Abszurd és elfogadhatatlan
Megáll az ész!
Tizenegy hónappal ezelőtt iktattam egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A törvény értelmében egy panasz megoldására 90 nap áll a rendelkezésükre. Tapasztalatból tudom, hogy ezt valamivel túl szokták lépni, ellenben mikor már tíz hónap is eltelt, rákérdeztem, hogy mi a helyzet a panaszommal. A válasz az volt, hogy a Tanács azon tagjának, aki az én panaszomért felelős nagyon sok munkája gyűlt fel, ezért a csúszás, de két hónapon belül biztosan kézhez fogom kapni a határozatot.
Utánanéztem, s a Tanács szervezési szabályzatában az áll, hogy iktatás után minden panaszt kiosztanak egy tagnak, ő felel a továbbiakban érte. Mivel a kiosztás sorban történik, elvileg a feladatok elosztása egyenletes, ellenben nyilván nem egyformán komplex minden ügy, így jó esély van arra, hogy egyeseknek sokkal több dolguk lesz ezzel a módszerrel. Hogy ezt a hipotézisemet ellenőrizzem (no meg hogy legyen egy konkrétabb képem arról, hogy mikorra várható a panaszom megoldása), kértem egy kimutatást a tavaly iktatott ügyekről. Ezt tegnap délután kaptam kézhez, de még azóta is a hatása alatt állok, ugyanis az derült ki belőle, hogy a 693 ügyből 270 esetében hoztak döntést, s még azokból is csak 170 esetben szövegezték meg és küldték el a határozatot a feleknek! Ez utóbbi kevesebb, mint 25%, olyan körülmények között, hogy 30 darabbal az idén végeztek! Ebben a tempóban további 3 és fél évre van szükség ahhoz, hogy az összes 2017-ben iktatott panasszal végezzenek, miközben fel fog gyűlni további 2400 panasz, amelyek megoldásához 17 évre lesz szükség, s így tovább. Abszurd és elfogadhatatlan.
A megkapott kimutatás alapján készítettem egy összesítőt, ami így néz ki: ODT-2017
Mint látható, az ügyek elosztása nem egyenletes, van, akinek 109 jutott, s van olyan, akinek csak 46 (leszámítva az elnököt, akinek gondolom, egyéb feladatai is vannak, azért jut neki kevesebb). Még nagyobb eltérések tapasztalhatók ellenben, ha az elvégzett munkát nézzük, amit valószínűleg nem lehet csak az ügyek komplexitásával magyarázni, elvégre, ha valaki egy évben mindössze 8 ügyet old meg, akkor ott valami komoly gond kell legyen.
Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a részletekbe, úgy gondolom, hogy két következtetés mindenképp megfogalmazható:
1. A helyzet jobb szervezéssel és ellenőrzéssel némileg javítható a mostani körülmények között is (értem ez alatt az intézmény rendelkezésére álló emberanyagot és egyéb erőforrásokat).
2. Gyökeres javuláshoz azonban az szükséges, hogy az állam sokkal nagyobb figyelmet és több erőforrást szánjon erre az intézményre. A jelen áldatlan helyzet ugyanis azt mutatja, hogy a diszkrimináció megelőzése és kezelése terén is csak a szavak szintjén mintaállam Románia, a gyakorlatban maga az állam valósággal bátorítja a diszkriminációt elkövetőket, hisz igen jó esélyük van arra, hogy a tetteik büntetlenül maradjanak, mert a Diszkriminációellenes Tanácsot lassan maga alá temeti és teljesen megbénítja a felhalmozódó panaszok sokasága.
Árus Zsolt
Adalék a tegnapi levelemhez:
Az este az általam bepanaszolt személy Facebook-oldalán a következő bejegyzés jelent meg:
„Aflu pe surse că CNCD, instituția aia condusă de un membru UDMR nostalgic al Ungariei Mari, a decis azi să mă amendeze cu 2000 de lei pentru niște comentarii pe care le-au făcut unii la un articol de pe blogul meu. Da, ați înțeles bine! CNCD mă amendează pe mine pentru ce au spus alții. În anul Centenarului Marii Uniri, UDMR, formațiune ce acționează la comanda Ungariei împotriva României, se atinge de mine direct ca să îmi facă rău! Aștept confirmarea oficială. Între timp îmi contactez avocații.”
Alatta pedig természetesen egy csomó hozzászólás, egy részük a Tanácsot, más részük meg a magyarokat gyalázza.
Érdemes tehát a történetet figyelemmel kísérni, mert jó kérdés az, hogy bár magát képes lesz-e hatékonyan megvédeni a Diszkriminációellenes Tanács. Illetve az is érdekes lehet, hogy mit lép a szintén megvádolt RMDSZ.
Árus Zsolt
