Hol jó rendőrnek lenni?

Nagyon régóta beszélik úton-útfélen, hogy a rendőrök Székelyföldön “veszélyességi pótlékot” kapnak. A dolog teljes mértékben hihető, ellenben bizonyítékot hosszú ideig nem prezentált senki, míg aztán ez is megtörtént, valaki ugyanis nemrég közzétette ezt a miniszteri rendeletet:

OMAI 132_2004_sporuri salariale

Ebben a 12. oldalon található a 14.1 cikkely, ami arról rendelkezik, hogy Hargita és Kovászna megyében minden rendőr 15% fizetés-pótlékot kap. Mondanom sem kell, hogy ez a rendelkezés legalább három sebből vérzik, de nagyon:

1. A miniszteri rendelet alapját képező kormányrendelet 20. cikkelye (amint az oldal tetején olvasható) arról rendelkezik, hogy miniszteri rendelettel kell meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egyes településeken szolgálatot teljesítő, bizonyos beosztásban dolgozó alkalmazottak valahány százalékos plusz juttatásra jogosultak. Ezzel szemben ez a cikkely nem kritériumokat tartalmaz, hanem csak úgy megállapítja, hogy két teljes megyében, minden egyes rendőr és egységesen 15% pluszfizetésre jogosult. Egy ilyen intézkedésre nem jogosította fel a minisztert ama kormányrendelet, tehát ez az intézkedés jogalap nélküli, más szóval törvénytelen.

2. Egy azonnal szembeszökő, átlátszó csúsztatással összemossa azt a tényt, hogy a székelyek nem szívesen állnak rendőrnek a román állam szolgálatába azzal a nyilvánvalóan valótlan állítással, hogy a székelyföldi rendőrségek üresen konganak, mert senki nem akar itt rendőr lenni. Miközben köztudott, hogy 1989 óta a rendőrség állománya vidékünkön igencsak felduzzadt, s az ország minden sarkából örömmel jöttek ide rendőrök.

3. Ezzel szemben semmiféle pótlékot nem kapnak azok a rendőrök, akik valóban elszigetelt helyen dolgoznak, valamelyik hegyi faluban, amit csak szekérrel lehet megközelíteni, mert ugyan a kormányrendelet szerint az megilleti őket, de a miniszteri rendelet róluk semmit nem rendelkezik. Még elgondolni is abszurd, hogy elszigetelt helyen való szolgálat miatt fizetési pótlékot kapnak azok a rendőrök, akik Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában dolgoznak, miközben nem kap olyat az a rendőr, aki teszem azt, a Duna deltában teljesít szolgálatot.

Arról nem beszélve, hogy ez az egész mélységesen diszkriminatív, mert minden elfogadható ok nélkül ad kevesebb fizetést az összes többi megyében dolgozó rendőröknek.

Mint látható, a miniszteri rendelet 2004-es, kérdés tehát, hogy még érvényben van-e. S mivel a törvény biztosítja az állampolgároknak a jogot, hogy közérdekű információkhoz hozzáférjenek, nosza, megkérdeztem a Belügyminisztériumot, hogy érvényben van-e még ez a rendelet, s ha netán nem, akkor létezik-e olyan más érvényes jogszabály, ami hasonló privilégiumot biztosít a két megye rendőreinek. A válasz pedig ekképpen néz ki:

Rasp-Arus-Zsolt-1

Ebből egyrészt kiderül, hogy ama miniszteri rendelet már nincs érvényben, illetve az, hogy a most érvényes javadalmazási kerettörvény is tartalmazza azt a lehetőséget, hogy miniszteri rendelettel, bizonyos feltételek között egyes rendőrök plusz jövedelmet kapjanak. Nem derül ki azonban a lényeg, mégpedig azzal az indoklással, hogy a most érvényben levő miniszteri rendelet szolgálati titoknak van minősítve!

Márpedig ez nincs rendben, sőt, nagyon nincs rendben. Ugyanis:

1. Ugyanazt a területet szabályozza, amit a korábbi, amelyik nem volt szolgálati titok. Akkor vajon ez miért lett az?

2. Az alkotmány 31. cikkelye garantálja a közérdekű információhoz való hozzáférés jogát, s hogy ne lehessen maszatolni, egyrészt rögzíti, hogy ezt a jogot csak törvénnyel lehet korlátozni, másrészt pedig mindössze néhány esetben (ha ezt megkívánja a nemzetbiztonság-, a közegészség-, a morál-, vagy az emberi jogok védelme, illetve ha az által természeti katasztrófákat lehet megelőzni). Nem kell ahhoz logikából doktorálni hogy az ember belássa, hogy a fizetési pótlékokra vonatkozó kritériumok nem esnek ezen kategóriákba, következésképpen még törvény által sem szabad azokat titkosítani.

3. Arról nem beszélve, hogy a válaszban hivatkozott fizetési kerettörvény nem említ semmiféle titkosítást, tehát a miniszteri rendelet titkosítása jogsértő, mert nem törvény által történt.

4. Végezetül az sem lényegtelen szempont, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférésről szóló törvény tételesen kimondja, hogy tilos titkosítani olyan adatokat, amelyek jogsértésre vonatkoznak, vagy jogsértés tesznek lehetővé. Márpedig a 2004-es miniszteri rendelet – amint arra fentebb utaltam – jogsértő, egészen pontosan diszkriminatív volt, s megvan minden esély arra, hogy a mostani is az. Éppen ezért újabb levélben fordultam a minisztériumhoz, amiben a fenti érveket felsorolva azt kértem, hogy küldjék meg nekem az S/7/2018-as miniszteri rendeletet.

A hazai viszonyokat ismerő olvasó könnyen kitalálja, hogy mi volt erre válasz, ezért gondolom, nagyon nem lepődik meg azt olvasván:

Rasp-Arus-Zsolt-2

Ebből hadd emeljem ki azt a csúcs-impertinenciát, amikor közlik velem, hogy márpedig nem küldik meg a kért rendeletet, majd arra bíztatnak, hogy ha rendelkezem bizonyítékkal arra nézve, hogy az törvénysértő, akkor forduljak az illetékes hatóságokhoz.

Lényeg azonban a lényeg, kitartanak amellett, hogy a miniszteri rendelet hivatali titok, s nem küldik el nekem. Nem maradt hát más választásom, így múlt héten postáztam a Bukaresti Táblabíróságnak azt a keresetet, amiben a fent felsorolt érvek alapján azt kérem, hogy kötelezzék a minisztériumot a titkosság feloldására és arra, hogy küldje meg nekem a vitatott minisztériumi rendeletet.

Következésképpen, ha valaki most azt kérdezi tőlem, hogy kapnak-e jelenleg fizetés-pótlékot a rendőrök Székelyföldön, arra csak azt tudom válaszolni, hogy nem tudom. Az ellenben biztos, hogy közszájon forog az, hogy igen, épp csak nem 15, hanem most már 20%-ot.

Árus Zsolt