A nyár elején költözés előtt állt a Pitypang Óvoda egyik csoportja. Addig a Bucsin negyed 1. szám alatti tömbházban működött. Időszerű és ésszerű döntés volt a költözés, hiszen a tömbház földszintjén a feltételek korántsem voltak megfelelők.

Az új hely a Pitypang óvoda főépületében megüresedett világos, óvodának épített terem, de – az egész épület – felújításra szorult. Pénz nélkül!

Szegény ember vízzel főz… nyugtathatta volna magát Koós Angéla óvónő. Nem ezt tette. Szülőértekezlet, szülőértekezletet, megbeszélés, megbeszélést követett, ugyanis nem félt merészet gondolni. Neki lett igaza, hiszen a szülők, élükön Czink Attilával egyként sorakoztak mögéje „földtől elrugaszkodott” tervei megvalósításában.

Ami a tervezgetések után esett meg, példaértékű sikertörténet, fricska azoknak, akik az „úgy sem lesz semmi belőle” árnyékában hasalnak inkább, mintsem megmozdulnának, amikor közösségi ügyről van szó.  A csoport ügye ugyanis főleg a két másik óvónő Huszár Piroska és Köllő Emma csoportjai, illetve a gyermekek szüleinek bekapcsolódásával valódi közösségi ügyé duzzadt, immár több mint 70 óvodás nevelésének ügyévé.

Hogy milyen fontos tényező egy életbe induló számára az óvodai körülmény, azt minden pedagógus, szülő és nagyszülő, de bárki gyermekszerető tudja. A feltételek miatt évekig engedély nélkül megtűrt óvodában lehet oktatni, nevelni, de aligha olyan hatékonyan, mint ott, ahol játszótértől tiszta és rendezett udvarig, hideg-meleg vizes mosdóig, frissen meszelt falakig, felcsiszolt, csillogó parkettől újramázolt nyílászárókig, befejezve a szép új kerítésig minden adva van. Más a gyermek kedve – hát még az óvónőé! – az ilyen, erőt és energiát sugárzó környezetben.

Ma az óvoda folyosóján kis fényképkiállítás igazolja, hogy egy fotográfia többet mond 1000 szónál. Ezt főleg azok tudhatják, akik fellelik magukat egyik másik felvételen, mert a kép által felidézhetik azt a páratlan hangulatot is, ami gyakorlatilag az óvodakezdésig tartott, s amelynek – büszkén vallhatják – maguk is részesei lehettek. Volt olyan, aki két órát tudott volna csak szakítani sürgős teendői miatt, aztán több mint 10 órát maradt dolgozni úgy, hogy ráadásul a város másik részén lakik, köze se kellene, hogy legyen a Pitypang Óvodához. Volt olyan lány is, aki két hónapon át, napi 8-10 órát dolgozott önkéntesként.

Megható és szívszorongató volt az is, amikor a felajánló mással nem járulhatott hozzá, csak friss forrásvízzel, de azt naponta rendszeresen hordta a kalákázóknak.

Érdemes lett volna naponta, percről-percre filmezni az eseményeket, azt az összekovácsoló hangulatot, amely valódi közösséget olvasztott egybe: a pitypangos közösséget. Szülők, nagyszülők, családtagok, barátok, az óvoda alkalmazottai, az óvónők, sőt a Kós Károly iskola igazgatója, Ilyés Etelka –, akihez ez az óvoda is tartozik – is tagja immár ennek a szeretettől és tenni akarástól megerősödött nem kis közösségnek, hiszen ott, ahol több napon át ötvennél többen teszik, amit kell, ott ahol egy nyáron át mindig akadt segítő kéz, csak közösségről beszélhetünk. Nem is akármilyenről!

Lehet, hogy e közösségből kisugárzó erő tiszteletének köszönhető az a ráadás, amit iskolakezdés előtt az orvosi vizsgára érkező óvónőknek köszönhettek meg a „háziak”. Nem tudunk ugyanis arról, hogy valaha a más óvodájában fát rakni segített volna óvónő. Legyen e pár sor, számukra főhajtás, egy virágcsokor.

Ha krónikát írnék így kezdődhetne:

2014 májusában véglegessé vált, hogy Koós Angéla csoportja az óvoda főépületébe költözik, a Kossuth Lajos utca 81. szám alá.   Az óvónő Czink Attila szülőt, a városi önkormányzat tagját hívta segítségül a teendők összefoglalására. Akkor már tudott ugyanis arról, hogy esetleg önkéntesek érkezhetnek a városba, akik segítségével többet lehetne tenni, mint eddig a 81. szám alatt.

– Az önkéntes programnak valóban része lett a város, ahova 70 önkéntes érkezik a nyáron – közölte Czink Attila, immár a szülőkkel is, illetve nem titkolta el, hogy Mezei János polgármester mintegy kinevezte az önkormányzat részéről, az amúgy körzetéhez is tartozó óvodában elvégzendők irányítására.

Akkor csupán az első és a hátsó udvar rendbetételéről, és a játékszerek elemeinek kijavításáról egyezkedtek. Felújításról szó nem esett.

Merjünk nagyot álmodni – gondolhatta Koós Angéla és az evés közben jön meg az étvágy hangulatot kihasználva, minden nap újabb és újabb ötletekkel hozakodott elő. Czink Attila feljegyezte a szükségleteket, sokszor maga sem tudta, hogy mi is lesz ebből, mert pénz bizony nem volt, s nem is lesz. Ezt ellenben tudta. Elismerően figyelte a tetterős és erélyes Koós Angélát, aki attól sem riadt vissza, hogy a kalákázókkal letetesse a kézbe valót, és röpgyűlésen közölje velük, hogy a fuserálásnak értelme nincs, vagy minőségi lesz, amit elvégeznek, vagy kár a benzinért. Hatásos volt a rövid munkaszünet. Erről bárki meggyőződhet, aki számba veszi a csodát, ami a Pitypang Óvodában történt.

A terem, ahova költöznie kellett a csoporttal, vakációkezdetre már üresen állt, a karbantartó ki is meszelte. A szülőkkel történt sorozatos megbeszélések során pedig körvonalazódott az együttgondolkodás fontossága is. Kinek-kinek a kapcsolatai eredményeként kezdtek érkezni a felajánlások. Mivel a másik két csoport óvónői is részesei voltak a fő gondolatnak, a kör jelentősen kitágult, kibővült. Segítőkkel.

Mindenki tudta, hogy mi a dolga: anyagszükséglet- és költség-számítás után már azt is, hogy ki megy az egyik, ki a másik céghez, vállalkozóhoz, mit kér onnan támogatásként. Az óvoda ügye így lett az egész városé, sőt nem csak!

Benedek Elemérrel (Elicom-Zolitop Kft.) Czink Attila felmérte az egész udvart. Játékszerek, a fás raktár födémjének kijavítása, homokozók létrehozása. Cserép, gömbfa, szakmunka…

Új játszótérhez régi rozzant kerítés? Ez valóban nem szerepelt az eredeti tervek között. Mégis az elsők között lett új kerítés Fülöp László szülő (Natur Holz Kft.) jóvoltából: a Dózsa György utcai részen csőből kerítésoszlopok, fém hevedereken minőségi deszkából. Új kis- és nagykapu, ráadásnak Crişan Hunor is az ő megbízásából hegesztett, állította be az új kapukat. A három új homokozóból kettő Fülöp László, egy Hegyi Barna ajándéka.

A szülők között is volt hegesztéshez értő, másik betonozást, harmadik ácsmunkát vállalhatott, a

szállítás kérdése is megoldódott, ahogy a nyílászárók csiszolása is.

A gyergyócsomafalvi Sándor Aladár (Hen-Benc Kft.) a játszótér felújítását végezte el egyik szülő által biztosított gömbfából. Csata Szilárd László szülőként vasrészek és csapágyak beszerzését vállalta; György Imre (Frank Art Kft.) az épület alapzatát vonta be mutatós faburkolattal, a Toldik Kft. csiszolóvásznat, csiszoló korongot biztosított, az Ambient festéket, pácot, WC-csészét küldött; Pop István volt szülő szeget, csapágyakat, csavarokat, facsavarokat, menetelt szárakat ajándékozott. A Fundamenta Kft. kavicsot biztosított a betonozáshoz, Ádám László cserép alá való lécet, a Tarka-barka Turkáló kávét, teát; a Cesal Rt. baráti kapcsolatnak köszönhetően Szőcs Mihály útján pácot küldött.

A Fapicom és a Harmopan pékségek péksüteményekkel, kaláccsal, kolbászos kiflivel és ásványvízzel segítettek a szervezőknek a kalákázók megkínálásban. Egyik alkalommal például 70 kolbászos kifli érkezett Szilágyi Sándorék részéről.

A rendbe tett első és hátsó udvaron Kedves-Tamás Antal csomafalvi kertépítő – ajándékként – díszcserjéket ültetett. A Kós Károly Általános Iskola fizette azoknak a kellékeknek a költségét, amit nem sikerült adományokból beszerezni. (2 új csúszda, homok a homokozókba, az épület külső és belső festése, a padlózat csiszolása, lakkozása, a villanyhálózat teljes felújítása, a mosdóban a meleg víz vezetékének beszerelése, kályhák kipucolása és kijavítása, az épület külső meszelése, ajtó- ablakmázoláshoz festék, esőcsatornák).

A Gyulafehérvári Caritas az önkéntes tábor idején négy napra 12–15 önkéntest biztosított, akik három teherautó fát is beraktak a fásszínbe, miközben több száz kerítésléc mázolását is elvégezték és ők takarították el a szemetet a két épület közül. Szívmelengető ellenben az is, hogy e négy nap alatt naponta több mint 50 szülő, nagyszülő és barát kalákázott az óvodánál!

A Vitalissima munkásai rendbe rakták az első udvart, járdát építettek, fűmaggal vetették be a füvesnek szánt részt, s az önkormányzat adományából elkészítették a Kossuth utca felőli kerítést. Az AVE a munkálatok ideje alatt tartályt (konténert) biztosított és elszállította a szemetet. Koós Gábor (Borbarátok Háza) kedvezményesen adta az ajándékozáshoz palackozott és címkézett bort; a Helyi Rendőrség a nyitott udvar felügyeletét látta el, vele a munkagépek őrzését. Anyukák szendvicset, süteményt, ásványvizet vittek folyamatosan a végig kitűnő hangulatban szorgoskodóknak, így akarva valamennyien részesei lenni a csodának: egy épület és udvarai átváltoztatásának.

A Pizza Joe az óvoda udvarán vendégül látta nagy, közös rókagombás-krumplis bográcsozáson azokat a kalákázókat, akik az óvodai oktatás megkezdéséig folyamatosan segítettek, hiszen csak az utolsó napokban fejeződhetett be az ajtó-ablakmázolás, a játékok fertőtlenítése, az elmaradt játékelemek rendbetétele, illetve a végső átköltöztetés, a második fűnyírás, a virágültetés, a teremrendezés és függönyvarrás.

Nem tudhatom, mit érezhet az óvoda munkaközössége, beleértve Török Rozáliát és Dezső Adriant, valamit Lazar Adriana Silvia gondnokot is, de öröm volt látni a lendület győzelmét, azt, hogy szinte semmiből is lehet csodákat művelni. Öröm volt tapasztalni, hogy egy hangon is működhet valami, ami nem magunkért történik, pontosabban úgy magunkért, hogy másokat is érint. A gyermekek szeretete volt a másik kulcs a csodához vezető sok-sok, addig zárt ajtón át. Öröm tudni, hogy az elhivatottság még mindig olyan rejtett energiákat tud mozgósítani, amikről csak most, őszire jöhetett rá még a sokat tapasztalt is.

Valamiért azt hiszem, hogy az is lesz.