Ferenc pápa keddi homíliája

Az egyház legyen alázatos, szegény, és bízzék az Úrban – jelentette ki Ferenc pápa kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Homíliájában arról beszélt, hogy a szegénység az első a nyolc boldogság közül, valamint, hogy az egyház valódi gazdagságát a szegények jelentik, nem pedig a pénz vagy a világi hatalom.

Jézus erőteljesen megrója a főpapokat és figyelmezteti őket, hogy még az utcanők is előbb bejutnak Isten Országába náluk. A mai evangéliumi szakasz (vö. Mt 21,28-32) alapján a Szentatya óva intett a kísértésektől, amelyek ma is megronthatják az egyházat. Az első olvasmány Szofoniás könyvéből (vö. Szof 3,1-2.9-13) is azt mutatja meg nekünk, hogy milyen szennyessé és lázongóvá válik egy nép, ha nem hallgatja meg az Urat.

Az egyház legyen alázatos, ne páváskodjon a hatalmával

Milyennek kell lennie az Úrhoz hű egyháznak? – tette föl a kérdést Ferenc pápa, majd így válaszolt: Egy olyan egyház, amelyik Istenre bízza magát, magán kell, hogy viselje ezt a három jegyet: alázatosság, szegénység, bizalom az Úrban. Olyan egyház legyen, amelyik nem páváskodik a hatalmával, önnön nagyságával. Az alázat nem azt jelenti, hogy valaki bágyadt, erőtlen és réveteg szemmel néz… Nem, ez nem alázat, hanem színjáték! Ez az alázat színlelése. Az alázat első lépése az, ha beismerjük: bűnösök vagyunk. Ha nem vagy képes kimondani magadról, hogy bűnös vagy és a többiek jobbak nálad, akkor nem vagy alázatos. Az alázatos egyház első lépése az, hogy bűnösnek érezze magát, és ez igaz mindannyiunkra. Ha közülünk valaki a másik hibáit szokta nézni és kibeszélni azokat, akkor nem alázatos, a többiek ítélő bírájának hiszi magát. Nekünk kérnünk kell a kegyelmet, hogy az egyház alázatos legyen, hogy mi alázatosak legyünk, mindannyian.

Az egyház ne ragaszkodjon a pénzhez. Az igazi gazdagsága a szegényekből áll

A második lépés pedig a szegénység, amely az első a nyolc boldogság közül. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához ragaszkodunk. Nem kell az olyan egyház, amelyik a pénzhez ragaszkodik, a pénzre gondol és arra, hogyan keressen pénzt. Ismeretes, hogy az egyházmegye egyik templomában azt mondták naivul az embereknek, hogy ha át akarnak menni a szentkapun, adakozniuk kell: ez nem Jézus egyháza, ez a pénzhez ragaszkodó főpapok egyháza – figyelmeztetett a pápa.

Ennek az egyházmegyének az ökonómusa Lőrinc diakónus volt, akinek a császár megparancsolta, hogy hozzon neki az egyházmegye kincseiből. Ő pedig, hogy fizessen valamit és ne öljék meg, a szegényekkel tért vissza. A szegények az egyház gazdagsága. Ha banktulajdonos vagy, de a szíved szegény, nem ragaszkodik a pénzhez, akkor mindig szolgál. A szegénység ez az anyagi javaktól való elhatárolódás, hogy a rászorulókat szolgáljuk, mások szolgálatára legyünk. Tegyük föl magunknak a kérdést – kérte a pápa: hogy alázatos, szegény egyház és nép vagyunk-e? Hogy én szegény vagyok-e vagy sem?

Az egyház bízzon mindig az Úrban, aki soha nem okoz csalódást

A harmadik lépés végül az, hogy az egyház mindig az Úr nevében bízzon. Hol van az én bizalmam? A hatalomban, a barátokban, a pénzben? Az Úrban legyen! Ez az az örökség, amit nekünk ígér az Úr: „Szegény és alázatos népet hagyok meg benned’’, mely majd az Úr nevében bizakodik”. Alázatos, mert bűnösnek érzi magát; szegény, mert a szíve Isten gazdagságához ragaszkodik, és ha van belőle, akkor azért, hogy gazdálkodjon vele. Bízik az Úrban, mert tudja, hogy csak az Úr adja meg neki azt, ami jót tesz neki. Ezek a főpapok tényleg nem értették mindezt és Jézus azt kellett, hogy mondja nekik: egy utcanő előbb beléphet Isten Országába náluk. Az Úr eljövetelére, Karácsonyra várva kérjük az Urat, hogy adjon nekünk alázatos szívet, szegény és főleg az Úrban bizakodó szívet, mert az Úr soha nem okoz csalódást – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(gá/hu.radiovaticana.va)