Maradunk a kárral?

1.
Több mint két és fél éves az az ügy, ami most lezárulni látszik, ráadásul igen bizarr módon.
Történt ugyanis, hogy 2015 októberében a Székely Nemzeti Tanács által szervezett határ-kivilágítás keretében Gyergyószentmiklóson is őrtüzet szerettünk volna gyújtani, amit a rendőrség szinte megakadályozott, hisz elkobozta az arra a célra oda szállított fát, ráadásul pedig megbüntette az azt szállító autó vezetőjét. Tekintettel arra, hogy ama beavatkozás több sebből vérzett, a megbüntetett autóvezető bírósághoz fordult, kérve a büntetés eltörlését és a fa visszaszolgáltatását. A közmondásosan lassú román igazságszolgáltatás pedig ebben a ránézésre banálisnak tűnő ügyben (hogy csak a legfontosabb részletet említsem: s rendőrök a szállítólevél hiánya miatt jártak el, holott olyannal csak bizonyos mennyiség fölött kell rendelkezni, márpedig mind a mai napig nem mérte meg senki az elkobzott fát, hogy jogszerűen meg lehessen állapítani, hogy igazuk volt-e a rendőröknek) rekordot döntött, a 2015 október 28.-án iktatott panasz ügyében a jogerős ítélet 2017 június 7-én született meg, kiközölni ellenben a törvényes 30 napot alaposan meghaladva, csak augusztus végén közölték ki.
Az ítélet ellen természetesen panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán, kifogásolva a tisztességtelen eljárást (erre több ok is volt, a legfontosabb hogy a bírók figyelmen kívül hagyták a fa megmérésére vonatkozó kérést), illetve a magántulajdonhoz való jog megsértését (hisz a tulajdonomat képező fát egy jogsértő jegyzőkönyv alapján kobozták el). Tekintettel az ügy részleteire, a leghalványabb kétségem sem volt afelől, hogy a bíróság az ügyet befogadhatónak fogja nyilvánítani, majd előbb utóbb igazságot is fog szolgáltatni.
Aztán teltek múltak a hónapok, de nem jött semmi válasz Strasbourgból, holott korábbi esetekben 2-3 hónapon belül visszaigazolták a kereseteket. Ebben az estben azonban hat hónap telt el válasz nélkül! S ha ez nem lett volna elég, a fél év eltelte után arról értesítettek, hogy a keresetet megvizsgáló bíró úgy találta, hogy ebben az ügyben semmiféle jogsértés nem történt!! Ez nem vicc, itt van:

EJB-12-valasz

No ez már az én sokat látott és igencsak edzett szervezetemnek is sok volt. Ugyanis szokok olvasgatni a strasbourgi bíróság által hozott ítéleteket, s volt alkalmam tapasztani, hogy azok milyen alaposak, rigurózusak, mennyire szigorúan betartják az emberjogi egyezmény paragrafusait, s romániai szemel banálisnak nevezhető jogsértések esetén is rendre igazat adnak a panaszosoknak. S akkor most itt van ez az eset, ami a napnál is világosabb, s elintézik egy bővített mondattal, miszerint a bíró nyomát nem találta jogsértésnek. Jóhiszemű ember ilyenkor esetleg a saját ítélőképességében is elkezd kételkedni, ellenben egyéb gondolatai is támadhatnak, figyelembe véve azt, hogy mostanában egy nagy korrupciós botrány rázza meg az Európa Tanácsot. Éppen ezért, habár amint a levélben is olvasható, a döntés ellen semmiféle jogorvoslati lehetőség nincs, miután konzultáltam a témában járatos szakemberekkel úgy döntöttem, hogy levélben fordulok a bíróság elnökéhez és kérni fogom az ügy kivizsgálását, annak a kiderítését, hogy valóban felelőssége teljes tudatában és minden külső befolyástól mentesen hozta meg ezt a döntést a bíró.

Ettől függetlenül jelenleg tény, hogy az elkobzott fa veszett, a megfellebbezett büntetést pedig ki kell fizetni. S mivel az eleve világos volt, hogy a román adóhatóság nem fogja bevárni a strasbourgi ítélet megszületését, hanem a lehető leghamarabb be fogja hajtani a büntetést, ezért azzal a kéréssel fordultunk a jogerős hazai ítélet megszületése után a Székelyföldért Társasághoz, hogy lehetősége szerint segítsen. Ez a kérésünk szokás szerint meghallgatásra talált, a március tizedikén, Budapesten szervezett tüntetés résztvevői pedig engedtek az ott elhangzott felkérésnek, így összegyűlt a szükséges összeg, amit még abban a hónapban át is vettem a Társaság elnökétől, így ha érkezik a fizetési felszólítás, akkor annak rögvest eleget tudunk majd tenni. Ezúton szeretném nyilvánosan is megköszönni ezt a segítséget (is) a Székelyföldért Társaságnak, illetve azoknak a jó embereknek, akik a pénzt összeadták.

2.
S ha már Strasbourg, Székelyföldért Társaság és a címben szereplő kérdés, hadd számoljak be két további ügy legújabb fejleményéről. Az ugyanis köztudott, hogy idén januárban jogerős ítélet született újabb két “Községháza” perben, így Csíkrákoson és Csíkdánfalván is el kell távolítani az inkriminált feliratokat. Amint azonban az várható volt, a helyi vezetők ezt nem hagyták annyiban, mindkét ügy immár az Emberjogi Bíróság asztalán van. A módszer pedig az, amit már a gyergyószentmiklósi zászló-per esetében is alkalmaztunk: a Székelyföldért Társaság szerezte meg a szükséges anyagiakat (ezért ismét köszönet nekik), illetve bízta meg ugyanazt az ügyvédet a két ügy képviseletével.
S hogy a történet legyen kerek: már csak ezért is fontos tisztázni azt, hogy minden rendben van-e a bíróság háza táján, számíthatunk-e arra, hogy ezen ügyeket korrektül fogják kezelni. Mert az nagyon nem hiányzik, hogy ebben a két esetben is csak a kár maradjon, hisz az nem csak a két község, hanem az egész Romániai magyar közösség kára lenne!

Árus Zsolt