Élni kell a jogorvoslat lehetőségével

Azt már volt alkalmunk tapasztalni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán sem szentek dolgoznak, akik maximálisa tisztességesen és pártatlanul kezelik a hozzájuk benyújtott panaszokat, sőt, ha egy jogvédő szervezet viszonylag rövid idő (pár év) alatt több panaszt is benyújt hozzájuk, akkor abból nem azt a következtetést vonják le, hogy az adott országban komoly gondok vannak az emberi jogok tiszteletben tartásával, hanem azt, hogy az illető szervezet visszaél a bírósághoz való fordulás jogával és túlterheli őket. Ez az egyik oka annak, hogy immár jó éve rendszeresen arra buzdítjuk a helyi közösségeket, hogy ha jogsérelem éri őket, akkor tegyenek csoportos panaszt, jelezvén a Bíróságnak, hogy nem egy-két ember magánügyéről van szó, hanem egy közösség érintett, az emeli fel a szavát a jogai védelmében. S mivel az átlagemberek számára egy ilyen panasz megszerkesztése nem kézenfekvő feladat, ezért természetesen a bíztatáson túl segítséget is nyújtunk, mint tettük ezt eddig szám szerint öt esetben, sajnos változó sikerrel.

Konkrétan:

Az első ilyen panaszt gyergyóremetei polgárok tették, azért, mert a Diszkriminációellenes Tanács (ODT) ismételt büntetései miatt (melyek nyilvánvalóan jogsértőek voltak, de a hazai bíróságok nem tettek igazságot) a polgármesteri hivatal kénytelen volt megszüntetni a helyi újság kiadását. Ez a szólásszabadság, illetve az információkhoz való jutás jogát sérti, így a panaszosok joggal gondolhatták azt, hogy a Bíróság majd igazat ad nekik, s így elérhető lesz a büntetések törlése és a lap majd újból megjelenhet. Ezt a várakozást a Bíróság joggyakorlata is alátámasztotta, hisz a panaszban sikerült hivatkozni olyan korábbi ítéletekre, amelyek sajtótermékek megjelenésének megakadályozása esetén megállapították a jogsértést. Az ellenben már nem volt túl bíztató, hogy első nekifutásra találtak a panaszban egy mondvacsinált formai hibát, ezért újra be kellett nyújtani. Történt ez tavaly áprilisban, majd következett egy az átlagnál hosszabb várakozás, amit ez a határozat követett. Mint látható az áll benne, hogy a Bíróság semmi arra utaló jelet nem talált, hogy itt jogsértés történt volna! Igaz, hogy az önkormányzat immár nem adja ki azt a lapot, amiből a remeteiek addig tájékozódtak, s az is igaz, hogy az összes releváns román törvényt megsértette a Diszkriminációellenes Tanács amikor a polgármestert megbüntette (mely büntetés egyenes következménye volt az, hogy a lapot a hivatal már nem adja ki), de Krenc bíró úr ebben semmi kivetnivalót nem talált.

A második panasz az elsőnek szinte pontos mása, gyergyócsomafalvi polgárok tették, akik ugyanúgy jártak, mint a remeteiek: a Diszkriminációellenes Tanács jogsértő, de jogerőre emelkedett határozatai miatt az ő polgármesterük is abba a helyzetbe került, hogy ha továbbra is kiadja a Csomafalvi Hírlapot, akkor további büntetéseket kell fizessen. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a benyújtott panasz szinte szóról szóra egyezett a remeteivel, csak a település és az újság nevét kellett kicserélni, illetve néhány jelentéktelen részletet. Éppen ezért amikor megérkezett az elutasító határozat a remetei ügyben, más sok jóra nem számítottunk, a Bíróság azonban bebizonyította, hogy tud meglepetést okozni, ugyanis ezt a panaszt… más indoklással utasította el, amint az itt látható. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ez legalább annyira abszurd és felháborító mint remetei elutasítás, mert a panaszosok ebben az esetben is leszögezték, hogy még bár tudomásuk sem volt az ODT határozatáról és az az ellen indított perről (az egészről akkor értesültek, amikor azzal szembesültek, hogy egyik hónapban nem jelent meg a helyi lap), s ennek ellenére a bíró képes volt úgy dönteni, hogy elutasítja a panaszt azért, mert a panaszosok nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeket, vagyis a hazai eljárás során a nem fejtették ki az érveiket a bíróságokon! Öröm az ürömben (ha lehet ilyet mondani ebben a helyzetben) az, hogy ezúttal nem azt állapította meg a Bíróság, hogy nyoma sincs jogsértésnek, illetve az, hogy elvileg létezik mód arra, hogy a panaszosok hazai bíróságon maguk is megtámadják az ODT határozatát. S ha ez a lehetőség adott, akkor ez már meg is történt, a panaszosok közöl ketten a hazai bírósághoz fordultak kérve az ODT határozat érvénytelenítését, azért, hogy elutasítás esetén legyen lehetőségük újabb panaszt tenni Strasbourgban, s legyen kénytelen a Bíróság érdemben megvizsgálni azt.

Végül pedig következzen a harmadik olyan csoportos panasz, amire immár érkezett valami válasz Strasbourgból, ezt gyergyószentmiklósi polgárok tették, a tárgya pedig az a jogsértő de jogerős bírósági ítélet, ami miatt el kellett távolítani a városháza elől a város, illetve a művelődési ház elől Székelyföld zászlóját. Ez tavaly novemberben került benyújtásra, s meglepő módon mindössze jó hónap múltán már választ is fogalmaztak rá, ami e hó elején érkezett az ügyvédünkhöz. Ez a válasz pedig már akár bíztatónak is nevezhető, mert nem elutasító (jelzik, hogy iktatták a panaszt és ki fogják vizsgálni), mindössze pontosításokat kérnek. Igaz, hogy ezek kapcsán meg azt kell leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy a benyújtáskor valami hiba történt volna, hanem arról, hogy keresik a kákán a csomót. Ugyanis:

• Az le volt írva a panaszban, hogy a panaszosok akkor értesültek a perről és a jogerős ítéletről, amikor eltűnt a két zászló, s érdeklődtek annak okáról.
• Az alapítványoknak nincs tagságuk, csak egy alapítójuk, tehát a második kérdés értelmetlen. Ellenben azt elárulja, hogy kifogást keresnek az elutasításra formai ok miatt, ugyanis a perben a Székely Figyelő fél volt és maga is tett le panaszt ebben az ügyben a Bíróságon, s a kérdésre adott esetleges igenlő válasz okot adhatna a bíróságnak, hogy a csoportos panaszt azzal utasítsa el, hogy ebben az ügyben ugyanazok már tettek le panaszt. Ez azonban nem áll fenn, tehát ez a potenciális kifogás esett.
• Az a kérés pedig, hogy minden panaszos személyi igazolványáról tegyenek le másolatot egyrészt adatvédelmi kérdést vet fel, másrészt pedig azért értelmetlen, mert a kérést a nevükben ügyvéd tette le, aki egyúttal azt is igazolta, hogy a kérésben szereplők adataik (név, lakcím, stb.) valósak, tehát azok további igazolása értelmetlen. No de ezen nem fog múlni, nem kis munkával de begyűjtöttük az igazolvány-másolatokat is és az ügyvéd továbbította azokat Strasbourgba.

Következésképpen adott az esély, hogy ezt a harmadik panaszt a Bíróság érdemben ki fogja vizsgálni, s még az is megeshet, hogy bár ebben az esetben Strasbourgban meghallgatják a nép szavát és igazságot tesznek. Ebben ugyan biztosak nem lehetünk, de nem tehetünk mást, mint hogy továbbra is élünk a Bírósághoz való fordulás lehetőségével és másokat is erre bíztatunk, mert ha adott ügyben nem teszünk panaszt, akkor abban garantáltan nem fog kedvező döntés születni.

Árus Zsolt