A műterem közepén óriási asztal, a kifeszített anyagon szárad a festék, mellette viasz, ecset, a polcon gondosan összefogott anyagok, többnyire fehér pamut és egy katalógus tele vázlatokkal, szín- és anyagmintákkal. 

Táskák, ruhák, sálak, lakástextilek, egyszóval használati tárgyak készülnek itt. Gál Beátánál, Bertyónál járunk, vele beszélgetünk.

– A kezdetekről…

– Az egyetemet 2003-ban végez­tem Temesváron, textiltervező szakon, majd Kolozsváron mesteriztem textil dizájn szakon. Az alapkép­zésen leginkább szövéssel, anyagtervezéssel, anyagfestéssel foglalkoztunk, a tananyag része volt a batikolás is, de akkor művészetet tanultunk, művésznek képeztek minket, és nem az volt a cél, hogy hasz­nálati tárgyakat készítsünk. Ak­ko­riban teljesen más anyagokkal dolgoztunk, mint amit most használok. Mióta saját termékeim vannak, so­kat kísérleteztem, kitapasztaltam, hol lehet beszerezni a jó minőségű anya­gokat, festékeket, hogy amiket ké­szítek, tartósak legyenek színben, mi­nőségben, moshatók legyenek, egy­szóval megfeleljenek a vásárlók el­várásainak.

A batikolás ősi textilfestési technika. Keletről származik, Indonéziából. Mai napig gyönyörű sála­kat készítenek ott. Én a tőlük elterjedt eszközt, a ba­tikpipát alkalmazom az anyag viaszozásához, min­ták kialakításához, és hi­deg festéssel dolgozom, kéz­zel, ecsettel viszem fel a színeket a pamutra, ezért minden termékem tel­jesen egyedi. Ezzel a tech­nikával nem is tudok két teljesen egyforma tás­kát vagy ruhát készíteni.

– Akkor ez egy saját technika?

– Nem a technika a saját, hanem az a mód, ahogyan alkalmazom. Se­lyem­festőkön kívül nem nagyon tu­dok senkit, aki ilyen eljárással min­táz­na anyagot használati cikkekhez. Az én táskáimnak, ruháimnak az a lé­nyege, hogy nem méteráruból összeállított darabok, hanem mindeniknek önálló, saját, az adott alkalomhoz tervezett mintája van. Én ezt szeretem leginkább ebben az egész­ben, hogy előre kiszabom vagy kisza­batom a fehér pamutot, s arra rajzolok egyedi formákat.

– Mi inspirál?

– Sok minden. Sokat bújom a vi­lág­hálót. Magánvállalkozóként az a jó, hogy én osztom be a saját időmet, s ezért van lehetőségem inspirálódni, fejleszteni magam. Textilter­ve­zők, ipar­művészek, kiállítások web­ol­­da­lait nézem, igyekszem lépést tartani a trendekkel, miközben mindig saját magamat keresem, a saját stílusomat csiszolgatom. Az kerül az anyag­ra, ami az én szűrőmön ke­reszt­ülmegy…  Például sokszor egy-egy egész na­pom rámegy egy minta ki­dolgozá­sá­ra.​

– Mi volt a legszokatlanabb dolog, amit el kellett készítened?

– Amiket készítek, eleve nem szokatlanok. De izgalmas feladat van bőven. Például egy kis­ma­mának készítettem menyasszonyi ruhát, a cipője színéhez kellett igazítani a ruha színét. Különben mindig a megrendelő elvárásaihoz igazo­dom. Közösen döntünk a mintáról, szí­nekről, formákról. De volt már olyan is, hogy a karácsonyra készített táska mellé kértek ugyanolyan sálat nyár közepén. Sokszor az idő a leg­na­gyobb kihívás. Amikor például rövid határidőre kapok megrende­lést, egy-egy szülinapra például. Las­san szá­rad a festék, több rétegben viszem az anyagra, mindkét oldalára, azt le is kell fixálni stb. Viszont, ha egy na­gyobb műhelyem lenne, és felsze­relésem, amivel egy-kettőre meg­szá­ríthatnám az anyagot – több mun­kát vállalhatnék.

– Mióta készíted rendelésre a ru­há­kat, táskákat, lakástextileket?

– Régebben kezdtem, de körülbelül egy éve foglalkozom csak és kizárólag ezzel. Ez lett a főállásom, hiszen egyéni vállalkozást indítottam. Igazából ez volt a gyerekkori ál­mom: hogy majd egyszer a saját ru­háimat fogom árulni. Mindig az egyediséget kerestem, szemben a boltban kapható, egyforma holmikkal. De gyermekkoromhoz képest, most már szerencsére egyre több fia­tal divattervező, kézműves dobja piacra az egyedi termékeket, és az emberek is egyre szívesebben vásárolnak „handmade árut”, kézzel ké­szített egyedi darabokat.

– Lehet ezt az egészet tanítani?

– Persze, bár én nem vállalnám, legalábbis egyelőre.

– Annyira kreatív munkának tűnik…

– Az is. Állandó újítást, megújulást, tanulást, kísérletezést igénylő szakma.

– A vásárlók hogyan vehetik fel veled a kapcsolatot?

– Van saját honlapom, de mostanában a Facebook-oldalamon érkezik a legtöbb rendelés. Sok gondot fordítok erre, sokat fotózom, szerkesztgetem a képeimet, reklámozom az újdonságaimat, mert amit a munkámban még nagyon szeretek, és ami fel tudja dobni a napomat, az a visszajelzés. Amikor örömmel viselik a tőlem kapott ruhát, táskát, ér­zem azt, hogy érdemes ezzel foglalkozni.