Bronzérmes a Progym!

A mondás apropóján, a kis nemzetek mellett, a kis csapatok is tudnak nagyot alkotni. Ezt bizonyított be a Progym, Gyergyószentmiklós jégkorongcsapata. Sokat lehetne beszélni arról, hogy mi mit ér meg, hogy mekkora áldozat, legyen az anyagi vagy fizikai, ésszerű egy ekkora sikerhez. Az erőfeszítések a kezdetektől a döntőbe kerülésről szóltak. A cél természetesen az aranyérem volt, de a történtek ismeretében ez a bronz semmivel sem kisebb annál.

Az elődöntök előtt, aki valamicskét is konyított a jégkoronghoz, azt mondta, hogy Brassó az egyik döntős. Nagyköltségvetésű csapatról beszélünk, tehetséges játékosokkal, biztos anyagi háttérrel. S lám-lám, az akarás, az ösztönzés, a szeretet sokkal nagyobb löketet adott egy csapatnak, mint ami pénzzel elérhető volt. Az elődöntő sorozat sikertelen első mérkőzései után (ami a fair play szellemének figyelmen kívül hagyásával, az ellenfél tisztességtelen feltételeinek is nagyban köszönhető) a bizonyítási vágy adrenalin lökete, két nyert mérkőzéssel, játékba tartotta a csapatot. Az ötödik, a mindent eldöntő mérkőzésen nem sikerült felülmúlni a Steauát. Ahogy Vitalij Kiricsenko mondta: Sajnos az elődöntőben nem tudtunk élni az esélyeinkkel. Ez a sport… nem volt szerencse…

Annál jobban kezdődött a bronzéremért folytatott küzdelemsorozat. Egyre jobban magukra találtak a játékosok, szemmel láthatólag szoktak össze a játékok során, és ez meglátszott az eredményen, a magabiztosságon. Bár mindkét itthoni mérkőzésen, ha rövid ideig is, de vezetett a Brassó, ám ezt mintha észre sem vették volna a játékosaink. Úgy nyerték mindkét meccset, mintha ez olyan magától értetődő dolog lett volna egy csúcscsapat ellen. A harmadik, Brassóban rendezett mérkőzésről viccesen mondogatták néhányan, hogy az a baj, hogy ott adják át a bronzérmet, s nem itthon, a megújult teltházas jégpályánkon. S igazuk lett. A titkon remélt harmadik győzelem talán még könnyebben jött, mint hazai pályán. Ezen a mérkőzésen a Brassó csak egyenlíteni tudott, de többre nem futotta erejéből, tudásából, s a gyergyói 5–1-es végső eredmény után, nagy tiszteletet mutatva, csak a számtalan szurkolótorokból harsogó Székely himnusz meghallgatásával tudták esetleg, a brassói közönséggel együtt, megérezni a győzelem megható szépségét.

Szép volt fiúk! Köszönet a nagyszerű pillanatokért, s köszönet mindenkinek, aki hozzájárult, hogy Gyergyószentmiklósról is szóljanak az országos hírek. Hűséget a fantasztikus szurkolótábornak. További jó munkát a vezetőségnek, kitartást és bölcsességet a továbbiakban, hogy a következő játékévadban ugyanilyen nagyszerű csapattal lehessen végigizgulni – miért is ne – az aranyéremért folyó döntőt.

Hajrá Progym! Hajrá Gyergyószentmiklós!

Ábrahám Imre

Alább Rákosy Zoltán felvételei