A 252. évforduló előestéjén

    A székelyek elleni 1764-es madéfalvi vérengzés 252. évfordulója előestéjén tartott megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerda este a marosvásárhelyi kultúrpalotában.
    Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a székely közgondolkozás átalakításának a szükségességét hangsúlyozta beszédében. Hibának tartotta, hogy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséből, majd egyes táblák – hatósági megfélemlítés következtében történt – eltávolítása ügyéből a köztudat nem a bátrak helytállását, hanem a megfélemlítettek hátrálását jegyezte meg.
    “A közgondolkodásnak kell átalakulnia oly értelemben, hogy megértse mindenki, ezer bátor ember kevesebb veszélynek van kitéve, mint száz, tízezer pedig maga a biztos siker” – jelentette ki Izsák Balázs. Úgy vélte, “a múlt tanulságainak összegzése a jövő számára, maga a cselekvő gondolat (.) mely képes irányt szabni a történelemnek”. Hangsúlyozta: a székelység számára Székelyföld területi autonómiája a közös szabadságeszmény.
    Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke beszédében, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig írásban elküldött üzenetében egyaránt arra emlékeztetett, hogy a madéfalvi vérengzést a székelyek tömeges elvándorlása követte. Mindketten megemlítették, hogy 1990 után is elindult a székelyek kivándorlása, melynek megállításához jogok kellenek a közösségnek.
    “Nem akarunk a világ migránsai lenni, idehaza keressük jogainkat” – fogalmazott Tőkés László. Biró Zsolt kijelentette: a székelység csak annyi jogot kér, amennyit az Európai Unió más közösségei, például az olaszországi Dél-Tirol osztrák lakosai élveznek. A két közösség közötti hasonlóság jeléül megemlítette: Dél-Tirol fővárosában, Bozenben a német ajkú lakosság, Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen pedig a székelység került kisebbségbe.
    Az 1764. január 7-i madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le.
    A támadás előzménye, hogy Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul támadtak Madéfalvára. A támadás megtörte a székely ellenállást.

MTI

Üzenet a madéfalvi veszedelemre emlékezőkhöz

A székelyek elleni 1764-es madéfalvi vérengzés 252. évfordulója előestéjén tartott megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács 2016. január 6-án este a marosvásárhelyi kultúrpalotában. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke írásban küldte el üzenetét a madéfalvi veszedelemként ismert tragikus esemény évfordulói emlékünnepélyének részvevőihez, amely így szólt:

Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Testvéreim!

Jelenlegi politikai viszonyaink között és a Székely Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács következetes autonómiaküzdelmei közepette fontos eseménynek és üzenetnek tartom, hogy Marosvásárhelyen – az egykori Székelyvásárhelyen – a mai napon közösen emlékezünk meg a madéfalvi veszedelem gyászos évfordulójáról.
Ide kapcsolódik, hogy tavaly december 5-én a csehországi, illetve morvaországi Telnicén, az austerlitzi csata 210. évfordulója alkalmából idézték fel annak, a mintegy 1500 székely katonának az emlékét, akik az 1. és a 2. székely határőr gyalogezred, valamint a 11. székely határőr huszárezred katonáiként az osztrák–orosz birodalmi érdekek védelmében áldozták életüket a Napóleon ellen vívott – vesztes – küzdelemben.
A két évforduló közötti párhuzam érzékletes módon világít rá az idegen érdekek védelme és a székely-magyar önvédelem közötti összefüggésekre, illetve történelmi ellentmondásra. Két és fél évszázaddal ezelőtt az önálló államiságtól és függetlenségtől megfosztott Erdély a Habsburg hatalommal szemben védelmezte szabadságát, a birodalom védelmében fegyverbe kényszerített Székelyföld pedig ugyanezen birodalmi érdekek ellenében volt kénytelen síkraszállni saját közösségi szabadságjogai védelmében.
A történelem folyamán nemegyszer kerülnek szembe egymással ilyen módon a különféle többségi és kisebbségi, általános és sajátlagos, idegen és nemzeti érdekek. Magyar, illetve kelet-közép-európai viszonylatban hasonló nehéz helyzet elé állít bennünket a migránsok mostani inváziója. Brüsszel a közös európai érdekekre való hivatkozással akarja korlátozni egyes tagországai – köztük Magyarország – szuverenitását.
Székelyföld önrendelkezését hasonló meggondolásokból igyekszik letörni a kizárólagosságra törekvő román államnemzeti hatalom – jogos önvédelemre kényszerítve ezáltal székely nemzeti közösségünket.
Kárpátaljai magyarságunk kiszolgáltatott helyzete is intő figyelmeztetés arra, hogy ukrajnai magyar katonáink se idegen nagyhatalmi érdekek szolgálatában vesszenek el, hanem saját közösségük érdekeit védjék és sorait erősítsék.
A madéfalvi veszedelem évfordulóján mindenekelőtt a nemzeti önvédelem hősies példáját emelem ki és tartom követendőnek. Nagy-Románia lojális polgáraiként, tőlünk, erdélyi magyaroktól és székely-magyaroktól – egy szabad és demokratikus Európában – senki sem vitathatja el az önvédelem elemei jogát, sem pedig ezen alapvető emberi, közösségi jogunk érvényesítésére és keretéül szolgáló nemzeti autonómiánkat.
A madéfalvi siculicidium menekülésre, tömeges kivándorlásra kényszerítette székely eleinket. A XX. század véres és vértelen „népirtásai” szintén szülőhazájuk elhagyására késztették magyarok, székelyek százezreit – és ez a folyamat mindmáig tovább tart.
Mi nem akarunk a világ „migránsaivá” válni! Egyesült erővel idehaza keressük boldogulásunk útját. A székely nemzeti ellenállók példájára ezért állunk ki jogaink, szabadságunk és autonómiánk mellett, azzal az újesztendei reménységgel, hogy munkánk és küzdelmünk meghozza gyümölcsét. Adja Isten, hogy így legyen!

Tőkés László