Megállapították a szabálysértést és büntetést róttak ki a bepanaszoltakra

Mikor már azt gondoltam, hogy még a fenyegetés sem fogja tettre serkenteni a Diszkriminációellenes Tanácsot, akkor kisebbfajta csoda történt: ugyanazon a napon két határozatot is hozott a postás: a tavaly áprilisban Dan Tanasă ellen tett panaszom ügyében idén március hetedikén meghozott 106-os számút, illetve az idén januárban a Realitate Media ellen tett panaszom ügyében július 25-én meghozott 308-as számút.
Mindkét panasz közös vonása az, hogy a bepanaszoltak az egész romániai magyar közösséget diszkriminálták, sőt, igazság szerint az ellen izgattak és uszítottak, s igencsak eredményes módon, sértő és gyűlölködő hozzászólások egész sorát kiváltva, melyekből egy-egy igen bőséges válogatást is mellékeltem a panaszokhoz. Ennek ellenére, illetve figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezek nem elszigetelt esetek, mert mindkét bepanaszolt sűrűn követi el ezeket a vétkeket, a Tanács igen hosszas időhúzás után (illetve – joggal feltehető – a bűntető panasszal való fenyegetés hatására) szánta rá magát, hogy ezeket a határozatokat megszövegezze is kiközölje. Az első panasz esetében például a határozat még március elején megszületett, de csak több mint 5 hónap eltelte után közölték ki.
No, de lényeg a lényeg, mindkét esetben helyt adtak a panaszomnak, megállapították a szabálysértést és büntetést róttak ki a bepanaszoltakra:

ODT-hatarozat-lenyeg

ODT-hatarozat-lenyeg

Tehát mondhatni mindkét mérkőzés – hoki-nyelven – 1-0-ra áll (mert nagyon csodálkoznék, ha nem fellebbeznék meg ezeket a határozatokat a bíróságon, ami további két játékrészt fog jelenteni). Ezzel együtt hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindkét szemem nevet, mert a Tanács a büntetés ellenére meglehetősen elnéző volt, ugyanis:
– A panaszokban azt is kértem, hogy kötelezzék a bepanaszoltakat, hogy a határozatot tegyék közzé a sajtóban. Ezt a kérésemet mindkét esetben elengedték a fülük mellet, minden indoklás nélkül figyelmen kívül hagyták.
– Ugyan elvárható lett volna, hogy a bepanaszoltakat arra kötelezzék, hogy távolítsák el a Tanács által jogsértőnek nyilvánított szövegeket a honlapjukról, meg a Facebook-oldalukról, ez nem történt meg, mindössze annyi – s ez is csak Tanasă esetében – hogy azt ajánlják, hogy tegyen lépéseket ezen tartalmak eltávolítása érdekében. Mintha azt valami felsőbb hatalomtól kellene kérvényezni, nem lenne meg minden lehetősége arra, hogy ő maga hipp-hopp kitörölje az egészet.
– Tekintettel arra, hogy a diszkrimináció egy egész közösséget érintett, a kiszabható bírság 2.000 és 100.000 lej között van. Ennek a minimumát szabták ki, holott a törvény értelmében is súlyosbító tényező az, ha a diszkrimináció több szempontból is megvalósul, márpedig itt nyelvi és nemzetiségi alapon is diszkrimináltak, ráadásul folytatólagosan. Tehát elvárható lett volna egy súlyosabb büntetés, aminek némi elrettentő jellege is lehetne a jövőre nézve. Azt mondanom sem kell, gondolom, hogy a panaszokban ezekre mind felhívtam a Tanács figyelmét, de nem sikerült meghatnom őket. (Igaz, hogy arra is módjuk lett volna, hogy csak megrovásban részesítik a bepanaszoltakat.)
A következtetés mindenképp az kell legyen – szerintem –, hogy ezt az utat kell járni. S ha tömegesen érkeznek panaszok a Diszkriminációellenes Tanácshoz, akár azt is el lehet érni, hogy egy idő után magasabb bírságokat szabjanak ki, avagy, hogy közös erővel rávegyük az uszítókat, hagy hagyják abba, vagy legalábbis fogják vissza magukat.
Ha valaki kedvet kapott és csatlakozna, annak természetesen megadunk minden segítséget, épp csak jelentkezzen itt szekler.monitor@sic.hu vagy itt https://www.facebook.com/szeklermonitor.

Árus Zsolt