Nem látjuk a patikától a mezőt

Az átörökölt tudományról, a gyó­gy­növények fontosságáról, az egész­sé­ges élethez vezető útról kérdeztük Csi­bi Imre lányát, aki a gyógynö­vé­nyek mellett, természetgyógyászattal is foglalkozik.

Régebb a gőzölgő gyógynövény párájában felszívódtak a betegségek. ősi tudomány ez, amely­hez környékünkön adottak a hozzávalók, de néha, egy-egy kirándulásunk alkalmával csak átlépünk a gyógyulásunkat jelentő növények fe­lett. Régebb ezt a tudományt ma­gukba szívták a fiatalok is, de egy idő után megszakadt a továbbadás. Egy ajtó viszont nyitva maradt, amely kul­csának őrzése szülőről gyermekre száll.

Sokan emlékeznek még a ha­lasági Csibi Imre bácsira, akihez Orot­vára sokan jártak bajaikra gyógy­­módért. Kezdetben saját ma­gán kísérletezett, betegségei eltünte­té­sére hívta a gyógynövények segít­sé­gét, később a jó szándéktól ve­zé­relve ajánlta má­sok­nak is. A tizenkét éve elhunyt gyó­gyász tudományát a Gyer­gyó­szent­miklóson élő lánya, Flórián Tün­de és családja élteti, Csi­bi Anna néni segítségével. Mai napig ter­mesztik, gyűjtik a gyógyhatású nö­vé­nye­ket, amelyekből teát, szörpöt, ke­nőcsöt készítve, természetes gyógy­módot ajánlnak azoknak, akik igény­lik, hisznek még a természet gyó­gyí­tó hatásában.

Az átörökölt tudományról, a gyó­gy­növények fontosságáról, az egész­sé­ges élethez vezető útról kérdeztük Csi­bi Imre lányát, aki a gyógynö­vé­nyek mellett, természetgyógyászattal is foglalkozik.

– Leginkább az édesapja foglalkozott a gyógynövényekkel, ő hogy ke­rült kapcsolatba azokkal?

– Amióta az eszemet tudom, azóta foglalkozott vele. Talán onnan ered, hogy régebb, az ő idejükben nem or­voshoz mentek Orotván, hanem pró­báltak saját maguk gyógymódot ke­resni bajaikra. Még akkor tudták, me­lyik gyógynövény mire való, ez a tudás valahogy természetes módon megvolt bennük. Biztos, hogy szájról szájra terjedt a növények hatása, így mindenki tudta, hogy mit, mikor és miért használjanak.

Valahogy egészséges érdeklődés kellett legyen az emberekben. Volt, akit jobban érdekelt, ilyenek voltak a füvesasszonyok a faluban, akik kap­csolata erősebb volt a természettel, a gyógynövényekkel. Úgy gondolom, édesapám egyszer saját magán ta­pasztalta ki a gyógymódokat, nö­vé­nyekből készített betegségeire tea­ke­verékeket, tinktúrákat, kenőcsö­ket. Amelyik bevált, azt ismerősei­nek is ajánlotta. Ha valakinek va­la­melyik szervével problémája volt, mondta, „tessék, adok egy kenőcsöt, ke­zelje, vagy egy teát, igya ezt”. A hatékonyságuk miatt egyre jobban elterjedtek, így vált ismerté. Nagyon sok helyről jártak hozzá emberek egy csepp csodáért.

– Gyerekkorára hogy emlékszik vissza, a gyógynövények milyen sze­re­pet töltöttek be az életükben?

– A gyógynövények mindig az életünk részét képezték, számunkra va­lahogy természetes volt a hasz­ná­la­tuk, úgy nőttünk fel, hogy gyógy­szer nem volt az életünkben. Most is így élünk hál’ istennek. Gyógyteákat iszunk, természetesen télen többet, nyá­ron inkább szörpöket fogyasztunk.

Ebbe bele kell születni, és az em­ber­ben kell legyen kíváncsiság, ér­dek­lődés a gyógynövények világa iránt. Talán bennem volt a legna­gyobb fogékonyság erre, testvéreim fog­lalkozása ettől eltérő, de mindig támogatnak.

– A gyógynövények használata kétségkívül jobb, mint a gyógyszereké, miért?

– Mert természetes. Azt hiszem, hogy a gyógynövények a probléma gyökerét kezelik, nem pedig elnyom­ják a tüneteket. De időt kell fordíta­ni rá, úgy látom, az embereknek ez­zel van a legnagyobb problémájuk, nincs türelmük, kitartásuk, nem ha­gy­nak elég időt, hogy a gyógynövények kifejtsék hatásukat, ezért sokszor ered­ménytelen lesz a kezelés. Ha­ma­rabb van bekapni egy gyógyszert és továbbmenni, de ennek is meg­van­­nak a következményei.

A legoptimálisabb az lenne, ha min­denki az egészségmegőrzésre for­dítana több időt. Ez hosszabb fo­lya­mat, de több betegséget elhárítana. Az a fontos, hogy az im­mun­rendszerünket felerősítsük, ehhez több gyógynövényt is használhatunk. Ezek közül a legelső a bíbor kas­vi­rág, ami nagyon jó erre, aztán az or­vosi zsálya, vagy a ka­kukkfű is. Az ezekből készített szi­ru­pok, teák fo­gyasz­tásával sok beteg­sé­get meg­előz­­hetünk.

– Honnan gyűjtik be a gyógynö­vé­nyeket?

– Sokat termesztünk az Orotván levő kertünkben, ahol a megfelelő he­lyiségben és időben szárítjuk és tá­roljuk is. Emellett sokat gyűjtünk a környéken levő mezőkről. Sze­ren­csések vagyunk, hogy egy ilyen he­lyen születtünk, ahol a természet szinte ontja magából a gyógynö­vé­nyeket. Szerintem a gyergyói em­ber­nek nem szabadna üzletből vásárolt teát innia, hisz csak ki kellene menjen valahová a mezőre, és máris gő­zölöghet a poharában az ízes és egészséges innivaló.

Azt tapasztaltam, hogy akinek szá­mít az egészsége, az, hogy mit eszik, iszik, az általában jobban odafigyel a minőségre, és különböző teafüveket is szokott gyűjteni. De azért látok olyan embereket, akik megveszik a plikkes teát a nagy bevásárlóközpontokban, holott azt javaslom, fo­gyasszák azt, ami a mezőn meg­terem, mert természetesebb és egész­ségesebb.​

– Milyen gyógynövények találha­tók a környéken, milyen jótékony ha­tásaik vannak?

– Amint már említettem, főképpen az egészségmegőrzésre kellene össz­pontosítanunk. Erre pedig rengeteg gyógynövény található nálunkfelé, ezért csak néhányat, a fontosabbakat említem. A fekete áfonya a legjobb, többféle problémára is jó. A kokoj­za­kóró, ami az emésztési bántalma­kon segít, a hasnyálmirigy, a máj mű­ködését serkenti. Mint mindenhol, itthon is népbetegségnek számítanak az emésztőrendszeri megbetege­dé­sek. A piros áfonya a húgyúti problé­mákra, a vesére lehet jótékony ha­tás­­sal. A kakukkfű a légcsőre jó, a kankalin szintén a légcsőre, emellett szívidegnyugtatóként is használható. A cickafark pedig olyan gyógynö­vény, amit többféleképpen lehet al­kalmazni, inni vagy ülőfürdőként is jó lehet.

Az évek hosszú során megtanulja az ember, hogy tavasztól őszig, mi­kor, mit kell leszedni. A következő év már elő van készítve, elültettem a ma­go­kat. Mindent a maga idejében kell le­szedni, hogyha nem megfelelő az idő­zítés, akkor az az év kimarad. Nem szabad elszalasztani, igyekszek mindent a megfelelő időben be­gyűj­teni, hogy ne maradjon ki semmi a megszokott palettáról.

Az otthonról kapott tudásomat ol­vasással, előadásokon való részvétellel próbálom gyarapítani. Leginkább Macalik Ernő és Szabó Gyuri bácsi előadásaira szoktam járni, és termé­szetesen az interneten is kutakodom a gyógynövényekről.

– Milyen érzés továbbvinni ezt a tudományt?

– Úgy érzem, nagy felelősséggel jár. Ezzel a tehetséggel születtem, meg­van bennem az érdeklődés, és ezért nem vehetem félvállról. Így szü­lettünk, így nőttünk fel, de mégis megvolt a kétely, hogyan tovább, ami­kor édesapám kilép az éle­tünk­ből. Már tizenkét éve eltávozott. Akkor eldöntöttem, hogyha az em­be­rek igénylik, biztosan folytatni fo­gom, amit ő elkezdett. Ettől is függött. Sokszor nehezebb, meg kell har­colni, meg kell küzdeni sok mindennel…

– Vannak, akik igénylik?

– Kevesen, de vannak, akik ezt az utat választják, úgy látom eredmé­nyesen. A gyógynövények körülvesz­nek minket, ezzel élni kell! Azt hi­szem, az ember életében a legfon­tosabb az egészsége, habár ennek fenntartására fordítják a leg­ke­ve­sebb pénzt, energiát. Időt kell szánni rá, ha nem, akkor kénytelen lesz majd betegsége kezelésére fordítani. Akinek fontos az egészsége, álta­lá­ban mérlegeli a dolgokat, és aszerint dönt. Ezek nem föltétlen falusi em­be­rek.

Régebb a gyógynövények alkal­ma­zása természetes volt, valahogy ma­napság hiányzik ez, mintha megszakadt volna a kommunikáció az idő­sebbekkel.

– Ha megakadt volna ennek a tudománynak az átadása valahol a múltban, mivel lenne most kevesebb Gyergyó?

– Azt hiszem, nem véletlenül szü­lettünk ide, és nem véletlenül vesznek körül ezek a gyógynövények minket, csak ki kell nyitni a szemünket, ennyi az egész. Figyeljünk, ve­gyük észre ezeket az értékeket, és nem utolsósorban tiszteljük is. Eb­ben látok lehetőséget, az egészséget fenn kell tartani. Nem a betegségek ke­zelésével kellene eltölteni annyi időt. Nem csak gyógynövényekkel lehet jótékonyan hatni egész­sé­günk­re, de természetgyógyászati mód­szerekkel is. Afelé látok változást, hogy aki erre az útra lép, és hisz ben­ne, tud változtatni, le tud mondani gyógy­szerfüggőségéről. A kör­nye­ze­tem­ben azt látom, hogy sok ember letett a gyógyszerekről. Így jól érzik magukat. A szervezetet helyreállítani kell, nem elnyomni.

– Szeretné, ha ezt a tudományt a következő generáció továbbvinné?

– Kötelező! Nem szabad szakadás legyen. Az elődeink a természettel még együtt tudtak élni, gyógynö­vényekkel kezelték magukat, ez volt a természetes, nem kérdőjeleződött meg a továbbvitele. Azt látom, hogy a gyerekeim, mivel ők ebben a kör­nyezetben nőttek fel, nem elfordultak ettől, hanem nagyobb gondot fordítanak egészségükre, érdeklődnek. A 22 éves fiam természetgyó­gyá­szatot tanul Pesten, a 23 éves lá­nyom pedig gyógytornát Kolozs­vá­ron, de mindketten leginkább a gyógy­növények iránt érdeklődnek, úgyhogy, valószínűleg továbbviszik a vonalat. A gyerekeim is a termé­szetes életmódot választották. A he­lyi termelők vásárára szokták elvinni a gyógynövényekből készült termé­keinket, így tudjuk eljuttatni a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi emberekhez is.

De akár­merre mennek, a készítményeket a legtöbb helyen ismerik már régóta, örülnek, hogy újra találkozhatnak velük.

A Halasági-Csibi termékek tehát már több generáció óta léteznek, se­gít­séget nyújtanak azoknak, akik igénylik a természet csodáit, és azoknak, akik még hisznek az erejében.

Csata Beáta