkedik le az országútra, majd annak nyomvonalán halad a Kupás patakig, s ott a patak mentén megy tovább. Következésképpen minden, ami azon túl van (beleértve az egész Békás-szorost) Neamţ megyéhez tartozik. Hogy ez mióta van így, azt senki sem tudja, de állítólag a hivatal képviselôi kutatásokat folytatnak ez irányban a levéltárakban. A másik, legalább annyira izgalmas kérdés az, hogy miképpen módosították ezt a határt, a helyi vezetés tudta nélkül? Feltéve ha nem az a (szinte elképzelhetetlen) helyzet áll fenn, hogy a város akkori vezetôinek tudtával, netán beleegyezésével történt mindez...
           A polgármester azt is elmondta, hogy kormányszinten is készül valami ebben a témában, de hogy mi és mikor, arról már megint nem volt hajlandó nyilatkozni. Csak azt hajtogatta újra és újra, hogy hallgatni kell az egészrôl, ôk (de vajon kik? ez sem derült ki!) foglalkoznak vele, s megpróbálnak megoldást keresni.
           Holott szerintem ez hatalmas tévedés! Pont most, amikor a státustörvény kapcsán a világ ránk figyel, s amikor a román hatalom arról gyôzködi a nemzetközi közvéleményt, hogy a magyarság kérdését példásan megoldották Romániában, szerintem bűn hallgatni. Ki kell használni ezt a helyzetet, s igenis világgá kürtölni, hogy minket elnyomnak, hátrányos helyzetbe hoznak, el akarják venni tôlünk azokat a területeket, amelyek évszázadok óta a város tulajdonában vannak (lásd még a Lapost). Én most a polgármester helyében nemzetközi sajtótájékoztatót tartanék, ahová meghívnám az összes ismert újság-, rádió- meg tévéképviselôt, akik elôtt például Garda Dezsô parlamenti képviselô ismertethetné ezen területek helyzetét, történetét, illetve a merényletet, amelyre a román hatalom készül. E helyett Bukarestben kilincselgetni, s esetleg azon alkudozni, hogy ne enynyit, hanem csak annyit vegyenek el abból, ami jog szerint a miénk, amit ôseink ránk hagytak, mindez olyan bűn, amit ha valaki elkövet, annak nincs mit keresni ebben a városban.
Árus Zsolt

Hírek a hivatalból

           Múlt pénteken sem maradt el a polgármesteri hivatal sajtótájékoztatója, s az elmodottak alapján úgy tűnik, hangsúlyt fektetnek az intézményben a polgárok véleményeire, észrevételeire:
           * A megyei és országos erdészeti felügyelôségek kétnapos erdôvizsgálatot tartottak vidékünkön. A terepszemle három helyszínen – Kiscohárd, Csanód , Lódulj – zaljott, gyakorlatilag eredménytelenül, hiszen több, mint egyéves bejelentések alapján kellett nyomoznia a bizottságnak.
           * A hivatal hozzálátott a játszóterek feljavításához. Az elôzetes számítások szerint öszszesen húszmillió lejbe kerül, hogy a gyerekek újra játszótereken tölthessék szabadidejüket. A javításokhoz nem sikerült támogatókat találnia a városházának.
           * A Polgári Csoport által benyújtott észrevételeknek úgy tűnik, van hatása. Miután a hivatalban áttanulmányozták a listát, a felsorolt visszásságok közül néhányat már meg is oldottak:
           – a Salamon Ernô Elméleti Líceum elôtti pihenôpadok léceit kicserélték és újrafestették, az ott lévô, szeméttel tele akna kitakarítása után újra működôképessé vált;
           – elszállították az ortodox templom elôtti kuka maradványait;
           – a központ egyik hirdetôoszlopát „megfosztották" a plakátoktól, és újrafestették;
           – a temetôben két utat is feljavított a hivatal;
           – a Gyilkostóhoz negyven új szemetes kosarat helyeztek el;
           – a Horea utcában nemsokára új, műanyag burák kerülnek a díszlámpákra;
           – az észrevételek között szerepel az is, hogy a városhatárt jelzô táblákat kinnebb kell helyezni, mivel megváltozott a város belterülete. A táblák áthelyezése az útügy feladatkörébe tartozik, s ezt a hivatal átiratban kérte;
           – a csoport arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kossuth szobor nem látszik egy elôte ágaskodó fa miatt, amelyet ki kellene vágni. A hivatal ezt a kérést nem tudja teljesíteni, a fa ágait viszont megnyesték.
           * Megalakult az Országos Önkormányzatok Szövetsége, amelynek Gyergyószentmiklós is tagja. A szövetség arra hivatott, hogy megkönnyítse a kapcsolattartást az önkormányzatok között.
           * Szeptember 5. és 9. között a Romexpo, valamint a Román Ipari és Kereskedelmi Kamara szervezésében nagyméretű kiállításra kerül sor Bukarestben Romániában gyártott építkezési anyagok címmel. A rendezvény asztalos- és épületasztalos munkák, elektromos felszerelések, világítótestek, padlóanyagok kiállítására ad lehetôséget. Az érdekeltek további információkért keressék Cătălin Trifut, illetve Florin Stant a 01/2240540-es, valamint a 01/2243560-as telefonszámokon.
Pál Hajnalka

Költözött a közjegyzô

           Forradalom negyedi székhelyérôl a Postabank szomszédságába költözött Morar Miron közjegyzô irodája. A közjegyzô az új iroda megnyitóját meg is ünnepelte közeli ismerôsei társaságában. Hozzávetôleg harminc személyt hívott meg az ünnepségre, a szalagot pedig az immár szomszédnak számító Postabank igazgatónôje vágta el. Az eseményen részt vett a galócási ortodox pap is, ô azonban nemcsak meghívottként, hiszen neki is jutott tennivaló. A közjegyzô ugyanis felszenteltette irodáját, saját vallásának szertartása szerint. A bejárat mellé gyertyával rajzolt keresztet a galócási pap, s megáldotta a közjegyzôség minden alkalmazottját.
           Hogy miért költözött el az iroda? Morar Miron állítása szerint nem a lakókkal volt gondja, egyszerűen csak túl szűk volt a kétszobás lakás. Immár egy sokkal tágasabb és forgalmasabb helyen levô irodában várhatja ügyfeleit. Tehát ezentúl a Szabadság tér 24. szám alatt, a Postabank székhelyével egy emeleten lehet felkeresni Morar Miron közjegyzô irodáját hétfôtôl csütörtökig 8–15, péntekenként pedig 8–14 óra között.


Nincs tetanusz, nem is lesz

           Egyre gyakrabban hallani, hogy hiába fordulnak a sebesültek tetanusz injekcióért a sürgôsséghez, nem kaphatnak, mert nincs. Hogy mekkora problémát jelent ez, és mikor lesz újra, arról dr. Aszalos Elôdöt, a sürgôsségszolgálat vezetô-fôorvosát kérdeztük.
           – Mekkora gondot jelent a betegellátásban a tetanusz hiánya?
           – Elég nagy probléma ez, az emberek megszokták, hogy ide jönnek és kérik, néha követelik egy apró sérülés esetén is. Pedig csak akkor van szükség erre az injekcióra, ha valóban fertôzésveszély áll fenn. Tehát ha valaki konyhakéssel, konzervvel vágja el a kezét, akkor nem kell neki tetanuszt adni, hiszen nem áll fenn a fertôzés veszélye.
           – Mennyi ideje nem rendelkezik a sürgôsség ezzel az oltóanyaggal, és mikorra várható, hogy újra lesz?
           – A kórháznak megvan a maga költségvetése, amely sosem elég. Hogy működtet sürgôsségi ellátást is, azért nem részesül külön pénzösszegben. Ennek ellenére általában negyedévente kapunk tetanuszt, hol ötvenet, hol százat. Legutóbb egy hónapja küldtek, s már három hete elfogyott. Várhatóan augusztus végén hoznak újabb adagot, de ez még korántsem biztos.
           – Hová fordulhatnak a sebesültek?
           – Akiknek szükségük lenne az oltásra, és nem tudjuk ôket kiszolgálni, azoknak a családorvosukhoz kell fordulniuk, hiszen elméletileg ezekben a rendelôkben is kell legyen tetanusz. S egy nap eltolódás az injekció beadásában nem jelent problémát.
           A sürgôsség a tetanuszon kívül minden egyébbel rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy el tudja látni a hozzá fordulókat – mondta végezetül a sürgôsségszolgálat vezetôje.
Pál Hajnalka

Jó utat!

           A július tizenkilencedikei tanácsülésen ismét szóba került az utak állapota. Ennek kapcsán Pál Árpád újra elmondta, hogy egyetért azzal, hogy a lakosság zúgolódik az utak állapota miatt, mert azok valóban csapnivalóak, ellenben nem ért egyet azzal, hogy a tanácsosok is elégedetlenkednek, hisz ôk szavazták meg a költségvetést, s benne azt a kicsi összeget, amit útjavításra lehet fordítani. Ilyen körülmények között – véli polgármesterünk – a tanácsosok is mellé kellene álljanak, s vele együtt magyarázzák az embereknek, hogy miért ilyen rosszak az utak.
           Sajátos nézôpont, a figyelmetlenebbek akár hitelt is adhatnak neki. Holott nem kellene elfeledni, hogy az utak javítására elköthetô összeget nem a tanácsosok találták ki, hanem a polgármester javasolta, a tanács csak rábólintott. Még pontosabban eredetileg egy nagyobb összeg volt ott (no nem akkora, amekkora lehetne, hogyha okosabban osztanánk be a pénzt), de azon a tanácsülésen, ahol a költségvetést fogadtuk el, a hivatal javasolt újabb módosítást, olyan értelemben, hogy emeljük meg a fizetésekre költhetô összeget, s ugyanannyival csökkentsük le a javításra fordíthatót. Ha ezt a javaslatot akkor a tanács nem fogadja el, akkor most azt kellene hallanunk, hogy nem hallgat a polgármesterre, szándékosan betart neki, stb, stb. Ha ellenben megszavazza azt, amit a polgármester kér (amint ez esetben történt), akkor meg az a vád, hogy túl kevés pénzt ad az útjavításokra.
           Van sapkád? Puff! Nincs sapkád? Puff!
Árus Zsolt

Mifelénk még a vécébôl is lopnak

           A városi illemhely közcélt szolgál, tehát nevezhetnénk akár középületnek is. Rendeltetése folytán sokan járnak oda, ha nem is a látványosságért. Mert látványosnak éppen nem nevezhetô az egykori strand mellé felépített közvécé. Kívülrôl még mutat valamelyest – szerencsére nem kell festeni, mivel kôbôl van – belül viszont omladozik a fal, a rossz csempekályhának köszönhetôen kormos a plafon, az ajtók pedig... hát azokra is ráférne egy alapos festés.
           Mindezek ellenére azonban tisztaság van az illemhelyen. Gondos kezek takarítják nap mint nap, pedig nem kellemes tevékenység. Sára Erzsébet immár két hónapja tölti be a vécésnéni szerepkört, s korábban is tevékenykedett ott, ha menye éppen nem ért rá. A menyecske azóta jobb munkahelyet talált, a közvécét, a parkolót pedig nyugdíjas anyósa gondjaira bízta. Hogy milyen mostanság az élet a közvécé házatáján, arról ô mesél:
           – Általában szombaton van itt forgalom – mondja a vécésnéni – olyankor sokan használják a parkolót, s a vécét is. Ezen a napon ketten kell beszedjük a parkolási díjat, mert egyedül nem gyôzöm. A többi napokon nem nagy a forgalom, alig jön egy-két autó, személy. Általában négy óráig vagyok itt, utána még egy lélek sem jár erre, akkor meg minek maradjak? Négyig is csak azért ülök itt, mert jön a magyarországi busz, s parkol. Egyszer itt ültem fél hatig, akkor is átvertek, mert bementek a vendéglôbe, azt mondták, amikor végeznek, fizetnek, s nem is fizettek rendesen. Itt ültem fölöslegesen vagy három órát, nem járt erre senki, se a parkolóba, se a vécébe.
           Sára Erzsébet kapott már jó néhány dicséretet azért, ahogy kinéz a második portája, pedig külföldiek is szép számban megfordulnak ott. Attól viszont, hogy valaki külföldi, még nem biztos, hogy becsületes. A vécésnéni errôl már szerzett tapasztalatot:
           – Mindenki dicséri a közvécét, mert tiszta, van meleg víz, szappan, tiszta törülközô. Pedig járnak ide magyarországiak is, s azok sem húzzák tôle az orrukat. De a sofôrjeik soha nem akarnak fizetni a parkolásért. Azt mondják, Magyarországon a buszsofôröknek nem kell fizetniük. Ott a tábla, írja, hogy ez fizetéses parkoló, láthatnák, hogy nem magamnak kérem a pénzt. A szabály az szabály, s rájuk is vonatkozik, tehát fizetniük kell.
           A vécét alig keresik fel néhányan, így nem hoz sok pénzt. Állítólag ezt is átvette a focicsapat a parkolókkal együtt, de nem szívesen foglalkozik vele.
           – Még szombaton is alig jönnek be vagy húszan – folytatja mondanivalóját Sára Erzsébet. – Vagy azért, mert meleg van, vagy ejsze inkább hazaviszik, minthogy kétezer lejt fizessenek. Egyértelmű, hogy a bevétel nagy része a parkolóból származik, a kettôbôl hetente körülbelül háromszázezer lej gyűl össze. Ennek harminchét százalékát ígérték nekem, de még egy lejt sem kaptam, mióta itt vagyok. A menyecskémnek pedig legutoljára százhatvanegyezer lejt fizettek.
           Azon kevesek is, akik kis- vagy nagydolgukkal megkeresik a közvécét, nem szívesen fizetnek a használatért. S ez még semmi...:
           – Nem elég, hogy csak az jön ide, akinek nagyon muszáj, az is sajnálja a pénzt. Sokszor kell összeveszni olyanokkal, akik nem is akarnak fizetni. Aztán volt olyan kliensem, aki megkérdezte, nem-e tudok egy nôt szerezni neki. Hát én gyorsan elküldtem innen, ne mérgesítsen. S ráadásul lopnak az emberek mint a szarkák; mindent elvisznek, amit megfoghatnak, még a villanykörtéket, a csípôfogót is.
           A Jövô Sportegyesület elnöke, Ivácson Pál nem teljesen biztos benne, hogy abban a szerzôdésben, amivel átvették a parkolók adminisztrálását, a közvécét is belefoglalták volna. Mint mondotta, ezen szerzôdést nem ô írta alá, az viszont, hogy valaki képes fenntartani egy focicsapatot, nem jelenti azt, hogy az ilyen tevékenységekkel is foglalkoznia kell.
           Sára Erzsébet joggal kér el a parkolásért háromezer, a vécézésért kétezer lejt. Neki ez a munkája, s úgy tűnik, becsülettel végzi el, amit rábíztak. Hogy az épületet fel kellene javítani, azt ô is tudja, de az már nem az ô feladata.
Pál Hajnalka

Ami sokakat bosszant
Sok az üzletesek szemete


           A Bucsin negyedben, közvetlenül a garázstömbök mellett áll két kuka. Három tömbház lakóit hivatottak megmenteni a háztartási hulladéktól. Ennek ellenére általában mindkettô tele van, s joggal bosszankodnak az ottlakók, ha szemetük egy része a dugig telt kukák mellé potyog. Hogy miért csak ritkán lehet üresen találni a kukákat? Egy lerakat és egy üzlet is van az egyik tömbházban, mindkettônek nagy a forgalma, ami azt is jelenti, hogy a termelt szemét mennyisége nem elenyészô. Látják ezt a lakók is, fôleg ha kartondobozok foglalják el a konyhai hulladéknak szánt helyet.
           A természet és annak alkotóelemei kedvük szerint játszadozhatnak nap mint nap a szeméttárolók tartalmával. Egy enyhe szellô kell csupán, hogy a szépre vágyó lakók újonnan felállított kerítése papírral, műanyaggal legyen kidíszítve. Késô este és hajnalban a „turkálók" kotorásznak a kukák tartalmában, s ha valami e tevékenység közben kihull az edényekbôl, az ott is marad. A következô szellôcskének pedig könnyebb a dolga...
           Fiatalember indul a kukák felé, kezében szemetesveder a háztartás hulladékával. Az egyik szeméttárolóban még van némi hely, ha jól céloz, beletaláltatja a szemetet. A másiknak a tetején is kartondobozok hevernek, mellette pedig az elmaradhatatlan háziszemét. Arra számítok, átkozni fogja vagy az üzletet, vagy a lerakatot, amiért újra megelôzték a hulladékürítésben. De higgadt a fiatalember, s csupán ennyit mond:
           – Mit tegyenek? Nincs más hely, ahová üríthetnék a szemetet. Persze, hogy zavar, ha állandóan az üzletesek hulladékával van tele a kuka. Ha a Közüzemek gyakrabban elszállítaná, nem lenne ilyen koszos a környék.
           A lerakat egyik munkatársa is úgy látja, fôleg a Közüzemek a hibás a sok szemét miatt.
           – Mi a lakók szemétdíjának többszörösét fizetjük, hogy a Közüzemek elszállítsa a szemetünket. De ezek a kukák itt már napok óta tele vannak. A szél, a kukázók pedig egykettôre szétterítik, ami már nem fér el a tárolókban. Dobozt mi csak ritkán teszünk bele, hisz a vásárlók abban viszik el a megvásárolt árut.
           A hulladékbegyűjtô központ raktáros-anyagkezelôjétôl megtudtuk, hogy a sok egyéb mellett a fölösleges papírt is be lehet adni hozzájuk, kilójáért pedig ötszáz lejt fizetnek. Tehát a sok gondot okozó doboznak is meg lenne ott a helye, s még pénzt is adnának érte. Nem sokat ugyan, de sok kicsi sokra megy... Nagyobb mennyiség esetén a szállítást is elvállalja a begyűjtô, de ennek ellenére csak egy-két vállalkozó keresi meg rendszeresen a központot.
           A Közüzemek igazgatója, Nagy Attila új megoldási lehetôséggel állt elô: rövidesen átiratban kéri az üzletesektôl, hogy gyűjtsék össze a dobozokat, amelyeket a Közüzemek az igény függvényében hetente egy-két alkalommal elszállít. Hogy lesz-e a kezdeményezésnek sikere? A hulladékbegyűjtô eddig is működött, s még pénzért sem adták oda a papírt a vállalkozók.
           – Nem is az a probléma – mondja Nagy Attila –, hogy a vállalkozók is a lakók szeméttarolóiba hordják a hulladékot. Inkább az okoz gondot, hogy a kartondobozokkal percek alatt megtelik az edény, annak ellenére, hogy alig van benne valami. Ez nekünk is veszteséget jelent, hiszen a kukát el kell szállítanunk, pedig alig van súlyuk. A vállalkozókkal leszerzôdött szemét mennyisége pedig nagyon kicsi ahhoz képest, amennyit elhordatnak velünk, tehát kevesebbet fizetnek, mint amennyit kellene. A üzlethelyiségek környékérôl szinte naponta kellene kicserélnünk a szeméttárolókat, míg máshol kétnaponta is elég. Megoldásnak azt látom, hogy a vállalkozók által összegyűjtött és tárolt dobozokat mi hetente egy-két alkalommal elszállítjuk. Hogy díjmentesen vagy kisebb összeg ellenében oldanánk ezt meg, arról még nem született döntés.
           Apró, vékonyka reménysugarat jelenthetne mindaz, amit Nagy Attila elmondott. A vállalkozóknak tulajdonképpen kedvezô lenne ez a megoldási lehetôség, már csak az a kérdés, vajon hajlandóak addig kerülgetni a papírkupacokat, amíg a Közüzemek elszállítja?
Pál Hajnalka

Tanácsülés
Új munkahely lesz a hivatalban


           Csütörtökön rendkívüli tanácsülésre hívta össze Pál Árpád a városatyákat. A napirend mindössze négy pontból állt, s pár óra leforgása alatt mindegyikrôl sikerült dönteniük a tanácsosoknak.
           Elsôként a költségvetésben kellett a testületnek néhány módosítást eszközölnie, mivel a focicsapat és a Kós Károly Általános Iskola vezetôsége is nyújtott be kérést erre. Az iskola esetében csupán annyira volt szükség, hogy egy 17 milliós összeg a költségek fejezetbôl átkerüljön a beruházásokhoz, hiszen az iskola ennyiért vásárolt meg egy fénymásolót. Úgy a gazdasági, mint az oktatási szakbizottság kedvezôen értékelte ezt a részét a határozatnak. A másik kérést már nem látták ennyire pozitívan. Nem arról volt szó, hogy a tanácsosok nem akartak pénzt adni a focira, csupán megkérdôjelezték, hogy ez a százötven millió lej vajon tényleg elég lesz-e. Attól tartottak, hogy amikor elkezdôdik az idény, a futballcsapat vezetôsége újabb kéréssel fordul majd hozzájuk. Ivácson Pál biztosította a testületet ennek ellenkezôjérôl, s elmondotta, hogy a hivatal százmillióra ígért fát is a csapatnak, ha azt is megkapják, tavaszig nem kell újabb összeget kérniük. A tanácsosok szavaztak, s a tartalékalapból százötvenmilliót utaltak át a focinak.
           Második napirendi pontként egy, az év elején hozott határozatot kellett módosítani, mivel az törvénytelen volt. A jogi személyek épületadójaként ugyanis az épület értékének 2,25 százalékát állapították meg a hatos számú határozatban, bár nem ezt a százalékot írja elô a törvény. Mivel a prefektúra megtámadta a határozatot, a tanácsosoknak muszáj volt ezt egy százalékra csökkenteniük. Azon jogi személyek, akik még a korábbi „árfolyamon" fizették ki épületadóikat, vagy visszakapják a fölösleget, vagy pedig átírathatják a jövô évi adójukba.
           A napirend harmadik pontjában a legelôgazdálkodás és a mezôôrség tevékenységeket olvasztotta egybe a testület. Nagy István titkár elmondotta, hogy a mezôôrség nem tudja fenntartani magát, még az emberek fizetésére sem elég a jövedelme. A polgárok viszont hasznát látják ezen tevékenységnek, s nem kellene megszüntetni csak azért, mert veszteséges. Így is lett, ezentúl egyként működik egy helyre tartozik e két tevékenység.
           Negyedik, napirendi pontként egy új munkahelyet hozott létre a tanácstestület a polgármesteri hivatalban. Egy szociális munkást kell tehát rövidesen alkalmazni oda, aki elsôsorban a veszélyeztetett helyzetű gyerekek problémájával foglalkozik majd. A határozatnak egy, a Megyei Gyerekvédelmi Igazgatósággal kötött megállapodás ad alapot, amelyben le van szögezve, hogy év végéig a fent említett igazgatóság küldené ezen személy fizetését. 2002-tôl azonban már a hivatalnak kell állnia az alkalmazott bérét, s az állását sem lehet megszüntetni a megállapodás értelmében. Több tanácsos is akadt, akiknek szemet szúrt egy s más ebben a megállapodásban, de az már meg volt kötve, a határozatot meg kellett hozni.
           Még az ülés elején szavazott arról a tanács, hogy a különfélék is felkerüljön a napirendre ötödik pontként. E címszó alatt hangzott el az is, hogy újraindult az utcaseprés, s hogy a Capra Neagră Kft. szeretné, ha meghosszabbítanák az öt évre megkötött tartós bérleti szerzôdését egy gyilkostói területtel kapcsolatban.
Pál Hajnalka

Sajtótájékoztató
Kisebbségi Színházak Kollokviuma


           A tervek szerint szeptember 12–16. között kerül sor a Kisebbségi Színházak Kollokviumára, amelynek idén városunk ad otthont. Elôreláthatóan több mint tíz színháztársulat érkezik az ötnapos fesztiválra. A szervezô Figura Stúdió Színház azonban egyelôre még nagy gondokkal küzd: azon kívül, hogy a rendezvényre kell pénzt szereznie, nem feledkezhet meg a művelôdési ház igencsak rossz állapotáról sem.
           Hogy mindezekhez legyen elég pénz is, a Figura Stúdió Színház több helyre pályázott. Többek között a polgármesteri hivataltól is kért támogatást. A városházára benyújtott kérésben a Figura hatvannégymillió lejt kér a fellépôk napi költségeinek fedezésére, valamint még négyszázmilliót a művelôdési ház legsürgôsebb javításainak elvégzésére.
           A pénteken tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy ezen kérés a csütörtöki rendes tanácsülés napirendjén fog szerepelni. A sajtótájékoztatón jelen volt Nagy István is a polgármesteri hivatal képviseletében, aki elmondotta, hogy a hatvannégy milliót a Figura éves költségvetésébôl kívánják leszakítani. Viszont ha ez az öszszeg a költségvetés-kiigazításkor nem kerül vissza, a színház néhány alkalmazottjának fizetése bánhatja.
           Az is elhangzott, hogy szakemberek véleménye szerint hetvenmillióba kerül majd a fesztiválnak otthont adó épület új zsinórpadlása, amely jelen pillanatban szinte életveszélyes állapotban van. A művelôdési ház öltözôit, villanyvezetékeit is fel kellene újítani, hiszen a jelenlegi körülmények között nem lehet fogadni a neves színtársulatokat. Ahhoz, hogy a kollokviumra rendben legyen a művelôdési ház, a javítási munkálatoknak legkésôbb augusztus elsején el kell kezdôdniük – mondotta Szabó Tibor, a színház igazgatója.
           Egy másik pályázatot a Köztájékoztatási Minisztériumhoz küldött a Figura vezetôsége, amelyben 200 milliót kért. A minisztériumon belül működô Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának munkatársa, Zsehránszky István is jelen volt a sajtótájékoztatón, s mint mondotta, úgy látszik, háromszázmilió lejt kap a Figura. A kollokviumot bevették az Európai Nyelvek Éve programba, a zsűri pedig remélhetôleg kedvezôen értékeli majd a pályázatot.
           Egyelôre még csak az biztos, hogy a Figura elküldte pályázatait, a meghívott színtársulatokkal pedig felvette a kapcsolatot, a fesztivál idôpontja is le van szögezve. Egy azonban biztos: Gyergyószentmiklós hírnevének és kulturális életének is egyaránt jót tenne egy ilyen rangos rendezvény.
Pál Hajnalka

Törvénytelen vizsga a Salamon Ernô Líceumban
Román történelemtanár a magyar iskolában?


           Nem maradt visszhang nélkül a Salamon Ernô Líceum által, a megüresedett történelem katedrára szervezett versenyvizsga. A megmérettetés ugyanis több szempontból törvénytelennek bizonyult, ezért nyújtott be óvást ellene dr. Garda Dezsô képviselô a katolikus egyház támogatásával a tanfelügyelôségre.
           A pakliban az is benne van, hogy a vizsgázó, Munteanu Adrian bár egyelôre csak román nyelven kell tanítson, mégis egyesek attól tartanak, hogy a késôbbiekben románként magyar nyelven is tanítani fog, hisz nemsokára leteszi a véglegesítô vizsgáját is. Azt is nehezményezik, hogy ez ellen sem az iskola igazgatója, sem a módszertani felelôs, aki egyben történelemtanár és RMDSZ elnök, nem tett semmit.
           Az óvás eredményeként a tanfelügyelôség a vizsga megismétlésére szólította fel az iskolaigazgatót.
           Ennyi a történet, de korántsem ilyen egyszerű.
           Ezen ügy elôszele már az elmúlt évben érezhetô volt. Munteanu Adrian 2000-ben is részt vett a vizsgán, s akkor is voltak furcsaságok. Harrach Albert a líceum történelemtanára, akkori vizsgáztató így emlékezik:
           – Az csak apróság, hogy akkor sem került sor két nappal azelôtt a kötelezô nyelvvizsgára, azt viszont sokkal súlyosabbnak tartottam, hogy a vizsga tételei a vizsgázó keze írásával jutottak hozzánk. Tehát valószínű, ô állította össze azokat. Természetesen Rokaly kollégámmal nem fogadtuk el azokat a tételeket, újakat készítettünk, s a vizsgázó nem kapta meg az átmenô jegyet, helyettes tanár maradt. Akkor kértük az iskolaigazgatót, hogy Munteanu nyelvvizsga nélkül ne taníthasson világtörténelmet, csupán a románok történelmét, románul. Mert kitartok amellett, hogy magyar iskolában eredményes oktató-nevelô tevékenységre csak magyar nyelven iskolázott tanár képes.
           Az ügy a fôtanfelügyelôséghez is eljutott, Beder Tibor is tudott róla, mégis egy év múlva úgy tűnik, minden kezdôdött elôlrôl.
           Az idei vizsgára július másodikán került sor, egyedüli jelentkezô pedig idén is Munteanu Adrian volt.
           – Volt a mi iskolánknak is egy végzettje, András Szabolcs – magyarázza Harrach Albert –, de édesanyjától úgy tudom, azért nem adta ide a dossziéját, mert úgy értesültek, hogy a hely Munteanunak van fenntartva.
           Harrach a vizsga utáni napokban egyik vizsgáztató tanártól szerzett tudomást arról, hogy újra „elfelejtették" megtartani a nyelvvizsgát, s a tételek közül a módszertani kérdések is hiányoztak, a jelöltnek csupán egy magyar nyelvű óravázlatot kellett készítenie:
           – Látván, hogy újra törvénytelenség történik, Rokaly József kollegához fordultam, aki egyszemélyben módszertani felelôs és RMDSZ elnök is. Nem volt ideje errôl beszélni, csupán annyit mondott a vizsgáról, szó szerint, hogy: tudtam a vizsgáról, de kijelentettem, hogy ehhez nem járulok hozzá.
           A vizsga ügyét az iskolaigazgató elé akarták vinni, de ez elmaradt, így fordult Harrach dr. Garda Dezsô képviselôhöz segítségért, majd eljutottak a fôespereshez is, tanácsot kérni:
           – Megmondtam, nem lehet törvénytelen vizsgáztatással becsempészni a Salamon Ernôbe egy nem megfelelô tanerôt. Akkor ha Rokaly mellém áll, az iskolaigazgatót talán meg tudtuk volna gyôzni, hogy nyilvánítsa érvénytelennek a vizsgát.
           A melléállás hiányzott, s a törvénytelenség ellen szót emelôk úgy döntöttek, megóvják a vizsgát a tanfelügyelôségen.
           Dr. Garda Dezsô a vizsga megismételési kérelmét azzal indokolta, hogy az egyik vizsgáztató tanár Bogyé Miklós érettségiztetô alelnök volt, a másik, Laczkó Szentmiklósi Endre pedig azt nyilatkozta, hogy a vizsgatételeket a korábbi évek érettségi anyaga képezte, s mindezek mellett nem került sor a nyelvvizsgatételre két nappal korábban, mint ahogy azt a törvény elôírja. Ezért kérte a képviselô a vizsga megismétlését, a vétkes felelôsségre vonását.
           A beadvány alapján döntött a tanfelügyelôség: a vizsgát meg kell ismételni – közölte Beder Tibor fôtanfelügyelô július 20-i átiratában.
           Munteanu Adrian a sajtótól értesült arról, hogy vizsgaismétlés lesz. Bár ô nem kívánt nyilatkozni, édesapja, Munteanu Moise elmondta, tavaly is megpróbáltak keresztbe tenni fiának, s az idei ügyet nem hagyják szó nélkül, megtörténhet, hogy a törvényszékhez fordulnak igazságért.
           De hol van az igazság? Dr. Garda Dezsô képviselô elmondotta:
           – Kötelességemnek éreztem, hogy kiálljak az ügy mellett, hisz 1990-ben az önálló magyar iskoláért való küzdelemben szembekerültem elég sok fontos személyiséggel. Nagyon meg kellett azért küzdeni, és én úgy érzem, hogy az önálló magyar iskola létrejötte és megtartása az RMDSZ-nek, és nekem képviselônek kötelességem. A tavalyi vizsga alkalmával is megtudtam, hogy nyelvvizsga nélkül történt a megmérettetés, s jeleztem is Beder fôtanfelügyelônek, s utólag ezért felelôsségre vonta Szilágyi Ferencet, hisz az RMDSZ és a magyar pedagógusok szövetségének programját nem tartotta be. Akkor azzal vádolt Szilágyi minket, történelem szakosokat, hogy ha mindenki elmegy politikusi pályára, akkor nincs ki tanítson az iskolában. Van benne igazság, de nem érzem magam érintve, mert tanítványaim közül nagyon sokan történelem szakot végeztek. Kínálat az lett volna, tehát ebben az esztendôben sem érhet ilyen vád minket. Ne essen félreértés, nekem senkivel nincs bajom, ez nem etnikai kérdés. Azért léptem közbe, mert jól tudjuk, hogy '89 elôtt a mi diákjaink min mentek keresztül, amikor román egyetemet végzett tanárok románul tanították. Ezt szerettem volna elkerülni. Adrian Munteanunak lehetôsége lett volna egy vegyes tannyelvű iskolába vizsgáznia, s akkor nem kellett volna nyelvvizsgát tennie, nem kellett volna ez a sok ügyeskedés, a sok szabálytalankodás. Rokaly Józsefnek azon viselkedésrôl, hogy módszertani felelôsként, valamint RMDSZ elnökként nem kívánt ezzel szembeszegülni csak annyit, hogy maga a tény minôsíti az illetô személy hozzáállását. Nem szívesen nyilatkozom errôl, mert nem szeretném a mesterségesen szított ellentétet tovább fokozni.
           Az egyház nevében Hajdó István fôesperes-plébános nyilvánított véleményt:
           – Amikor ismertették velem az ügyet, akkor nem ilyen-olyan hátsó gondolataim voltak, hanem az, hogy a családnak meg kell ôriznie identitását. Ha a '89-es fordulat után eljött a demokrácia, és a hit is teret kapott az iskolában, sôt a kolozsvári Babeş-Bolyai tudományegyetemen lett teológia-történelem fakultás, akkor ezen végzetteket kellene elônyben részesíteni. Én itthon is biztattam a fiatalokat, hogy ezen a vonalon induljanak, mert szükség van erre a keresztény értelmiségre. Ezek a gyerekek visszajártak, s mondták, hogy mi vállaltuk a teológiát is, de mi lesz, ha nem sikerül katedrához jutunk? Van nekem is egy jelöltem, akit az egyház támogatott, András Szabolcs, s milyen csalódás, hogy egy olyan iskolában, ahol neki létjogosultsága van, s nincs helye. Az ô családja, s az ô gyerekét sokkal hatékonyabban tudja nevelni, mert történelemleckét egy más nemzetiségű leadhatja, de soha nem tudja úgy megtanítani, mint akinek a történelme. Itt mind a két történelmet ismerni kell, de ami az övé, az könnyebb. Az a gondolat vezetett, hogy nekünk olyan tanárok kellenek, akik megértik azt a régi csodálatos szabályt, amit Márton Áron ránk hagyott: Isten nélkül, hit nélkül nevelni nem lehet, csak idomítani. Mert az igazi nevelés Istennel kezdôdik és Istennel végzôdik. Ezért szeretném, ha teológia-történelem szakot végzettek kapnának helyet ezekben az intézményekben. S ez az országnak is nagy javára szolgál, mert hitben, erkölcsben magasztos fiatalokat nevelnek, akik bárhol megállják a helyüket. Én ezt támogatom.
           Megkérdeztük Rokaly Józsefet is, de ô nem kívánt egyelôre nyilatkozni, így Szilágyi Ferenc iskolaigazgatónak tettünk fel néhány kérdést:
           – 1990 szeptember elsejétôl vagyok az iskola igazgatója, s azóta igyekszem, hogy megfelelô tanári ellátást biztosítsak az iskolának. Ebben az idôszakban sikerült angol, német, magyar és román szakos tanárt, pszichológust, szociológust, tanítókat versenyvizsgáztatni, a törvényeknek megfelelôen. Azóta az iskola tanárai között egy román anyanyelvű tanár van, aki román szakos. Idôközben eltávozott innen két történelem szakos tanár, dr. Garda Dezsô és Dézsi Zoltán, és két éve külföldön tartózkodik Romfeld László. Azóta megváltozott a törvénykezés is. Ma már a románok történelmét román nyelven kell tanítani, és ugyanakkor hiány van iskolánkban román szakos tanárból is. Két évvel ezelôtt alkalmaztuk helyettesítôként Munteanu Adrian történelem szakos tanárt, aki vállalta, hogy tanítja a románok történelmét és román nyelvet, irodalmat.
           – Munteanu Adrian tavaly is vizsgázott...
           – 2000-ben vizsgázott hivatalosan erre a posztra, nem érte el az átmenô, hetes jegyet, így továbbra is helyettesítôként működött, megjegyezném, hogy a tanulók, a szülôk és az iskola munkaközössége meg van elégedve a munkájával. A mi tanulóinknak létfeltétele, hogy megfelelô szinten elsajátítsák a román nyelvet.
           – Az hírlik, hogy a tavalyi vizsgán az igazgató urat befolyásolni akarta a diák a tételek összeállításában...
           – Én kértem meg a diákot, hogy állítsa össze a vizsga tételeit. A vizsgáztató tanárok, Harrach Albert és Rokaly József pedig eldönthette, elfogadja-e az összeállított tételeket, vagy újakat adnak. Nem fogadták el.
           – Mi történt az idei vizsgán?
           – A tanfelügyelôség jóváhagyásával július másodikán versenyvizsgát szerveztünk történelembôl is. Én kértem azt is, hogy magyar nyelvbôl teszteljék, mert négy éven át csak románul kell tanítania ugyan, de hátha távlatilag magyar nyelven is kell oktatnia. Ezen a vizsgán egy magyarul készített óravázlatot mutatott be. A szaktanfelügyelô sajnos érettségiztetett, ezért nem lehetett itt. A vizsgatételeket összeállító tanárok egy formai hibát követtek el, nem tettek módszertani kérdést a vizsga anyagába. Ezért, és a Garda képviselô beadványa alapján a tanfelügyelôség úgy határozott, hogy a vizsgát meg kell ismételni. Tehát a hiba a tételek összeállításánál történt, a tanárra szükségünk van a továbbiakban is. Nem tartom helyesnek azt, hogy valakit, akit Adrian Munteanunak hívnak, édesanyja magyar, anyanyelvi szinten beszéli a magyart, és csak a románok történelmét, román nyelvet s irodalmat kell tanítania román nyelven, csak azért mert a képviselô úr nemzetféltô gondolatokkal foglalkozik, nehogy a mi gyermekeink elrománosodjanak, ezért ne taníthatna Munteanu nálunk. Ha a képviselô úr ennyire szívén viseli az iskola sorsát, miért nem maradt tanár?
           – A tanügyi törvény értelmében két nappal a vizsga elôtt kell sort keríteni a nyelvvizsgára?
           – Ez igaz, viszont két éve köztünk dolgozik, ismerjük, ezért vontuk össze a vizsgát.
           – A vizsga tételei a tavalyi érettségi tételek voltak...
           – A tételeket Bogyé Miklós Állította össze, aki akkor iskolánkban volt, érettségiztetô alelnökként, de a vizsga és az érettségi között semmilyen összefüggés nem volt.
           – Szólt-e valaki, hogy a vizsga eltér a törvényektôl?
           – Engem errôl nem tájékoztatott senki. Nem vagyok történelem szakos tanár, nem ismerhettem a vizsgaanyag minôségét. Egyébként Munteanu Adrian augusztus végén véglegesítô vizsgára készül.
           – Az ügyben állást foglalt a katolikus egyház is...
           – Nem tudtam róla, engem senki, a képviselô úr sem keresett meg. A tanfelügyelôségre voltam behivatva csupán. Harrach úr is nehezményezte, hogy nem értesítettem, nem is értesítem, mert sajnos elfogultsággal kell vádolnom, mert ez a vizsga az ô katedráját is érinti. Ô sem keresett meg, minden a hátam mögött történt.
           – Tudott-e róla, hogy a Salamon Ernô egykori diákjai közül többen is végeztek ebben az évben?
           – Én azt tudom, hogy ki adta be hozzánk a kérését. Egyetlenegy ember: Munteanu Adrian.
           – Kinek az érdeke, hogy Munteanu itt tanítson?
           – Az iskolának, a tanulóknak. Nem tartom becsületesnek, hogy az ember két évig dolgozik, munkájával mindenki meg van elégedve, és most, mint egy rongyot félretesszük. Csak azért, mert édesapja román? Átestünk a ló túlsó oldalára.
           – Mikor lesz az újabb vizsga?
           – Augusztus 15-re tűztük ki a nyelvvizsgát, ezt követi 17-én a szakvizsga, a tanfelügyelôség felvigyázása alatt.
           * * *
           Nem tisztem ez ügyben véleményt nyilvánítani. A fiatalember mit tehet arról, hogy ilyen kalamajkába keveredett, s ugyanakkor nem jogos-e egyesek félelme, hogy visszatér a '89 elôtti idôszak, nem kell-e félni a jövôtôl?
Balázs Katalin

Mozi lesz a moziban

           A járókelôk láthatják, hogy nagy a sürgés-forgás a Miorita mozi portáján, jó pár napja munkálkodnak ott az emberek, folyik a beton, készül valami. Ráfér az átalakítás – mondogatják az emberek, mert az utóbbi idôben a mozi nem hasonlított egykori önmagához. Lássuk tehát a múltat és jövôt: mi volt és mi lesz a szélesvásznon.
           Aranykorból jégkamrába
           Danaliszyn József, akit sokan egyszerűen csak Mozi bácsinak neveznek, tucatnyi éve dolgozik a filmszínházban. Mesél, csak mesél a múltról. Visszatér az 1957-es esztendô, amikor az elsô film elsô kockája megjelent a fehér vásznon, s egy leültében 487 ember csodálhatta a mozgóképeket. Késôbb Gulliver gyerekmozival bôvült az intézmény, ahol egymást váltogatták a kor szellemében készült rajzfilmek. Aztán az ipari negyedben is lett mozi, a Famunkás, ahol nemcsak szórakoztató, hanem munkavédelmi és közegészségügyi filmeket mutattak be, melyeket egy kis mozigépen akár a gyárak nagytermeiben is újravetíthettek. A mozizás terjeszkedett, s befogta a Gyilkostó üdülôtelepet, Csomafalvát, Ditrót, a karaván pedig bejárta a medencét Vaslábtól Tölgyesig. S nemcsak mozi volt a moziban, hanem különbözô vetélkedôk is, így vándorolt a Vándorkulcs, zajlott a szocialista munkaverseny.
           1989-ben, amikor Danaliszyn József az intézmény ügyintézésébe kezdett, tizenöt munkatársa volt, aztán rohamosan csökkent a mozik száma ugyanúgy, mint az alkalmazottaké. Nyilvántartások kerülnek elô: '90-ben egy hónap alatt kilencezer nézôt vonzott az akkor legszélesebb korosztályt befogadó művelôdési közintézmény. 1997-ben 24 nap alatt az ötven vetítésre összesen 1225 nézô volt kíváncsi, s e szám 2001 áprilisában annyira lecsökkent, hogy a havi harminc vetítésen 379 belépôjegy kelt el. Nem segített a '97-ben történt javítás sem, a 337-re csökkentett ülôhelyek közül egyre több maradt üresen, s gyakran azért maradt el egy-egy elôadás, mert nem került össze öt érdeklôdô, a minimális létszám egy vetítéshez. Pedig jöttek a filmek Hollywoodból még melegen, s tíz bemutatott filmbôl nyolc amerikai volt.
           Az érdeklôdés ily meredek zuhanása nemcsak annak tudható be, hogy míg ''97-ben 1500 lejt kellett lepengetni egy mozije- gyért, addig ma 15 000 lejbe kerül a belépô, hanem nagyban hozzájárult az is, hogy az idôközben két személyre csökkent személyzet nem bírta meg a tizenhat munkáját, s a fűtéssel is gyakran volt gond. Erre mondta Danaliszyn: a mozi nyáron rideg, télen hideg. Majd azt is hozzáfűzte, hogy az intézmény sanyarú körülményei miatt úgy el van keseredve, hogy már két éve nem kér savanyúságot az ebédhez.
           Valami lesz
           Nemrégiben elindult a hír, hogy három fiatal vállalkozó átalakítja a mozit. Lehet, hogy megszűnik? – Tették fel sokan a kérdést. A vállalkozók azonban nem nyilatkoznak. Egyikük, Szász Helmut csak annyit mondott: majd meglátja a város népe, mi lesz az eredménye a nagy munkálkodásnak.
           A kíváncsiság azonban nemcsak engem, a városlakókat sem hagyja nyugodni, ezért kerestem meg Hajdú Józsefet, a Brassói Megyeközi Filmvállalat, a Miorita anyavállalatának igazgatóját.
           Hajdú kijelentette: már régen vártak arra, hogy valaki bérbe vegye a helyiséget, mert ugye, a vállalatnak újításra nem futja. A jelentkezô cégnek egy évre adták bérbe a felületet, de a vetítésnek a haja szála sem fog görbülni az átalakítások miatt, továbbra is heti két filmet, napi két elôadást nézhetnek a gyergyóiak. A tevékenység azonban kibôvül: hétvégenként, vetítés után diszkó lesz a fiatalság szórakoztatására.
           – Nem lesz itt semmiféle kipi-kupi, hiába pletykálnak az emberek, itt senki nem fog vetkôzni, csak kellemesen, melegben élvezheti az elôadásokat, s táncolhat éjszakánként, ha kedve tartja. Ebbôl Gyergyó lakossága csak nyer, nem értem, miért terjesztenek rossz híreket róla.
           Diszkóval bôvül tehát a tevékenység, s a kismadár azt is elcsipogta, hogy szeptemberre elkészül, megnyílik az új művelôdési, szórakoztató intézmény.
Balázs Katalin

A nyugatiak két kézzel kapnak utána
Nekünk ingyen sem kell az orvosság


           Nyugati ismerôseim szerint nekünk nem is kellene patika, hisz itt van az ingyen gyógyszertár, a természet tele gyógynövényekkel, s a gombáink, az erdei gyümölcseink a legegészségesebb, legfinomabb táplálékként szolgálnak.
           Nem üzlet a gyógynövény
           Nemhiába ajánlották az öregek meghűlésre, gyulladásra, borogatásként a szénamurvát, mert ezerféle jófű rejlik benne. De ki ismeri, mire jók ezek?
           A családok még fôzögetnek cickafarkteát, néhol megtalálható a szárított vérfű, vadcsombor is, de hogy mennyi pénzt hozhatna ez nekünk, fel sem tudjuk mérni. Mert máshol is jobban szeretik a természetes gyógyszereket, mint a színes pirulát. Az értékesítés azonban nehézkes, aki hozzálátott, az is belefulladt.
           Trif Doina szárhegyi otthonában a kredencen sorakoznak a körömvirág-készítmények: tea, olaj, kenôcs, ecet, a vadcsomboros méz, s még ki tudja, mi minden. Egy éve Triffné azt hitte, a körömvirág nemcsak hatékony gyógyszer, jó üzlet is. Termesztette, szállította. Idén azonban lemondott róla:
           – Nem jövedelmezô a gyógynövénytermesztés. Tavaly keveset fizettek érte, s idén nem is találtam rá érdeklôdôt. A brassói gyógyszergyár, amely tôlem a körömvirágot felvásárolta, idén tizenöt hektáron, magának termeszti meg a szükségletet. Megérné külföldre szállítani, de nem találtam rá partnert, ezért idén csak öt áron termesztem, családnak, barátoknak. Hogy mi mindenre jó a körömvirág? Javítja a vérkeringést, így hamar gyógyítja a sebeket, hegesítô hatása van, a fekélybetegségekre kitűnô, akárcsak a meghűlésre, s ugyanakkor stresszoldó. Ha hiszi, ha nem, a tavaly éppen csak, hogy nem jöttem ki veszteségben, pedig sokat dolgoztam, harcoltam a gyomokkal, résen voltam, hogy idôben szedjem a virágokat, s bizony hat-hét kiló is kell, hogy megszáradva egy kilónyi legyen. Lemondtam róla. Majd, ha több idôm lesz, talán foglalkozom vele. Idén inkább pityókát ültetünk, azt is olcsón veszik, de legalább jövedelmezô.
           Utazik a gomba
           A gyógynövény-exportra nem lehet partnert találni, a gombára azonban akad felvásárló. Az erdészet, a város eladta a gombafelvásárlás jogát, így a gomba nagy része határon túlra jut, többnyire az olaszok „harapnak rá". Egymást érik a begyűjtôk, s az ár a termés mennyisége szerint ingadozik. Nemrég még csak 10 000 lejt adtak egy kilogramm elsô osztályú hiripért, ma már nyolcvanezret fizetnek érte. A rókagombának is felment az ára, 30 000 lej jár kilójáért.
           A nyugati pedig tenyerét dörzsölgetve – ahogy ezt a jó üzletkötés után szokás – megpakolja hűtôautóját, s irány a határon túlra. Mit tehetnénk? Mi nem tudjuk tárolni, feldolgozni. Valamikor ugyan gyűjtötte az erdészet alegysége, a Málnatelep, de ma már nem éri meg. Szilágyi Szilveszter, a Málnatelep igazgatója elmondotta, '90-tôl befellegzett a gombagyűjtésnek. Azelôtt a Málnatelep is gyűjtötte, központi parancsra, s a központi cég exportálta, de felbomlott, s ôk nem találtak partnert.
           – A gomba kényes, percre kell ismerni a külföldi piacot, ezért mondtunk le a gombagyűjtésrôl.
           – Honnan lehet tudni, honnan származik a gomba? Lehet, hogy magánerdôbôl hozzák a gombászok...
           – A tizennyolcas és az egyes törvénnyel is kaptak vissza erdôt magánszemélyek. Viszont az új tulajdonosok mindegyike szerzôdést kötött az erdészettel, hogy ezen terület adminisztrálását továbbra is az erdészetre bízza. S ha ô adminisztrálja, akkor a gomba felôl is ô rendelkezik.
           Megy a málna, az áfonya
           Az erdei gyümölcsök begyűjtését azonban továbbra is kimondottan az erdészet alegysége végzi, a Silveximnek adja el. Amint Szilágyi Szilveszter elmondotta, az erdei gyümölcs begyűjtése ugyanúgy zajlik, mint ''89 elôtt. Vannak begyűjtôpontok, ahol a gyümölcs hordókba kerül, a Málnatelepnél fagyasztják, s küldik Németországba, Hollandiába, Franciaországba.
           – Mennyi málnát, kokojszát gyűjtenek egy szezonban?
           – A széldöntések befolyásolják a mennyiséget. A csutakost felveszi a málnavész, s ilyenkor lényegesen megnô a mennyiség. Most például a széldöntött területek hetven százaléka málnavész, 450–500 tonnára számítunk, s ez jövôre tovább nô. Óriási mennyiség, ha arra gondolunk, hogy 1996–97-ben csupán negyven tonnát gyűjtöttünk be. A kokojszánál más a helyzet, az nem szaporodik a fakivágással, '90 óta 25–30 tonnát gyűjtünk be évente.
           Tizenötezret ér a kokojsza, 10 000 lejért veszik át a málnát. S mennyibe kerül egy kokojsza- vagy málnadzsem? Számoljunk, mert ha kicsit utánanézünk, észrevehetjük, hogy röhög a markába a nyugati. Elviszi potom áron, ha mi képtelenek vagyunk feldolgozni. Egyszer a gyógynövényre is rá fognak harapni, s arra ébredünk, hogy szerezhettünk volna egy kis pénzt, ha nem alszunk ilyen sokáig.
Balázs Katalin

Örvendhet a polgármester:
Ditrónak is van új alpolgármestere


           Rendkívüli tanácsülést tartottak hétfôn Ditróban, melynek egyetlen napirendi pontja az új alpolgármester megválasztása, valamint egy új tanácsos beiktatása volt. Három jelölt közül választhatott a tizenhárom, jelenlévô községvezetô, így Benedek László, Márton Károly és Simon Bálint mérettetett meg. A titkos szavazás eredményeként Simon Bálint nyert a legtöbb támogatóra, kilenc szavazattal ôt illeti meg az alpolgármesteri szék. Ugyanakkor a tanácsosok soraiba fogadták Puskás Lászlót, aki, mint bevallotta, leginkább pénzügyi kérdésekben szeretne a testület hasznára lenni, s reméli, hogy lassan csökken a tanács széthúzása, együtt tudnak tenni a közösségért.
           Bardocz Ferenc, Ditró polgármestere gratulálva az új polgármesternek elmondotta: „nem kívánok több tiszteletet tôled, mint amennyit én adok neked, nem kell többet dolgoznod, mint én, de szinte annyit, s minden reggel elvárlak az irodámban, hogy az elôzô napról beszámolhass, ahogy én is be fogok számolni neked... ne úgy, ahogy elôdöd tette."
           Simon Bálint köszönettel fogadta társai bizalmát, majd elmondotta, hogy a hivatal sofôrjeként igencsak ismeri a falubeliek gondját, baját, reméli, segítséget is tud nyújtani, mert hozzá bárki, bármikor fordulhat problémáival, majd hozzáfűzte: „megpróbálok lépésrôl, lépésre, nem szaladva elôre haladni a polgármester és a tanács segítségével, a falu érdekében".
           Egy pohár borral köszöntötték az új alpolgármestert, és ugyanazzal búcsúztatták elôdjét, Balázs Sándort, aki egy évnyi alpolgármesterkedés után úgy döntött: inkább az egyszerűbb, tanácsosi feladatkört választja: „én egy éve tanácsosként indultam, a közigazgatási törvény nem engedi, hogy egyszerre legyek tanácsos és alpolgármester, ezért úgy látom, a szavazati jogom fontosabb, mint az alpolgármesterséggel járó, végrehajtói szerepkör".
           Válaszának igaza megkérdôjelezhetetlen, mégis tudjuk, hogy más is van a háttérben, hisz egy ilyen kis közösségben hamar elterjedt a hír, miszerint polgármester és alpolgármester nem fér meg egy zsákban. A kettejük közötti ellentét nem új keletű, sôt Bardocz Ferenc az RMDSZ-hez már áprilisban eljuttatott egy levelet, melybôl kitűnik, hogy a helyzet tarthatatlan: „Az elmúlt kilenc hónapi tapasztalatom az alpolgármester úr tevékenykedése alapján az, hogy ô nem hajlandó erre az együttműködésre. Ezt a megállapításomat, amennyiben lehetôséget adnak, bôvebben is ki fogom fejteni és alátámasztani. A kettônk közötti párbeszéd megteremtése, próbálkozásaim ellenére is sikertelennek bizonyult. Azon kívül, hogy köszönünk egymásnak, nem sokat beszél velem. Az ôszinte párbeszéd, együttműködés hiánya akadályt jelent a község dolgainak az intézésében. (...) Kérem a helyi RMDSZ elnökségét, hogy a legelsô frakcióülésükön tűzzék napirendre ezt az ügyet. Amennyiben megalapozottnak tartják megállapításomat, hozzák meg a szükséges intézkedésüket, ha kell, más alpolgármester választásával is. Abban az esetben pedig, ha nem élvezem bizalmukat, a lemondás gondolata sem idegen tôlem. Döntésükrôl kérem, adjanak ki közleményt, hogy a tagság és a lakosság megismerje azt. Jelzés értékű levelemet a nyilvánosságnak is szánom. Tisztelettel: Bardocz Ferencz polgármester."
           Az ügynek nem lett folytatása, hisz az RMDSZ arra kérte Bardoczot, hogy részletesen, írásba közölje a Balázs Sándor elleni kifogásait, ami azóta sem történt meg, megjelent azonban a közigazgatási törvény, s megszületett a megoldás. Balázs önként mondott le az alpolgármesterkedésrôl.
           A törvényadta mentôöv vetett véget tehát a polgármester-alpolgármester civódásának. Kérdésünkre pedig, hogy mit remél az új kollégától Bardocz Ferenc elmondotta: „örvendek, hogy lemondott az alpolgármester. Remélem, hogy Simon Bálinttal a viszonyunkat sokkal tisztességesebb alapokra tudjuk helyezni. Kettejük között ég és föld a különbség."
           Balázs helyett Simon lett tehát Gyergyóditró alpolgármestere, s milyen kicsi a világ, hisz az avatóünnepségen az is kiderült, hogy az új alpolgármester elôdjének, Balázs Sándornak a jövendôbeli apósa.
Balázs Katalin

Borsos Miklós Alkotótábor
Táborzáró nyolcadjára


           „Nem kell nagynak lenni ahhoz, hogy valaki nagyot alkosson" – mondotta Balázs József festôművész a VIII. Borsos Miklós Alkotótábor záróünnepségén, majd a szülôket is köszöntötte, mondván: Jó sok szülô kéne a szárhegyi táborba, hogy szaporodjon a művészet. De mint kiderült, a július 16–24-én zajlott tábornak nem a művészfaragás volt az elsôdleges célja. A művészet iránt érdeklôdô vajdasági, magyarországi, erdélyi, és moldvai gyerekek nemcsak képességeiket fejleszthették, hanem barátokra találhattak.
           Borsos Géza, a névadó rokonak, valamint a tábor megálmodója elmondotta: Nyolc év alatt sokat fejlôdött a tábor. Megmaradt az eszméje a célja, de szervezettebb, s lényeges az is, hogy a művészeti irányítás mellett népi mesterségeket is tanulhatnak ez évtôl a gyerekek. Valószínű, hogy ezen gyerekek közül kevesen lesznek képzôművészek, de nem is ez a lényeg, fontosabb az, hogy itt mindannyian magyar nyelven beszélhetnek, az emlékek egy témához, a táborhoz kapcsolódnak, így életre szóló barátságok is köttethetnek.
           A kilencnapos tábor termésébôl készült kiállítást tekinthették meg az érdeklôdôk, majd a búcsúzkodás, csomagolás következett. Néhány gyerekkel az elmúlt napokat idéztük:
           Jánosi Dalma, Magyarország, Érd: nagyon tetszett a szállás, csodálatosak a szobák, a kaja is finom volt, s szerettem a rajzolást, a festést, na meg a néptáncot. Még nem vagyok biztos benne, de valószínű, hogy nem művész, ügyvéd leszek.
           Szakmány Szanella, Vajdaság, Jugoszlávia minden tetszett, jó volt a társaság, bár korai volt a takarodó. Azért megtaláltuk a módját a csínytevéseknek: az egyik lányt bekentük fogkrémmel. A fiúk pedig piros festékkel kenték be magukat s panaszkodtak a nevelôknek, hogy a lányok megverték.
           Stan Péter, Pusztina: az tetszett a legjobban, hogy magyarul beszélhettem itt. Otthon csak a családban lehet magyarul beszélni, vagy interneten.
           A tábori naplót nézegetve kiderül, bôven jutott itt idô szórakozásra, munkára is. Sikeres tábort zárhatott újra az alapítvány, s reméljük, jövôre nemcsak harminc, hatvan gyerek is alkothat, szórakozhat, ismerkedhet a hagyományokkal és magyarul beszélhet.
Balázs Katalin

Civil sarok

           Nagyon rég várt programkiírás jelent meg a napokban a civil sajtóban: július 19-én meghirdették Romániában is az Európai Unió Phare Acces 1999 elnevezésű támogatási programját. Az ACCES egy intézményfejlesztô program, amely a csatlakozni szándékozó országok civil szervezeteinek erôsítését célozza meg. A támogatási csomag azon civil szervezetek fejlesztését szorgalmazza, amelyek elsôsorban a fogyasztóvédelem, környezetvédelem, szociális ill. egészségügyi szakterületen tevékenykednek. Az 1993-1999 közötti LIEN és a Partner programokat helyettesíti.
           Általános céljai:
           * a közösségi részvétel szorgalmazása azokon a szakterületeken, ahol az állam kevésbé, vagy egyáltalán nincs jelen, valamint a lakosság érzékennyé tétele e területekkel szemben,
           * a veszélyeztetett csoportok bátorítása, a társadalomhoz való felzárkózásuk segítése.
           Speciális, azonnali célok:
           * a Csatlakozási Szándékban lefektetett tevékenységi területeken dolgozó civil szervezetek anyagi támogatása,
           * határokon és régiókon átívelô partnerségek támogatása a civil szférában, a szervezetek megerôsítése érdekében, szorgalmazva a tapasztalat és tudás (know-how) cseréjét.
           * a csatlakozni kívánó országok civil szervezeteinek tájékoztatása az Uniós programokról, a programokon való részvételük szorgalmazása.
           Nincsenek meghatározott prioritások, minden terület azonos eséllyel vehet részt a pályázatokon. 4 105 000 euro-t pályáztatnak ki. A mikropályázatok 10 000 – 50 000 euro között mozognak, a program költségeinek 90%-át fedezhetik, 10%-a önrész. A pályázatok idôtartama maximum 9 hónap.
           Bôvebb felvilágosítás, pályázati csomag a www.infoeuropa.ro honlapon, ill. a ioana.derscanu@delrom.cec.eu.int címen igényelhetô augusztus 30-ig. Programfelelôs: Ioana Derscanu. A támogatási vonal referenciaszáma: B7-500. A pályázatok benyújtásának határideje 2001 szeptember 19., 17 óra.
           Kívánunk mindenkinek jókedvet a munkához, és kellemes nyarat.
Molnár Judith

Sajtóközlemény

           Kényszerek és lehetôségek címmel július 22-én, hétfôn délelôtt nyílt meg hivatalosan a XII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor a tusnádfürdôi Univers kempingben. A hagyományos egyhetes rendezvény fôszervezôi a budapesti székhelyű Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány, a bukaresti René Radu Policrat Alapítvány, a csíkszeredai Reform Alapítvány és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség.
           A nyitóbeszédet Toró T. Tibor parlamenti képviselô, a Reform Tömörülés elnöke mondta el. A négy éve Bálványosról „leköltözött" szabadegyetemet a közép-kelet-európai átmenet legstabilabb intézményének nevezve szólt a folyamat szellemiségérôl is: „Tizenkét éve helye ez a térség népeinek sorsát jobbra fordító, mégis sokszor széttartó szándékok egymásra találásának. Itt találkoznak az eszmék s az ezeket képviselôk: a közélet iránt érdeklôdô fiatalok, a rendszerváltásban aktív szerepet vállaló személyiségek: politikusok, közvélemény-formáló értelmiségiek. Próbáljuk egymást demokráciára tanítani. Próbálunk toleranciát tanulni egymástól. Keressük együtt a konszenzust" – mondta. Az idei szabadegyetem címébôl kiindulva Románia számára korparancsnak és kényszernek nevezte, hogy az feladja homogenizáló nemzetállami stratégiáját, amit nyolcvan éve gyakorol, és módosítsa alkotmányát, ugyanis ez az egyetlen lehetôsége, hogy integrálódhasson Európába. Kijelentette: nem lehet egyszerre cél a nemzeti kisebbségek asszimilálása és az euroatlanti integráció, hiszen a jövô Európája nem a nemzetállamok, hanem a nemzetek és a régiók Európája. A romániai magyarság ugyanakkor kettôs kényszertôl, a kirekesztettségtôl és az elvárt önfeladástól egyszerre szabadulhat meg: a közösség tagjainak lehetôsége nyílik arra, hogy a magyar nemzet tagjaiként is teljes jogú polgárai legyenek annak az államnak, amelyben élnek – mondta a felszólaló.
Tusványos Press
A Szabadegyetem hírügynöksége



           KisAsszony

A férfiak flörtjelzései

           7. Áruló tükörkép

           Szemben ül a férfivel, a jobb kezében tartja a borospoharát, bal keze pedig lazán az asztalon fekszik. Figyelje meg, hogy ô is pontosan ezt csinálja, csak fordítva. Visszatükrözi a tartását! Ez biztos jele annak, hogy a közelség és a harmónia intim atmoszféráját szeretné megteremteni. Feltűnés nélkül változtassa meg a tartását, nem kell sok hozzá, és ô is ugyanezt teszi. Ne vigye azonban túlzásba! A végén még átlát a szeszélyein.
           8. E-mailek – csak Neked
           Napokon keresztül vicces e-mailekkel tartotta önt izgalomban, amelyeket az irodába küldött. Egyszerre azonban úgy tűnik, hogy az elektromos postillion d'amour sztrájkol. Adásszünet van. Talán visszavonul? Dehogyis! Amíg játékosan érdeklôdött, addig írhatta azt, ami az eszébe jutott. Most már azonban a szíve is közbeszólt. A szavait mérlegelnie kell. Kevés férfi képes arra, hogy az érzelmeirôl a lelke mélyébôl írjon és ezt akarja is.
           9. Kedvellek
           Ön náthásan érkezik a randira. „Csak megfáztam, semmi különös", csillapítja ôt bátran, de a férfi megkérdezi, hogy nem lenne-e jobb, ha orvoshoz menne és alaposan kivizsgáltatná magát. Fél a fertôzéstôl? Ki akarja csúfolni önt? Valószínűleg nem. A legtöbb férfi fél az orvostól, ezért általában nem szívesen beszélnek a fehér köpenyrôl. Az, hogy ô ezt még is megtette, azt jelenti, hogy aggódik önért és szeretné, ha hamarosan ismét jobban lenne. Hát nem édes?
           10. Minden világos, felügyelô úr?
           Állandóan furcsa kérdéseket tesz fel. Hogyan ünnepli a karácsonyt? Kombi autója van? Vajon miért érdekli ez ôt? Ahelyett, hogy érdekesebb témára terelné a beszélgetést, vegye jobban nagyító alá a kérdéseket! Akkor gyorsan beugorhat, hogy azt szeretné tudni, hogy ön egyedülálló-e, vagy a háttérben van egy férj és gyerekek. Ekkor már valójában egy tartós kapcsolatban gondolkodik. Így működik a stratéga, ellentétben a romantikus férfivel.
           11. Mr. Mindentudó
           Ön elmeséli neki, hogy az irodában milyen stressz érte és, hogy nemrégen valami nem sikerült. Anélkül, hogy jobban megismerné a helyzetet, rögtön van a tarsolyában minden problémára megoldás. Mottója: „Ez egészen egyszerű!" Arról nem érdemes vitatkozni, hogy igaza van-e vagy sem? Ringassa magát inkább abban a biztos tudatban, hogy mindenképpen nagy, erôs, mindenttudó embernek akar látszani és a nagy igyekezetben észre sem veszi, hogy melléfogott. Világos, hogy imponálni akar önnek. Hiszen nagyszerűnek találja önt!
           12. Elefántemlékezet
           Ön nemrég elhatározta, hogy ismét zongoraleckéket vesz és kiveszi a maradék szabadságát. Errôl mesélt is neki a randijukon. Ugyanakkor rögtön el is felejtette az egészet. Egy héttel késôbb azonban a férfi megemlíti. Aha! Nemcsak meghallgatta önt, hanem természetesen azt akarja mondani, hogy ami önt izgatja, az neki is fontos. Szeretne résztvenni az életében.
           13. Gyere be a barlangomba
           Mozi, bulik, virágok, finom vacsora. Szinte semmit sem hagy ki az udvarlás során. Ön azonban csodálkozik azon, miért nem mennek tovább, a férfi miért búcsúzik el mindig tisztességesen az ajtó elôtt. Azután váratlanul meglepi önt egy otthoni vacsorameghívással. Gratulálunk! Beengedi önt a barlangjába. Érdekes azonban, hogy nemrégen még azt mondta, hogy nem tud fôzni.

Alakoskodás fölös kilók ellen

           Már azt sem könnyű kiválasztani, hogy milyen ruha illik az egyéniségünkhöz. Hát az alakunkhoz? Nem teljesen mindegy, hogy mit veszünk fel?
           Nem. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen alakkal milyen ruhát viselünk. Hiszen van, ami ápol, van, ami eltakar, és bizony, van, ami csak kiemeli a hiányosságokat: azt, hogy hol van valamibôl sok, illetve, mi az, amibôl kevesebb jutott nekünk. Persze, ehhez még nem árt figyelembe venni korunkat, valamint az alkalmat, amihez öltöznénk.
           Általános érvényű, ezért illuzórikusan talán könnyebben használható tanácsokat adni szinte lehetetlen. Minden ember más-más adottságokkal és személyiséggel rendelkezik, miért vonatkozna hát rájuk ugyanaz? A stílustanácsadással, arculattervezéssel foglalkozó szakemberek is szigorúan „személyre szabják", egyénhez, vállalathoz, céghez kötik öltözködési tippjeiket.
           Azért van néhány dolog, amit így nyáron, a tükör visszajelzése alapján megfogadhatunk:
           * ha valaki kicsit teltebb, akkor viseljen olyan ruhákat, melyeknek kivágása lehetôleg hosszanti, ujjai pedig bevarrottak,
           * az esetben, ha blúzt, vagy pólót vesz fel, az legyen hoszszabb – legalább a csípôig érjen –, szabása legjobb, ha egyenes vonalú, de soha ne tűrje be szoknyába, vagy a nadrágba,
           * a mini tilos, a szoknya hoszsza legalább térd alá érjen, de az sem jó, ha túl hosszú,
           * a nadrág legyen bôvebb, lazább szabású, olyan, amiben lehet mozogni,
           * nagyon ajánlott a blézer, mely optikailag ténylegesen nyújtja az alakot, egy finom kis toppot alá felvéve pedig még játékosan szexis is lehet viselôje.

Szendvicskrémek

           Vajas sültkrém

           A sült húsmaradékot vágja apróra (vagy darálja le), s dolgozza össze kevés vajjal, valamint ketchuppal. (Adhat hozzá kevés mustárt, tejfölt, apróra vágott petrezselymet vagy akár hagymát is.)
           Májpüré
           Egy zsemlét áztasson be borba, majd facsarja ki, adjon hozzá 2–3 kicsi (konzerv) májkrémet, 10 dkg vajat, apróra vágott petrezselymet, hagymát, szórja meg egy kis sóval és keverje habosra.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka


           KisNet KisNet KisNet KisNet

Az orosz alvilág fenyegeti leginkább az internetet


           Az FBI szakértôi szerint komoly veszélyt jelent az online kereskedôkre, bankokra és vállalkozásokra nézve az orosz maffia, amely egyre nagyobb befolyást szerez az elektronikus világ fölött. A hivatal szerint a hackertársadalmat és a szervezett bűnözést szoros kapcsolat fűzi egymáshoz.
           A Szövetségi Nyomozóhivatal munkatársai szerint a szervezett alvilág beszivárgott a volt Szovjetunió területén működô vállalkozásokba is, és ezzel hozzájutott a betörésekhez szükséges kifinomult technológiához.
           A maffia által pénzelt hackerek elsôsorban internetes vállalkozásokat és bankokat támadnak, mivel ezeken keresztül hozzáférhetnek a nyugati országokban élô lakosok hitelkártyájához. Az FBI becslései szerint az elmúlt idôszakban közel 1 millió kártyaszám került az orosz maffia kezére, az okozott kár pedig dollármilliárdokra rúg.
           Az FBI képviselôi elmondták, leggyakrabban a Windows NT szerverek ismert biztonsági résein keresztül hatolnak be a hackerek a cégek belsô hálózatába, ahonnan értékes adatokat lopnak el. A bevett módszer szerint ezután megkeresik a vállalatot és nagy összegekért cserébe felajánlják a megszerzett adatokat, vagy a rés befoltozásának mikéntjét.
           Nem egyszer elôfordult már az is, hogy a maffia a számítógépes betörôkön keresztül ipari titkokat, szabadalmakat szerzett meg és azt jó pénzért eladta más amerikai cégeknek.
           Jeffrey Robinson, szakértô szerint az orosz maffia mára a világ legnagyobb érdekcsoportjává nôtte ki magát, amit jól mutat az is, hogy a világ ötven országában van jelen, vezetôi szinte minden nagyobb városban megtalálhatóak. Az orosz belügyminisztérium úgy becsüli, hogy az orosz maffia 5600 bűnözôi csoportot takar, amelyek öszszesen 100 000 embert alkalmaznak pénzmosásra, zsarolásra és kábítószer terjesztésére.

Kiosztották a Webbyt, a web Oscar-díját

           Ötödik alkalommal adták át az elmúlt év legjobb, legérdekesebb és legötletesebb weboldalainak járó díjat, a Webby-t. A szobrocskák azonban idén nem ragyogtak úgy, mint tavaly, fényüket beárnyékolták az ígéretesnek indult, közelmúltban tönkrement internetes vállalkozások.
           Az idei gálát a tavalyi évnél is nagyobb felhajtás kísérte, ráadásul rengeteg jelölés is érkezett. A San Francisco-i War Memorial Opera House-ban tartott díjkiosztó ünnepségen 3000 részt vevô volt jelen, idén elôször a nagyközönség is tanúja lehetett az eseménynek, amelyre 90–150 dolláros áron 400 jegyet adtak el. Az internetezôk élô videoközvetítésen keresztül nézhették végig a díjátadást.
           Az esemény szervezésében közreműködô Nemzetközi Digitális Művészetek és Tudományok Akadémiájának 350 tagja alkotta a zsűrit, amelyben neves sztárok és az információs technológiai iparág vállalatainak ismert szakemberei foglaltak helyet. A szavazók között volt Francis Ford Coppola, Susan Sarandon, Gillian Anderson, David Bowie, Larry Ellison, valamint Vint Cerf. A harminc kategóriában közönségszavazatot is kiosztottak, valamint életműdíjat vehetett át az egér feltalálója, Douglas Engelbart és Ray Tomlinson.

Linkgyűjtemény

           * Webby-díjak:

http://www.origo.hu/internet/web/010719kiosztottak.html
           * Az Ámokfutók honlapja: http://www.amokfutok.hu/
           * Ganxsta Zolee és a Kartel oldala: http://www.kartel.hu/
           * Ki kicsoda? A legismertebb és a fontos személyiségek életrajzi adata, munkássága, kedvtelése:
http://www.vm.hu:3000/php/greger/kikicsoda/fgk0003.php3?kitkeres
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre


           UFÓ-ROVAT

Kína titkai


           Kína az ókori világ sok szempontból legfejlettebb kultúráját hozta létre. A lakói által Középsô birodalomnak nevezett hatalmas ország története lehet, hogy sokkal rejtélyesebb és ôsibb, mint azt a kutatók manapság gondolják. A múltját övezô titkok közé tartoznak azok a hatalmas piramisok, melyek Kína középsô részén, Shensi tartományban találhatóak.
           A kínai piramisokról elôször két ausztrál kereskedô számolt be, akik 1912-ben jártak arrafelé. A rengeteg mesterséges domb felkeltette kíváncsiságukat és a helyi buddhista szerzetestôl kérdezôsködtek felôlük. Egy öreg paptól megtudták, hogy az építmények sírhelyek, ami pedig a korukat illeti, azt senki sem tudja megmondani. A kolostor legôsibb, ötezer éves feljegyzéseiben is csak annyi szerepel, hogy a – kínaiul lingnek nevezett – halmok nagyon régiek. A kereskedôk azt is megtudták, hogy a piramisok abból a korból származnak, amikor a régi császárok uralták Kínát. Ezek az uralkodók nem földi eredetűek, hanem a menny fiainak leszármazottai, azoké, akik üvöltô, tüzes fémsárkányokon érkeztek erre a bolygóra.
           A piramisok következô említése több mint egy évszázaddal késôbbi: 1945-ben James Gaussman, az amerikai légierô pilótája gépével Indiából Csungkingba tartva átrepült a terület fölött és légifelvételeket készített, melyeken több piramis is látható.
           A hatvanas években szintén amerikaiak fotózták le az építményeket – ezúttal a világűrbôl. Az egyik éppen Kína fölött repülô Apollo űrhajó fedélzetérôl egy asztronauta kilenc szokatlan felszíni képzôdményt vett észre, amiket lefényképezett. Amikor a képeket elôhívták és kinagyították, kiderült, hogy amit az űrhajós látott, az kilenc hatalmas, legyezô alakban elrendezett piramis. Mindez Xiantól délnyugatra, a Tabai-Shan hegységben található, és késôbb azt mondták róla a kínaiak, hogy kilenc nyugati Han császár sírját rejtik a Kr.e. elsô és második századból. A piramisok magassága megegyezik a Kheopsz piramiséval.
           Napjainkban egy német kutató, Hartwig Hausdorf foglalkozott legtöbbet a témával: többször járt a helyszínen, beszélt kínai kutatókkal, és felvételeket készített e rejtélyes alkotásokról. Hausdorfnak nem volt könnyű dolga. A kínai hatóságok ugyanis ismeretlen okokból titkolni igyekeznek a piramisok létét. Több mesterséges hegyet beültettek fenyôfával, hogy természetes alakulatnak látszódjék. (A titkolódzás egyik magyarázata lehet, hogy a környéken van a kínaiak egyik űrközpontja is.) Amikor Hausdorf a kínai akadémia illetékeseinek megmutatta Gaussman fotóit, csak néhány piramis létezését ismerték el. A német kutató azonban kitartó volt, aminek meg is lett az eredménye: mára már több mint 100 piramist találtak egy nagyjából 2000 négyzetkilométeres területen.
           A piramisok építôanyaga agyag és föld, mely az építésük óta eltelt hosszú évezredek alatt majdnem kôkeménységű lett. Kôbôl csupán egy piramis épült Shandongban és az is csupán 20 méter magas.
           A földhalmok magassága általában 25 és 100 méter között van. Ám van közöttük olyan, melynek magassága meghaladja a 300 métert is. Ez az ún. Nagy Fehér Piramis, mely Xiantól 50 km-re délnyugatra található. Az építmény formáját tekintve hasonlít a teotihuacani nappiramishoz, magassága viszont ötször akkora, még a híres Kheopsz-piramisét és kétszer meghaladja.
           Építôik gondosan tájolták a piramisokat: a csillagok és égtájak szerint építették a feng shui szabályait is figyelembe véve.
           A piramisok koráról eltérô vélemények láttak napvilágot. A kínai tudósok 4500 évesnek tartják ôket. Ez ellentmond a két ausztrál helyi szerzetesektôl szerzett információinak.
           A piramisok egyikérôl feltételezik, hogy az Csin Si huang-ti, (Kr.e. 259–210) a Kínát egyesítô elsô császár síremléke. A leírások szerint a monumentális piramis 250 méter magas volt, és 700 000 munkás vett részt az építésében. Elkészülte után a felszínét beültették fákkal és fűvel, hogy természetes hegynek nézzen ki. Amikor a sír építését befejezték, mindenkit, aki tudta, hol a bejárat, élve eltemettek. A mesterséges hegy gyomrában van a császár kôbôl faragott szarkofágja. A világ kicsinyített mása veszi körül: található a sírban egy folyó is, mely víz helyett higanyt tartalmaz és egy szerkezet állandóan mozgásban tartja. A sírt különféle trükkös csapdákkal szerelték fel a sírrablók távol tartása érdekében. A higanyról szóló leírást bizonyítani látszanak a tudományos mérések: a környéken a talaj higanytartalma jóval az átlagos felett van. A kínai régészek – bár tisztában vannak a császári sír pontos helyével – egyelôre nem tervezik a feltárását, nem utolsósorban a csapdáktól való félelmük tartja vissza ôket.
           Az elsô császár sírja talán magyarázattal szolgálhat a piramisok egy részére, de nem ad választ a többi, mintegy száz földhalom építésének okára, módjára és idejére.
           Hartwig Hausdorf szerint a piramisokhoz kapcsolódnak azok a barlangok, amelyekben furcsa csontvázakat találtak a régészek. A csontok kistermetű, de óriásfejű emberekrôl tanúskodnak. A maradványok mellett számos óriási kôkorongot találtak, melyeken hieroglifák tanúskodnak az ôsi múlt kultúrájáról. A megfejtett jelek egy nagyon régi, kb. 12 000 évvel ezelôtti ufókatasztrófáról számolnak be. A hihetetlen történet egy idegen járműrôl szól, amelybôl „csúnya, sárgásbôrű, sovány, és nagyfejű lények szálltak le a mennyekbôl hosszú, hosszú évekkel ezelôtt". A leírás szerint igaz, hogy békés szándékkal közeledtek a Han nevezetű törzs tagjaihoz, de mivel ijesztôen csúnyák voltak, a törzs harcosai lemészárolták ôket. A repülô szerkezet a hegyek között zuhant le és a megjelenô idegeneket egytôl egyig legyilkolták és testüket barlangokba rejtették, hogy emberi szem többé ne láthasson ilyen förtelmes lényeket. A talált csontvázak arányaikban teljesen megegyeznek a lények leírásával.
           A régészek behatárolták a barlangokban talált maradványok életkorát: 12 000 éves kort állapítottak meg.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre


           Az emberiség és a Világegyetem

A magyarok szerint is van élet a Marson


           Egy magyar kutatócsoport rendíthetetlenül kiáll a marsi élet létezése mellett.
           A kutatók már korábban is beszámoltak elméletükrôl, ám most újabb magyarázatot találtak arra, hogy az úgynevezett „dark dune spots", azaz a Mars déli sarkvidékén található bizonyos sötét foltok az évszakok váltakozásával miért változtatják alakjukat. A magyar kutatócsoport úgy véli, hogy a jelenség valamilyen életforma jelenlétének a következménye.
           Dr. Horváth András csillagász, a TIT Budapesti Planetárium igazgatója, dr. Gánti Tibor, a Collégium Budapest elméleti biológusa, dr. Szatmáry Eörs, a Collégium Budapest egyik vezetôje, illetve az Eötvös Lóránd Tudományegyetem evolúcióbiológusa és kutatótársaik, a Mars Global Surveyor, jelenleg is a Mars körül keringô űrszonda által készített felvételeket vizsgálták. Gánti professzor elmondta, hogy a folyamatosan változó foltok kialakulását eddig úgynevezett szublimációs folyamatokkal írták le a kutatók, ám ezek nem magyarázták meg teljesen a felvételeken megfigyelhetô jelenségeket. Ezért új elméletre volt szükség, és a magyar kutatócsoport úgy véli, megtalálta az igazi okokat.
           A tudósok fotoszintetizáló szervezetek jelenlétét feltételezik, amelyek télen a fagyott talaj és víz miatt mélyebbre húzódnak, ahol a jég áttetszôségébôl és fényáteresztô képességébôl adódóan a tél végére napsugárzás energiáját hasznosítva felmelegednek. Felmelegítik környezetüket is, folyékony vizet „gyártanak", és így egy, az életnek kedvezô közeget hoznak létre, ahol a talajban lévô tápanyagokból tartják fenn magukat. „Ezek az életformák tulajdonképpen maguknak teremtik meg a fennmaradásukhoz szükséges körülményeket" – magyarázza a professzor.
           Az, hogy a foltok leginkább a Mars déli sarkának területein találhatók meg, azt sejtetik, hogy az organizmusok sok napfényt igényelnek, mivel itt egy fél Mars-évig (kb. egy földi év) folyamatosan süt a nap.
           Gánti professzor elmondása szerint az elmélet megalkotása után bukkant Szatmáry professzor az Antarktiszon megtalálható baktérium-tenyészetekre, melyek a feltételezett marsi szervezetekhez hasonlóan, mintegy 3–5 méterrel a jég alatt élnek. Az elmélet tehát biológiailag megállja a helyét, csupán az a kérdés, hogy a marsi körülmények lehetôvé teszik-e ezeknek az életformáknak a fennmaradását, melyek a biológus szerint egy régebbi, marsi élet maradványai.
           Dr. Horváth András elmondta, hogy számos neves európai és amerikai tudós – fôleg biológusok – igen érdekesnek találták a teóriát, néhányan azonban úgy gondolják, hogy az elmélet egyelôre nincs alátámasztva szilárd kísérleti bizonyítékokkal. Ron Greeley, az Arizona State University (Temple, USA) planetológusa így kommentálja az eredményeket: „Sok MGS felvételt láttam már, és én magam még nem találtam olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák az elméletet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éri meg ezek után kutatni, ám egyelôre nem tűnik úgy, hogy a jelenleg birtokunkban lévô adatokból kiindulva ilyen éles következtetések vonhatók le". Richard Zurek, a Jet Propulsion Laboratory (Pasadena, USA) kutatója is óvatosságra int a Föld és a Mars közötti analógiákkal kapcsolatosan, és úgy véli, hogy a vörös bolygó évszakos változásai, mint például a szél felszínformáló ereje megtévesztôk lehetnek. Michael Malin és Ken Edgett a Malin Space Science Systems, illetve az MGS képek amerikai szakértôi pedig változatlanul azt gondolják, hogy a foltosodási folyamat a sötét dűnéken lévô jég elpárolgásaként (szublimációjaként) jön létre.

Zuhan a még meg sem épült űrállomás

           A NASA olyan komoly anyagi gondokkal küzd, melyek a nemzetközi űrállomás működését is veszélyeztetik. A személyzet kimenekítésére szolgáló kabinnak, és az emberes Mars-küldetések elôkészítésének már biztosan lôttek. Mindeközben egy független tudóscsoport élesen kritizálja a NASA döntéseit, néhányuk még az ISS megkurtított létének jogosultságát is megkérdôjelezi.
           Miután februárban kiderült, hogy a 25 milliárd dolláros tervezett költségvetésen túl az négymilliárd dolláros hiánnyal küzd, a NASA leállította az amerikai, rakétameghajtásról gondoskodó modul (propulsion module), a lakómodul és a személyzetet szállító űrjárművének fejlesztését. Ekkor egyértelművé vált, hogy a személyzet létszáma ezen rendszerek hiányában nem növelhetô majd a jelenlegi háromról a tervezett hat–hétre.
           A NASA a múlt héten azt is bejelentette, hogy az ISS mentôkabinja és egyéb Mars-programok leállítása mellett a tervezett, a személyzet életműködé- sének fenntartására szolgáló rendszer fejlesztését is „pihenteti", sôt, munkatársainak elbocsátását is fontolgatja. Michael Hawes, a NASA ISS-sel foglalkozó adminisztrátora szerint mindezek ellenére a 2004 és 2006 közötti költségvetési évekre is még 484 millió dolláros deficittel lehet számolni.
           „Öröm az ürömben azonban az, hogy az ügynökség képes teljesíteni a 2002-re és a 2003-ra tervezett programokat" – állítja Hawes.
           A leállítani kívánt Mars-program munkálatai a NASA Johnson Space Center-ben zajlottak, ahol a vörös bolygó meghódításának elsô lépésein dolgoztak a kutatók. Hawes szerint az ügynökség alternatív megoldásokat keres az űrállomás létszámának növelésére és így arra, hogy a tervezett tudományos kísérletek elvégezhetôk legyenek.
           Kenneth Baldwin, a NASA tanácsadó bizottság tagja elég keményen fogalmaz: „Ha a Nemzetközi Űrállomás létjogosultságát a tudományos kísérletek jelentették, akkor minek tovább építeni a komplexumot, amikor a háromfôs személyzettel szinte alig lehet a tudománynyal foglalkozni?"
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (27.)

           A csónakhoz húztam, bal kézzel lenyúltam, megfogtam, kiemeltem, tán kétkilós lehetett a „virgonc", e küszködô természet. Vergôdött. Valahol említettem, a csukák apraja vízben-levegôn vehemensen küszködik, hánykoló-dik, tekerôzik, mint ez a „semmiség" is. Le sem ültem, állva bíbelôdtem és a késem után nyúltam, hogy azzal a horgot szakszerűen kiakasszam, majd a zsákba vele. De „nem oda Buda", az „dugába dôlt" – ami régi, a XVIII. század eleji Dunántúlon Pálóczi Horváth Ádám gyűjtötte kifejezés és a borosgazdák használták akkor, amikor a hordó falai, dongái beomlottak. Na, így omlott össze az én szándékom is. Tán Pistáék felé fordultam – egymást ott kint, igen-igen figyeltük, vigyázkodtunk – és ezt a már megszelídített bárány észrevette? Egyet tekeredett! Ficánkolt és a hármashorog – ami tán 3 vagy 3 és 1/2 cm lehetett – szabad ágát a kisujjam elsô ízületébe, annak „bugyrába" berántotta. A művelet annyira sikerült, hogy a horog vége az ujjam külsô oldalán kibuggyant! Ez az állat állati munkát végzett. Valahányszor rángatódzott, ott bent a húsomban a horog „fészkelôdött", minden mozdulatára majdnem össze p... magam! De hát a jobb kezemben volt a botom, a balon meg függött az áldott állatom. A botot elengedtem, letettem, de a csúszós halat csendesíteni nem tudtam, mozgásomról gondolta, itt a szabadulás ideje, ô tôlem, én meg tôle akartam szabadulni. Tiszta katasztrófa, Pistáéknak ordítottam. Ôk ott a messzeségben harcoskodtak, ide sem bojszintottak. A másik kunyhó közelében az állományt ritkították. Így magamra maradtam egy tó közepe táján, Crişántól 17 kilométerre, ahol valami dispecer vagy dispenzár volt navétázó felcserekkel, és Tulceától 78 km-re a várostól. Ide naponta egy személyszállító gôzös érkezett, de az reggel már be is jött. „Stoppolni" a partról bôven lehet, de amíg azok beérkeznek, és hova? A város melyik részére, a kórháztól annyira vagyok, mint Makó Jeruzsálemtôl.
           Ez a mondóka nem a két város közötti távolságról ered, hanem az Árpádházi-királyok idejére nyúlik vissza. IV. Béla fia, II. András – egyem a kis terjeszkedôt – várományos lett a bizánci székre. A társasággal oda is indult, vitézei között egy Makó nevezetű is volt, de a hajón „megkángyélosodott" és a kisázsiai partra kiszállva azt hitte, hogy Jeruzsálemben vannak. Harcos társai világosították fel tévedésérôl. Innen ered e földrajzi távolság használata. II. András valóban a bizánci trónra volt várományos, de keresztes hadjáratra toborzott.
           Vissza a csónakba, oda kell most ember a gátra! A halat ott helyben kellene a másvilágra küldeni, hogy én fájdalom nélkül dolgozhassam, magamat kiszabadítsam. A tátongással egybekötött kimúlása óráknak tűnt, elcsendesedett. Mint derült égbôl a villámcsapás, bevágott az istennyila, és ezt a lassú szellô hozta a nyakamba szinte észrevétlenül. A horgonyt elôbb ki nem dobtam, a szellô meg sodort a part felé, de a test illatát is magával vitte. A hôségben, a szúnyogok a nádlevelek alsó részein sziesztáztak és az illat irányában kirajzottak. Nekem jöttek, elleptek, beleptek. Egymást riadóztatták, itt az állatember, aki itt unikum! Védekezzem? De hogyan? Bal kezem kisujja a horgon, a horog a csukában, a csuka meg a jobbomban! Énekelve szúrtak-csíptek, véremet szippantották, épp, hogy nem ordítottam, hiszen mozdulni sem tudtam. Valahogy a nylon zsinórt lerágtam a bottól így megszabadultam és a „műtétbe" fogtam. De a koma nem döglött meg, a szúnyogok meg rajtam ünnepeltek. A jóllakottak elrepültek, helyükbe meg újak jöttek.
           A bátorkodásom tovább folytatódott, mert a fogóim egy kínai, nehezen nyíló pléhdobozban voltak – ma is az, és nehezen nyílik! – ebbôl elôkerült a csipôfogó – nem tudom, hogy tán az Isten hozzám lenyúlt – a halat a lábaim közé tettem és operálni kezdtem: – levágtam a horognak azt az ágát melyik a hal szájában volt, így megszabadultam végre az állattól csuka nélkül maradtam. Vivát! A kisujjamban virított a csonka hármashorog két szára, illetve csak az egyik, másiknak csak a vége volt látható, ott fityegett az ujjam bugyrában, amit hamar tôbôl lecsíptem. A bentmaradt szárat csak elôre húzhattam, vissza, kizárt. Ember legyen a talpán, aki ezt megengedi. Csak elôre. Így a levágott résztôl így-úgy elôre taszítottam, a hegye jobban kibújt az elôkerült kombinált-fogóval lassan kihúztam. Ezt befejezve a bibis ujjamat, annak sérült részét, megcucliztam! Dagadtra rágtam, de elôzôleg jól lelúgoztam. A bennem lévô fertôtlenítôvel, locsolgattam. Mindenki, hasonló helyzetben ezt a módszert válaszsza. Itt, hova rohanjak? Mint annak idején tettem: – mint a gyergyói amatôr barlangkutatók vezetôje, e csoporttal ástuk ki a Súgó-cseppköves búvópatak barlang második inaktív folyosóit. A rabszolgamunkát a városi múzeum patronálásával – Kovács Domi igazgató felügyeletével – végeztük önkéntesen. Pihenôkben, a felszínen összefogdostuk a viperákat, tanulmányoztuk. Egy óvatlan pillanatban az egyik az ujjamba kapott és .... Onnan a vaslábi útig futottam, ott egy alkalmi autóval a korházig vittek, ahol az áldott kolozsvári harcostársam, volt jégkorongozó, Huszár doktor, „Pufi" karjai fogadtak. Jó, hogy annak idején nem ment Arábiába orvosnak, igaz ma korháza lenne és az olajosokat, milliárdosokat – dollárba – babusgatná, gyógyítaná. Bételik!
           (folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán


           Egészség

Hôségben, napsütésben


           Nyári napokon nemcsak a napsugarak okozhatnak gondot, de maga a forróság is próbára teszi szervezetünk alkalmazkodó képességét. A magas hômérséklet, a változó páratartalom miatt jobban kell ügyelnünk arra, hogy mennyit iszunk és hogyan öltözködünk.
           Ha olyan országba utazik, ahol a hômérséklet és a páratartalom meghaladja azokat az értékeket, melyhez otthon hozzászokott, akkor legyen még elôvigyázatosabb, hogy el tudja kerülni a meleg okozta megbetegedéseket és az esetleges bôrsérüléseket.
           A meleg okozta kiütések piros foltok formájában jelennek meg az érzékeny bôrön. Fôként a test azon területein, melyek nem szellôznek megfelelôen, például a hónalj és az ágyék körüli részeken.
           A meleg hatására megnô az izzadással járó folyadékvesztés, ezért fáradság, kimerültség, a vérnyomás csökkenése, esetleg ájulás is elôfordulhat. A hipertermia jellemzô tünetei a szédülés, hányinger, szapora pulzus és fejfájás. Ilyen esetben a beteget azonnal hűvös helyre kell vinni és sok folyadékot kell vele itatni. Ha nem kezelik idôben, a hipertermia hôgutát is okozhat.
           A hôguta
           A hipertermia extrém formája. Ilyenkor a test hômérséklete 40 fokra vagy e fölé emelkedik. A nagyon súlyos állapot, halálhoz is vezethet. A hôguta hosszantartó, igen nagy meleg hatására kialakuló, életveszélyes állapot, amikor a beteg képtelen megfelelô mértékben verítékezni ahhoz, hogy testhômérséklete csökkenjen. Tünetei a zavart, irracionális viselkedés. A pulzusszám hirtelen megemelkedik, a légzés felgyorsul, légszomj, görcsrohamok és eszméletvesztés is lehetséges. Ebben az esetben is minél hamarabb le kell hűteni a beteget: vegyék le a ruháját, állítsák víz alá, bugyolálják hideg vizes ruhába, amíg megérkezik az orvosi segítség. Ha tud inni, akkor adjanak neki vizet.
           Mi a teendô?
           – A melegtôl kialakult kiütéseket és bôrpírt enyhítheti a hideg vizes fürdô vagy borogatás
           – A gyulladáscsökkentô krémek megnyugtatják a bôrt és csökkentik a kellemetlen viszketô érzést
           – Az enyhe leégés okozta diszkomfort érzés enyhíthetô hideg vizes fürdôvel vagy borogatással, napégés elleni bôrnyugtató krémekkel, valamint szájon át bevehetô gyulladácsökkentôkkel
           – Hôkimerülés esetén igyekezzen pótolni az elvesztett folyadékot és lehűteni a felhevült testet
           – Hôguta gyanúja esetén azonnal hívjon orvost, és igyekezzen lehűteni a beteget!
           Nyáron komfortosan
           – A tűzô napon olyan világos, szellôs öltözéket viseljen, amely bôrfelületének nagy részét eltakarja. A meleg éghajlatú országokban a pamut vagy a len a legkellemesebb viselet. A ruházat lazán kövesse a test vonalát, így elkerülhetô, hogy feldörzsölje a bôrét vagy kiütéseket okozzon. Használjon bô, széles karimájú, világos színű kalapot. Kerülje a sötét színű öltözetet, mert az jobban magába szívja a napot és ezzel erôsíti a melegérzetet
           – Ne napozzon sminkkel, mindenfajta kozmetikum használatát kerülje, mert az allergiás reakciókat válthat ki.
           – Kétóránként kenje be magát fényvédô krémmel, hogy megvédje bôrét a leégéstôl. Ne közvetlenül a napozás kezdetekor kenje be magát, mert bizonyos idônek el kell telnie, míg a fényvédô faktorok erôsen a bôrhöz kötôdnek. Úszás után, vagy ha nagyon megizzadt, újra kenje be magát. Ne felejtse el nyakát és fülét, valamint az ajkait is bekenni!
           – Gyermekeinek olyan fényvédôt vegyen, mely nem tartalmaz PABA-t (para-aminobenzoesav), mert kiütéseket és egyéb problémákat is okozhat.
           – Ha valamilyen gyógyszert szed, akkor még óvatosabbnak kell lennie. Nagyon sok recept nélkül, illetve receptre kapható gyógyszer, mint például az antihisztaminok és a fogamzásgátló tabletták, növelik a fényérzékenységet és ennél fogva a leégés veszélyét. Ellenôrizze gyógyszereinek mellékhatásait, és kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét, hogy mire kell ügyelnie
           – A nap ultraibolya sugárzása növeli a szürke hályog kialakulásának veszélyét. Olyan helyeken, ahol nagyon erôs a napfény, mint például a tengerparton vagy hófedte hegyeken, viseljen olyan napszemüveget, mely az oldalról jövô napfénytôl is megvédi szemét és a látható fény 92–97 százalékát nem engedi át
           – Mindig ügyeljen a folyadékveszteség pótlására. Erre legalkalmasabb az ásványvíz és a különbözô izotóniás italok fogyasztása. Soha ne fogyasszon alkoholt a tűzô napon, fôként ne tömény szeszesitalokat.



                     Élettörténet


           A család

34. rész: Veszélyben a becsületes?


           Az utóbbi idô bonyodalmai miatt látszik, hogy Nemessyékre ráfér a pihenés. Az iskolának vége, az osztályfônökös botrány is alábbhagyott, de tudják, hogy ôsszel újrakezdôdik. Kató vadonatúj vállalkozása – úgy tűnik – már most megáll a lábán; a nemrég alkalmazott aranyos kiszolgálónô magára vállalta a munka nagy részét, sôt arról gyôzögeti fônökasszonyát, hogy lazítson, menjen szabadságra egy hétig, mert ô mindent megold helyette. Kató kétkedve nézi a friss munkaerôt, kicsit vacillál azon, hogy kiengedhe-ti-e kezébôl az üzletet, nem bogosodik-e meg az ügy vége, de úgy dönt: nyaralni megy családjával. A nagyszülôk ujjongnak, Jani kibúvót keres, s a megoldások helyett azt sorolgatja, miért nem hagyhatja a céget magára egy kerek hétig. Estérôl estére vitatkoznak ezen, míg Gergô egyszercsak felugrik:
           – Álljon meg a menet! Hová is akarunk menni nyaralni?
           A család nevetésben tör ki, hisz ez idáig senkinek eszébe sem jutott ezen gondolkodni. Nyaralni mennek, s kész.
           Végül – mint mindig – kompromisszum születik: a tó melletti nyaralóba mennek, mert közel van, telefon is van, tehát ha „ég a tetô", akkor bárki elérheti ott ôket, s a hazaút nem telik többe, mint másfél óra.
           A kicsik húzogatják ugyan az orrukat, mert ôk tengerpartban, vagy Svájci Alpokban gondolkodtak, de eldöntik, ez is jobb, mint a semmi. Azonban mindkettôjüknek vannak kikötéseik: Gergô csak úgy hajlandó kiköltözni a hegyekbe, ha magával viheti számítógépét, Borinak pedig az az óhaja, hogy Emô barátnôje is velük mehessen. Mit tehetnének a nagyok? Beleegyeznek.
           Másnapra tűzik ki az indulás napját, s ahogy gyűlnek a csomagok kiderül, egy teherautó sem lenne elég a sok cókmóknak. S akkor lepôdnek meg igazán, amikor megérkezik Emô apukájával, kinek autója szintén tömve van.
           Emô apukája, Sándor nagyon szimpatikus embernek tűnik, Nemessyék egy pillanat alatt megbarátkoznak vele, s ott a kapuban csomagolás közben meg is beszélik, hogy ha már kiszállítja Emôt rakományával, maradjon ott velük erre a napra.
           Csodálatos út vezet az erdei tanyára, s bár Nemessyék szinte unottan nézik az ezerszer megjárt utat, Sándor és Emô el van ragadtatva a gyönyörűségtôl. Nem gyôznek álmélkodni a természet ezeregy csodáján... s amikor a kis erdei házat megpillantják, Emô parancsolóan szól apjára:
           – Nekem is ilyen kell, apus!
           A kislány parancsoló hangja derültséget kelt a felnôttekben, s mit mondhatna az apa? – Igenis, kisasszony! Holnapra ráér?
           Késôbb egymást érik a viccek, a csipkelôdések, amíg minden batyut a házba szállítanak, s a ház asszonya kiosztja a feladatokat:
           – Gergô, Emô és Bori, ti elmentek gombáért. Csak a jót szedjétek le, nem szeretnék az elsô esti vacsorától becsavarodni. Nagyapó te jobban tennéd, ha hoznál a patakról néhány veder vizet, mert mire a kölykök visszaérnek, olyanok lesznek, mint egy-egy ördögfióka, elkel egy fürösztés. Ja, s a két kemény férfi... amíg mi nagyival a házban sürgölôdünk, ti gyűjthetnétek fát a tábortűzhöz, na meg a vacsorafôzéshez. Érthetô voltam? Csapat indulj!
           Jani és Sándor egy-egy fejszével a kezében elsôként indul a feladat teljesítésére. Egyikük sem szokott az ilyen munkához, de dolgoznak serényen, keresik a bogmentesebbjét, mert annak könnyebb a kivágása. Hamar kiderül, hogy Sándor a rendôrségen dolgozik, egy irodában. Több sem kell Janinak, egyre-másra zúdítja a rendôrvicceket:
           – S azt hallottad-e, hogy két rendôr lopja a fát hahaha! Milyen morbid vicc! Hogy a rendôrök fát lopjanak? Minek? Ezek a beszármazottak úgysem tudnák bebizonyítani, hogy saját erdeikbôl hozták, ha valaki kérdôre vonná ôket hahaha! – nevetgél Jani felszabadultan, s csak késôbb veszi észre, hogy Sándor arca egyre halványabb lesz, rátapintott a lényegre.
           – Fogalmad sincs, mi folyik a rendôrségen! – mondja kesernyésen, majd egyet legyint hozzá. De kikívánkozik belôle a szó, s elmondja a rendôrberkek titkait.
           Kiderül, hogy Sándor azon kevesek közé tartozik, akik a parancsnok mellett állnak. A parancsnokot régrôl ismeri, még hátulgombolós volt, amikor az az ember már a város rendôrségén tevékenykedett, s bár keringtek róla a pletykák, az átkosban sem lehetett ôt semmivel megvádolni. Akkor, amikor a rendôrök ott ütötték az embert, ahol érték, a jelenlegi parancsnok senkire nem tette a kezét. Többször is elô akarták léptetni, de ô valahogy nem kívánt fônökösködni. Egy éve azonban nem volt kiút, parancsnokká választották, s azóta nincs egy perc nyugta. Társai nem nézik jó szemmel, hogy nem vett részt a segélyszállítmányok elsikkasztásában, megdézsmálásában, hogy nem lehet lefizetni, s hogy nem tud részrehajló lenni. Fôbenjáró bűne mégsem ez: a nagy fakitermelések óta azt nehezményezik leginkább, hogy nem vesz részt a falopásban. Hihetetlen, de ez megy a legnagyobb mértékben a munkahelyén. Fel is jelentették feletteseinél nemegyszer a parancsnokot, ilyen-olyan ürüggyel kérve leváltását. De a nagyfônökökben úgy látszik, van becsület, nem akarják eltávolítani a rendôrség elsô helyérôl.
           Jani értetlenkedve nézi Sándort. Hogyhogy falopás? A rendôrségnek abban más szerepe kellene legyen. Sándor aztán, mint az elsôosztályos kisdiáknak, tövirôl hegyire mindent elmagyaráz Janinak.
           A város ezeregy gatteréhez ugye sokan szállítanak fát, de a legfôbb szállítók a rendôrök. Egyértelmű, hogy nem a saját erdeikbôl vágatnak. Honnan lenne nekik? Nagyrészük más vidékrôl került ide. A gatteresek nemcsak félnek tôlük, szeretik is, ha egy-egy rakományt küldenek, hisz a papírokban még a legkekecebb ellenôrök sem tudnának belekötni: minden adat passzol. Hogyan történhet meg ez? Sándor azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy öszszejátszanak az erdészettel.
           De ez egy kisvárosban nem maradhat titokban, már nagyon sokan tudnak róla, s a rendôrök rettegnek is, hogy mit szól hozzá a parancsnok. Mert lehet, hogy már tudja, s hallgat, de az is lehet, hogy sejti, s vár, míg rájuk bizonyíthatja gaztettüket. Egy biztos: a parancsnok veszélyes elem, el kellene tenni láb alól.
           Persze, a parancsnok sem hülye, tudja ezt jól Sándor, nem egyszer beszéltek az ügyrôl, csak a keze meg van kötve. Ugyanis nemrég derült ki, hogy a tolvajok cinkosa az erdészet egyik vezetôje nem akármilyen megbízatást kapott: modernkori besúgó. Nem olyan, mint a régi idôkben, csak a belügyesek munkáját segíti. Ahogy tudja. Vele szembenállni, szinte lehetetlen. Próbáltak lobbizni, hogy levágják az erdészet fejét, de az ürgének nemcsak a háttere jó, hanem túl sokat tud a piszkos ügyekrôl. S ha leváltanák, mást is magával sodorna a mélybe.
           Jani csak ámul bámul, s kezdi érteni a hozzá érkezô nagy szállítmányok eredetét, a szálak fonódását. Becsületes ember lévén eldönti, hogy a Sándorék pártjára áll, s segít a keveseknek legyôzni a fatolvajok nagy táborát, még akkor is, ha rámegy a vállalkozása.
           (folyt. köv.)
Azaki Hakami


                     SPORT


           Labdarúgás

„Felemelt fôvel mehettem el!"
– Beszélgetés Korpos Istvánnal, a Jövô egykori csapatkapitányával –


           Pályafutását 1982-ben kezdte Gyergyószárhegyen az ifjúsági csapatban. Elsô edzôje Csergô László volt, akit Csergô Bálint követett a sorban. Egy év múltán – alig 15 évesen – mutatkozott be a felnôtt együttesben. Az ezután következô években, egészen 1991-ig, a Hargita megyei bajnokságban érdekelt Gyergyószárhegyi Bástya színeiben játszott. 1991–1992 között Magyarországon dolgozott, de közben egy ottani megyei szintű csapatban focizott. A Magyarországon eltöltött idôszak után hazatért és a Gyergyóújfalvi Maros – a csapat edzôje Cerghizan Aurel volt – együtteséhez igazolt, ahol 1994-ig focizott. Tovább nem lehetett a Maros játékosa, mert sajnos megszűnt létezni a gyergyóújfalvi labdarúgócsapat. Ezután Korpos István a Kárpáti Sas együtteséhez került. A Kárpáti Sas-sal kétszer volt Hargita megyei bajnok. A Sasok együttesénél eltöltött idôszakban Farkas Csaba, majd késôbb Jánosi Valer voltak az edzôi. A Kárpáti Sas után a Gyergyószentmiklósi Jövô csapatához került. A kék-fehéreknél Galaczi Tibor, Buslig Gyula, Csapár Tibor, Kovács Tibor és legutóbb Pop Ioan voltak az edzôi.
           – Idén pályafutásod harmadik megyei bajnoki címét is begyűjtötted...
           – Igen, így van. Nem kis örömet jelentett ez számomra.
           – Milyennek tűnt számodra a június 20-i, bákói osztályozó mérkôzés elôtt a Jövô csapata?
           – Elsôsorban azt szeretném elmondani, hogy egy elég nehéz bajnokságot sikerült megnyerni, mert a küzdelemsorozat elsô felében a Jövô csapata a harmadik helyen zárta az ôszi idényt. A helyzet korántsem volt könnyű, hisz rá voltunk kényszerítve arra, hogy mindenik tavaszi mérkôzést megnyerjük. Csak így lehetett esélyünk arra, hogy a tavaszi idény végén megnyerjük a bajnokságot. Köztudott most már, hogy következett a bákói osztályozó mérkôzés. Ebben a csapatban mindig úgy éreztem magam, mintha egy nagy családnak lettem volna a tagja. Nekem kimondottan tetszett a csapaton belül idén tavasszal kialakult hangulat, s véleményem szerint ennyire összetartó együttesben addig soha nem játszottam.
           – Milyennek láttad a Kovászna megyei ellenfelet?
           – Elsô látásra egy jól összeválogatott játékoskeretű együttes benyomását keltették. Mintha egy kissé gyengébbnek tűntek, mint a Jövô. Tény viszont az, hogy gyôzni akartak, s végig ambíciósan játszottak.
           – Tulajdonképpen végig játszottad a 2000/2001-es megyei bajnoki idényt...
           – Igen, így volt. Számomra mindez nem volt könnyű, hisz idén már 34 éves leszek, s újra el kellett érjem azt a fizikai felkészültségi szintet, amellyel évekkel ezelôtt rendelkeztem. Úgy érzem, ez sikerült, igaz, nagy akaraterô kellett mindehhez. Szükséges volt az is, hogy az edzéseken rendszeresen tudjak megjelenni. Mindemelett be kellett én is illeszkedjek a csapatba. Csapatkapitányként persze egyébre is oda kellett figyelni. A lényeg az, hogy mindig jó kedvvel végeztem a feladatomat. Az igazság az, hogy szerettem is, amit akkor feladatul tűztek ki elém és a csapat elé.
           – Közben mindemellett dolgoztál...
           – Most már azt is el lehet mondani, hogy én voltam az egyetlen a csapatban, aki napi nyolc óra kemény fizikai munka után vettem részt az edzéseken és a hétvégi mérkôzéseken.
           – Hogyan lehetett ezt bírni?
           – Nagyon nehéz volt. Nem akarok túlzásba esni, de rendkívül nagy erôfeszítést jelentett ez számomra. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember szívvel-lélekkel focizzon. Persze nem utolsó szempont, ha már itt tartunk, az akaraterô sem. Az én helyzetemben egy idôre a családról is le kellett mondjak, s itt különösen a hétvégekre gondolok.
           – Nem sokkal a bákói mérkôzés után családostól Magyarországra utaztál...
           – Két nappal az osztályozó mérkôzés után a családdal együtt elutaztam. Az igazsághoz tartozik, hogy feltett szándékunk Magyarországon letelepedni. Hogy miért? Elsôsorban azért, mert gyerekemnek jobb életkörülményeket akarok biztosítani. Persze még focizni is szeretnék.
           – Lesz-e ott lehetôséged tovább focizni?
           – Lehetôségem van, mert már játszottam néhány próbamérkôzést a magyarországi megyei elsô osztályban érdekelt Nagyrákos együttesében, és úgy tűnik megfelelek a követelményeknek. Persze ehhez az is kell, hogy tudjak megegyezni az itteni vezetôkkel, mert ki kell adják a játékengedélyemet. Ez esetben is az elsô lépés a legnehezebb. Remélem megértenek az itteni vezetôk.
           – Milyen volt az elválás a Jövôtôl??
           – Nem akart senki sem lebeszélni feltett szándékomról. Volt, aki sajnált, volt, aki közömbös maradt miután elôadtam tervemet. Nagyon nehéz volt elválni a csapattól. Remélem ez a csapat majd hosszú éveket játszik majd a C-osztályban. Úgy érzem fölemelt fôvel távoztam az együttestôl, mert annak ellenére, hogy sokszor fáradt voltam, mindig próbáltam szívvel-lélekkel a csapat mellett lenni.
           – Pályafutásod során kik voltak azok az edzôk, akiktôl a legtöbbet tanultál?
           – Itt elsôsorban Csergô Lászlóra, majd Farkas Csabára, és végül, de nem utolsó sorban Pop Ioan-ra emlékszem vissza a legszívesebben.

Barátságos mérkôzések

           A múlt hétvégén és július 23-án, hétfôn három alkalommal játszott barátságos mérkôzést a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgócsapata. Eszerint július 19-én, csütörtökön labdarúgóink a Hargita megyei D-osztályban induló Galócási Komplex együttese ellen mérkôztek hazai környezetben. Eredmény: Gyergyószentmiklósi Jövô – Galócási Komplex 3–1. Július 21-én, szombaton csapatunk újabb erôfelmérô mérkôzést játszott. Az ellenfél ezúttal a nagy hagyományokkal rendelkezô B-osztályú Marosvásárhelyi ASA volt. A Borszéken lejátszott mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Marosvásárhelyi ASA 1–2. Július 23-án, hétfôn Pop Ioan edzô legénysége a szintén B-osztályú és Szovátán edzôtáborozó Bukaresti Inter Gaz csapatával játszott barátságos mérkôzést. A múlt hét végén új kapukkal felszerelt városi labdarúgópályán lejátszott mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Inter Gaz 0–2 (0–1).
           * * *
           A barátságos mérkôzések további műsora: július 26., csütörtök 17.00 óra: Gyergyószentmiklósi Jövô – Marosvásárhelyi ASA; július 28., szombat 11.00 óra: Gyergyószentmiklósi Jövô – Crucea Vatra Dornei.


           Kispályás labdarúgás

Bucsin a községi bajnok


           Az elmúlt hétvégén lezárult a Gyergyóalfalvi Bucsin SE által szervezett községi kispályás labdarúgó bajnokság. A május 8-án elkezdôdött küzdelemsorozat elôdöntôjébe a BFK, a Bayern, továbbá a Bucsin és a Rangers együttesei jutottak. A háromból két gyôzelemig tartó döntôk eredményei: a 3. helyért: BFK – Bayern 2–0; a második mérkôzésen Bayern – BFK 2–2, hosszabbítás után: 5–4; a harmadik mérkôzésen: Bayern – BFK 7–3.
           A döntô eredményei: elsô mérkôzés: Bucsin – Rangers 3–2; a második mérkôzésen: Bucsin – Rangers 0–0, hosszabbítás és büntetôrúgások után: 3–2.
           A bajnokság végsô rangsorában: 1. Bucsin, 2. Rangers, 3. Bayern, 4. BFK. A bajnok Bucsin csapatát alkotó játékosok: Lôrincz Vilmos és Gál Dénes – kapusok, Lôrincz Árpád, Lôrincz András, Györffy Gábor, Portik József, Szakács András, Szekeres László, Gál Csaba és Páll Sándor – mezônyjátékosok.
           Díjazottak: Fair play-díj: Közbirtokosság; legjobb kapus: Lôrincz Vilmos (Bucsin); legjobb hátvéd: Laczkó Nándor (BFK); legjobb mezônyjátékos: Portik József (Bucsin); gólkirály: Gál István (Rangers) – 33 góllal; legidôsebb játékos: Gál András (Közbirtokosság).
           Az alábbiakban Portik Józseffel, a községi kispályás labdarúgó bajnokságot szervezô Bucsin SE elnökével készített interjút tesszük közzé.
           – Hozzávetôleg hány embert „mozgatott" meg a múlt héten befejezôdött bajnokság?
           – Ez a minifoci bajnokság csapatonként mintegy tíz fôt szólított hétvégeken a pályára. Azt lehet mondani, hogy hozzávetôleg nyolcvanan sportoltak aktívan ez idô alatt. Persze ezenkívül említeni kell a nagyszámú közönséget is. Olyan mérkôzések voltak – nem akarok túlozni –, hogy a pálya szélén mintegy háromszáz nézô szurkolt.
           – Tudva ezeket, gondolom nem túlzás azt mondani, hogy tömegsport jellege is volt a rendezvénynek...
           – Véleményem szerint nagyon jó, hogy így alakult. Ellenben azt tapasztaltuk, hogy a tavalyhoz képest, mintha megcsappant volna az érdeklôdés. Ez gondolom azzal is magyarázható, hogy tavaly tíz évnyi szünet után újra megszervezésre került ez a rendezvény.
           – Mivel magyarázható az érdeklôdés visszaesése?
           – Ôszintén szólva egyelôre nem tudom, hogy mi ennek az oka. Talán az embereknek nem volt annyi idejük? Ha már itt tartunk el kell mondjam, hogy a színvonal is gyengült a tavalyhoz képest. Az történt, hogy sokan elmentek a csapatokból, mert rá vannak kényszerülve, hogy külföldön dolgozzanak. Ez a megállapítás érvényes például a BFK csapatára, hisz négy játékosuk esett ki ilyenformán az együttesbôl. Természetesen ez azt jelentette, hogy idénre meggyengült a csapatuk, holott akár bajnokok is lehettek volna.
           – Ismert, hogy ezt a bajnokságot a Bucsin SE szervezte. Valaki támogatta-e a rendezvényt?
           – Támogatást egyáltalán nem kaptunk senkitôl. Az történt, hogy csapatonként összegyűjtöttünk egy bizonyos pénzösszeget. Ebbôl az összegbôl vásároltunk három labdát, a megmaradt pénzt pedig díjakra és a rendezvényt záró ünnepi vacsorára költöttük. Az igazság az, hogy nem is igényeltünk másoktól támogatást.
           – A közeljövôben lesz-e hasonló rendezvény Gyergyóalfaluban?
           – Elsôsorban a gyerekekkel szeretnénk foglalkozni, mégpedig az I–IV., illetve I–V. és a VI–XII. osztályosokkal. A felsorolt korcsoportokhoz tartozó fiataloknak tervezünk egy kispályás községi bajnokságot. Remélem lesznek jelentkezôk, lesznek csapatok. Ezidáig mindössze három csapat jelentkezett az iskolás együttesek közül. Ezen túlmenôen, ha lesz rá igény, akkor ôsszel újra megszervezzük a felnôttek számára a községi bajnokságot. Azon is gondolkodtunk, hogy városi csapatokat is hívjunk meg, hogy ezáltal is javuljon a színvonal. Nagyon fontos, hogy addig is tudjunk játékvezetôket beszervezni ebbe a folyamatba. Bebizonyosodott ugyanis, hogy játékvezetôk nélkül nem lehet játszani. Megpróbáltuk helyi játékvezetôkkel, de hamarosan kiderült, hogy a legjobb megoldást a semleges bírók jelentik.
           – Voltak-e kirívó sportszerűtlenségek, illetve ebbôl fakadó viták?
           – Nem mondhatom, hogy voltak ilyen esetek. A bíráskodások persze mindig vitatémát képeztek, mert szinte senki nem volt megelégedve a játékvezetéssel.
           – Gondolkodtatok-e egy nagypályán szereplô felnôtt-csapat kialakításán?
           – Természetesen. Ez a bajnokság is tulajdonképpen ezzel az elgondolással lett megszervezve. Továbbmenve el kell mondjam, hogy az alfalvi gyerekeket is épp ezért akarjuk bevonni az aktív sportolásba. Egy ilyen közegben úgy gondoljuk, hogy fejlôdhetnek, tanulhatnak.
           – Úgy tudom, hogy Gyergyóalfaluban nincs nagyméretű labdarúgópálya...
           – Sajnos ez így van.
           – Valamit ez ügyben lehet-e tenni?
           – Valamikor el volt kezdve a bányánál egy nagypálya kialakítása. Arról a területrôl sokan úgy vélekednek, hogy vizenyôs a talaja. Egyszer tényleg beborította a víz, de az rég volt. Utána rengeteg fűrészpor került arra a helyre, már nem lehet ott szó ilyesmirôl. Egy másik pályakialakítási lehetôség a Réteskerti részben lenne, ehhez az egyházzal kellene tárgyalni, és a helyi tanács segítségére is szükség lenne.
           – A helyi tanács részérôl milyen a hozzáállás?
           – A költségvetésbôl nem kaptunk semmit, nem úgy, mint más falvakban. A polgármester azt ígérte, hogy majd más juttatásokban részesítenek. Sajnos azóta sem hallottunk errôl semmit. Ez egyelôre a helyzet. Furcsa, mert szerintem a sportolás, a sport az egész falu hírét hordozza. Nem akarok dicsekedni, de például nem kellett senkit arra kényszerítsünk, hogy négyszáz-ötszáz nézô végig nézze a Falunapok alkalmával a Gyergyóalfalu és a Csomafalva csapatai közötti labdarúgó döntôt. Magyarázat: az emberek Gyergyóalfaluban is szeretik a sportot.


           Jégkorong

Rusz Gábor szabad játékos lett


           Július 16-án, hétfôn meglehetôsen kínos kérdésben döntött a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapatának vezetôsége: Rusz Gábort szabadon igazolható játékosnak nyilvánították. Ez azt jelenti, hogy a vezetôség által meghatározásra kerülô pénzösszeg ellenében az ország bármelyik klubcsapata leigazolhatja. A gyergyói csapat játékoskeretében változást elôidézô döntésrôl Bencze Attila, a Progym SE jégkorong-szakosztályának elnöke nyilatkozott röviden lapunknak.
           – A játékos tavaly már többször részesült figyelmeztetésben. Az idén sem volt a legmegfelelôbb a viselkedése. Úgy éreztük, hogy rontja a csapatszellemet, és ezt valahogy ki kellett küszöbölni. Maga a döntés fájón érint, mert nekünk szükségünk van egy olyan Rusz Gáborra, aki hokizik, és a sportággal foglalkozik. Ellenben egy olyan Rusz Gáborra, aki rombolja a csapatszellemet, verekedések törnek ki az együttesen belül, fegyelmi kihágásokat okoz stb., nincs szükségünk. A jövôben az ilyen játékosokra nem tartunk igényt. Én nem vagyok benne a vezetôségben, de teljes mértékben támogatom ezen döntésüket. Személy szerint nagyon sajnálom a történteket, úgy érzem, nekem esik a legrosszabbul, hogy ezt a lépést meg kellett tenni, hisz évekkel ezelôtt általam jött haza a Csíkszeredai Sportklubtól. Sajnos az életben vannak olyan lépések, amelyek fájdalmasak, de nincs más választás.


           Kerékpározás

1124 kilométert pedáloznak


           Július 22-én, vasárnap Bukarestbôl indították útjának a 38. kiírásához érkezett Román Kerékpáros Körversenyt. A megmérettetésen a romániai sportolókon kívül bolgár, moldvai, holland, ukrán, magyarországi, továbbá németországi (Hamein Pyrmont) és törökországi (Brissa) klubcsapatok kerékpározói vesznek részt. Romániát az ifjúsági válogatott – edzô: Berekméry Csongor –, továbbá három klubcsapat, nevezetesen: Brăila-i Bilal, Conpet-Petrolul Ploiesti és a Bukaresti Dinamo sportolói képviselik. A szakértôk véleménye szerint idén a török, vagy az ukrán sportolók közül kerülhet ki a végsô gyôztes. További érdekesség, hogy Románia Kerékpáros Körverse-nyének tavalyi gyôztese az ukrán Szergej Lavrenko idén nem vesz részt a tizenkét megyén áthaladó 1124 kilométer össztávú megmérettetésen.
           A július 29-én, vasárnap záruló (8. – utolsó – forduló: a Curtea de Arges – Bukarest közötti útszakasz) körverseny fôdíja 1000 dollár, a forduló gyôzteseinek ennél jóval kevesebb összeg, egész pontosan 200 dollár üti a markát. Az idén összesen 66 kerékpározót felvonultató Román Kerékpáros Körverseny elsô fordulóját a Bukarest – Buzău (95 km), a másodikat a Buzău – Tîrgu Ocna, a harmadikat pedig a Tîrgu Ocna – Marosfô (143 km) távon rendezték. Július 25-én, szerdán került sor a Gyergyószentmiklós – Marosvásárhely közötti útszakaszon (140 km) megrendezett negyedik fordulóra. Az ötödik fordulóban a mezônyt alkotó sportolók a Marosvásárhely – Kolozsvár, a hatodikban a Kolozsvár – Nagyszeben, míg a hetedikben a Nagyszeben – Curtea de Arges távon mérik öszsze tudásukat.
           Lapzártáig a következô sportolók értek el elsô helyezéseket: I. forduló (47 sportoló indult): Alexandr Sabalin (Moldava Köztársaság); II. forduló: Dan Dănilă (Bukaresti Dinamo); III. forduló: 1. Pavel Lupas (Bukaresti Dinamo), 2. Alexandr Sabalin (Moldava Köztársaság), 3. Pop Gabriel (Románia ifjúsági válogatottja). Az összesített rangsorban a sárga trikót továbbra is a moldavai Alexandr Sabalin ôrzi.

„Jobb az idei verseny!"

           – Beszélgetés Berekméry Csongorral, a román ifjúsági kerékpáros-válogatott edzôjével –
           – Milyen az idei verseny?
           – Sokkal jobb, mint a tavalyi. Elsôsorban a versenyszellem javult. Az elsô nap a közel száz kilométeres szakaszon 45,4 km/h átlagot értek el a mezônyt alkotó versenyzôk. A második nap is 42 km/h volt az átlag. A harmadik fordulóban is nagyon jól haladtak a kerékpározók. Személy szerint engem az nyugtat meg, hogy az ifjúsági válogatottak, akikkel dolgozom nagyon jól mennek. A harmadik fordulóban az egyik látványosság a marosvásárhelyi származású Pop Gabriel teljesítménye volt, aki Gyimespalánka környékén megugrott és 3,5 perces elônyre tett szert. Sajnos a mezôny utolérte Marosfôig, de így is harmadikként ért célba.
           – Ha nem tévedek egy ideig a felnôtt válogatottnak is az edzôje volt...
           – Látványos változás nem történt. Az igaz, hogy a felnôtt válogatottnak is voltam az edzôje, de közben ezekkel a gyerekekkel is dolgoztam. A Román Kerékpáros Szövetség fôtitkára azt tanácsolta, hogy inkább a fiatalokkal dolgozzam tovább, hátha jobb eredményeket tudunk elérni. Az igazság az, hogy a felnôtt válogatottban is vannak 18–20 éves fiatalok, akiknek megvan a képességük nagyon jó eredmények elérésére. Nem könnyű munka, mert támogatásra és minél több külföldi versenyen való részvételre lenne szükség.
           – Növekedett-e a válogatottban az erdélyi sportolók száma?
           – Természetesen. Ezt örömmel mondhatom. A Román Kerékpáros Körversennyel párhuzamosan zajlik a mountain bike Balkán- bajnokság és a román hegyi kerékpáros-válogatott gerincét marosvásárhelyi, nagyszebeni és brassói sportolók alkotják.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt

viccek...viccek...viccek

           A bolondokházában a látogató megszólítja az egyik beteget, aki éppen az érett epret szedi.
           – Mondja kérem, trágyázza maga ezt az epret?
           – Nem, én porcukrozom. De hát én bolond vagyok.
           * * *
           Mesterséges megtermékenyítô iroda hirdeti magát. A kopott irodában gyönyörű nôt fogad egy gyanús külsejű férfi.
           – Hölgyem, ez Önnek nem lehet probléma.
           – Igaz, de én azt akarom, hogy a fiam olyan okos legyen, mint Einstein.
           A férfi egy kis port szór egy pohár vízbe.
           – Más?
           – Olyan alakja legyen, mint egy germán istennek!
           A férfi újabb port szót a vízbe.
           – Még valami?
           – Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
           Még egy kis por a vízbe.
           – Más?
           – Ennyi elég.
           – Igya meg ezt a keveréket!
           A nô megissza, elalszik. A férfi elkezdi gombolni a sliccét:
           – Na, majd adok én neked Alain Delont!
           * * *
           Ha ügetô iramban még épp odaérnél zárás elôtt a bankba, a szomszéd öregasszony is abba az irányba lépeget.
           * * *
           Egy iparos sem hordja magával azt a szerszámot, amely a nálad elvégzendô munkához kellene.
           * * *
           Piroska és a nagymama lovas kocsikáznak az erdôben. Egyszercsak megtámadja ôket egy rabló.
           Rabló: Mindenki szálljon le!
           Piroska: A nagymama is?
           Rabló: Kuss! Azt mondtam mindenki! És most mindenki vetkôzzön le!
           Piroska: A nagymama is?
           Rabló: Kuss! Azt mondtam mindenki! Most pedig mindenkit megerôszakolok!
           Piroska: A nagymamát is?
           Nagymama: Kuss! Azt mondta mindenkit!
           * * *
           A nászéjszaka után a nô így szól:
           – Béla, te olyan lassú vagy, hogy még egy Polaroidon is csak egy hónap múlva látszanál!
           * * *
           A gázművektôl, elektromos művektôl vagy vízművektôl kiszálló emberek sohasem jönnek kétszer. A másodjára kiszállónak fogalma sincs az elsô kiszállásról. A harmadjára kiszálló meg elámul, milyen járatos ez az aszszony műszaki kérdésekben.
           * * *
           A férfiak hátrányban vannak, mert azt tanulták, hogy csak a megfelelô szerszámmal lehet bármit megcsinálni. A nôknek nincsenek ilyen gátlásaik.
           * * *
           – Légy a feleségem!
           – Nem tudsz okosabbat?
           – De tudok, csak az nem akar a feleségem lenni.
           * * *
           A híres futballista elmegy a jósnôhöz. A vicc kedvéért megkérdezi:
           – Tessék mondani, a túlvilágon van futball?
           – Persze! A jövô heti fordulóban te lövöd a legszebb gólt!
           * * *
           Nincs olyan nô, aki ne tudná, hogy a legtöbb javítást el lehet végezni:
           – konyhakéssel,
           – kihajlított gémkapoccsal,
           – a tupírozófésű hegyes szárával,
           – szappannal,
           – erôteljes ütéssel.
           * * *
           Egy szomorú cowboy bemegy a kocsmába. Ahogy leül, a mellette ülô férfi hirtelen lefordul a székrôl és mély alkoholmámorba merül. Odaszól a csaposnak:
           – Ilyet adjon nekem is!
           * * *
           Tagbaszakadt borostás férfi lép a söntéspulthoz.
           – Adjon egy féldecit, mielôtt kitör a balhé!
           Megkapja, ledönti. Ismét odatartja a poharat:
           – Gyorsan még egyet, mielôtt kitör a balhé!
           Ez így megy ötször egymás után. Hatodszorra megkérdi a kocsmáros:
           – De hát mikor lesz itt balhé?
           – Ha kiderül, hogy nem tudok fizetni.
           * * *
           Amikor otthon derékig gázolsz a vízben, akkor döbbensz rá, hogy az árvíz nem szerepel a kárbiztosítások között.


Horoszkóp
július 26 – augusztus 1.

           KOS (III.21-IV.20.)

           Egész szabadidejét a háztartási teendôk töltik ki. Lehet, hogy drasztikus változásra szánja el magát, például kidobja az évek óta gyűjtögetett dolgait. Min- denesetre alapos nagytakarításba kezd, kezdve az üres üvegek visszaváltásával. Ideje már komolyabb pénzcsinálásra gondolni, mert kissé elégedetlen pénzügyeivel.
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Elég sokféle üzleti lehetôség kínálkozik mostanában. Válaszszon közülük, nem utolsósorban olyan szempont szerint, amelyik a legjövedelmezôbb. Ezekben a napokban nagy az esély, hogy elôléptetik vagy egy új üzleti ajánlatot kap.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Elérkezett az idô, felkészült. Mármint egy új szerelemre vagy barátságra. Forduljon mások felé nyitottan gazdagítsa életét új társasággal. A családja vagy baráti társasága amelyhez eddig tartozott érdektelenné válik az ön számára.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Újabb és újabb felelôsség üti fel a fejét az életében. Ez arra készteti, hogy elhalassza régóta dédelgetett utazási vagy szórakozási terveit. Át kell gondolnia mit csináljon a szabadidejében. Mintha kissé elege lenne a magánélete alakulásából.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Most végre jól érzi magát, illetve sokkal jobban, mint korábban. Ennek az az oka, hogy egészségesebben táplálkozik és többet mozog. Ez olyan pozitív magatartás, amely más helyzetben is könnyebbséget jelent, például a munkanapokat is kellemesebbé teszi.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           A testedzô program nem olyan bonyolult dolog, ahogy elsô hangzásra hangzik. Olykor csak napi körbefutást jelent a háztömb körül. És egészséges életszemlélete is sokat segíthet. Valaki aki csak elhiteti önnel, hogy a barátja, ki akarja használni. Ne engedje, hogy megtörténjen.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Egyik barátja ünnepséget rendez, de ön nélkül labdába sem tud rúgni. Az az mégis, ha esküvôrôl van szó. Lesz egy olyan napja, mikor különösen fogékony lesz mások gondolataira, érzéseire, és ennek megfelelôen ôszintén segíteni is tud nekik.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Ezekben a napokban sokat foglalkozik azzal, hogy milyen lehetôségek állnak rendelkezésére elômenetele szempontjából, és ezek közül mit ragadhatna meg. Egyik fônöke felajánlja segítségét. Drága kedvese mindenben igyekszik a kedvében járni. Most például felajánlja, hogy nyissanak közös üzletet.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Egyik ismerôsével beszélgetéseik során rájönnek közös érdekeltségeikre, ami mégjobban megalapozza barátságukat. Egy elmúlt szerelem ismét felbukkan. A héten találkozik valakivel, akire nagyon jó benyomást akar tenni, ezért öltözzön ki. Új frizura, új ruhák és máris teljesen új ember lett.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Partnerével azon tanakodnak, miként lehetne, közös vállalkozásaikat nyereségesebbé tenni. Nagyon könnyen konfliktus alakulhat ki önök között, de kompromisszumok létesítésével semlegesíthetik indulataikat. Egy olyan társaságba kerül, ahol egy igen befolyásos barátra akad.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Az eddigi erôfeszítései eredményeképpen ezen a héten is kereshet mellékesen jó kis összeget, de ezzel otthon ne dicsekedjen. Tervei egészen jók, de kissé sokat remél tôlük. Ha pedig így van, akkor csalódás lesz a vége, ugyanis a lehetôségek nem olyan ragyogóak.
           HALAK (II.20-III.20.)
           A jó hír gyorsan terjed, ezt ön is tudja, no de ennyire. A barátai most bezzeg jelentkeznek, miszerint ôk is részt kérnek a jó üzletbôl. Lesz olyan napja, mikor nagy lesz a kísértés, hogy rosszul döntsön egy pénzügyi helyzetben. Legyen kicsit takarékos.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001