Zarándoklatra hív a szentatya

“Az arc önmagában érték, az arcban van valami csodálatos, az, ami láthatatlan. A tekintet. A tekintetünkkel egymásba kapaszkodhatunk, és a tekintetben történik az, ami kettőnk között a legfontosabb. Az élő kapcsolat” – erről is beszélt Jitianu Liviu, egyetemi tanár, római katolikus pap a Belső Iránytű legutóbbi előadásán. Az Isten irgalmas arcába tekintettem címmel tartott előadásban bemutatta Ferenc pápa által írt Az irgalmasság arca című pápai bullát is. Az irgalmasság évének első napján közöljük ezt.
Mit jelent az a kijelentés, hogy irgalmasság, mi is az a pápai bulla, mit tartalmaz? A szentatya mától, azaz december 8-ától, 2016. Krisztus király ünnepéig meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét. Mit, és mit ne az irgalmasság évében? – a Belső Iránytűben többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Jitianu Liviutól.
Az előadó bevezetőként a bulla kifejezést ismertette. Aztán Az irgalmasság arca című pápai bullára térve az elmúlt ötven évben kiadott, pápai rendelkezésekre utalt többször is, ugyanis a pápai bullának nagyon erős támpontjai az 1965. december 8-án lezárult II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, illetve Szent II. János Pál pápa rendelkezései.

A bulla elődokumentumai
Amint a XX. században folyamatosan háttérbe kezdett szorulni az egyház, a fiatalság, értelmiség és a munkásosztály hiányozni kezdett a templomokból, az egyház szembe akart nézni saját magával, kereste helyét a világban, azt, hogy miként szólhat az emberekhez, és megpróbált tenni. A II. Vatikáni Zsinat erre volt egy gyújtópont, formálódtak is egyes plébániák, de helyenként mintha megakadt volna a szekér – foglalhatnánk össze a teljesség igénye nélkül az e témában elhangzottakat. Szent II. János Pál pápa A fenyegetett ember és az irgalom ereje 1980-ban született című enciklikájából is kiragadott jó néhány részt Jitianu Liviu, ezáltal is betekintést nyújtva a folyamatba. „II. János Pál pápa azt javasolja, hogy olyan világot kellene formálni, amely választ ad a szociális ellentmondásokra, békés világot kreál, és a korunk erkölcsi bajait is enyhíti. Arról beszélt, hogy egyházunknak Isten igazságát kell folyamatosan hirdetnie, és tevőleges egyháznak kell lennie. Konkrét politikai küldetésünk van ott ahol lakunk, és komoly szerepet kell vállalnunk. Fontos volna a kereszténységnek kitermelnie egy politikai elitet. Tehát Ferenc pápának voltak elődokumentumai, és amit ő írt, folyamatosan erre a kérdéskörre gyűrűzik vissza” – hallhattuk.

Isten örökre szeret minket
Néhány fontos dolgot emelt ki az előadó a három részből álló bullából. „A szentatya az első részben azt mondja, hogy az irgalmasság az egyház szemöldökfája. Olyan út az irgalmasság, amely egyesíti Istent és az embert, és ezt úgy teszi, hogy az a remény születik meg bennünk, hogy bűneink és korlátaink ellenére is Isten örökre szeret minket. A másik, amit mond, hogy az irgalmasság olyan, mint az alapvető törvény. Az ember irgalmas létezőnek születik, az irgalmasság nem magatartás és nem gyengeség jele. De továbblépve, az, hogy minket Isten így teremtett, nem azt jelenti, hogy ilyenek is vagyunk. A neveltetésünk, az életünk, az önzőség odavisz, hogy nem így viselkedünk. A szentatya azt mondja, hogy azt, hogy valaki irgalmas-e, az mutatja, hogy Isten gyermeke vagy nem. Tehát ez kritérium. Negatív töltettel lefordítva, aki nem irgalmas, azt bizonyítja, hogy ő kivetkőzött istengyermeki mivoltából. Az a nagy kitétel, hogy az egyház hitelességét ez adja meg, hogy az egyház irgalmas-e vagy sem” – hallhattuk az irgalmasság fogalmáról.

Mire figyeljünk az irgalmasság évében?
A második fejezet konkrét eligazításokat nyújt, hogy mire kell figyelnünk ebben az esztendőben. „A szentatya amit mond, az kiimádkozott bölcsesség” – tette hozzá az előadó. „A szentatya meghív egy egyéves zarándoklatra, ez alatt az idő alatt figyeljünk arra, hogy ne bíráskodjunk, ne ítélkezzünk, ne pletykálkodjunk. A pletykálkodó embernél mindig probléma van, inkább sajnálni kell, nem tudja az életét megszervezni, ezért másokéba költözik át. Azt is mondja, hogy a féltékenység és az irigység betegségek. Arra is meghív ezen a zarándoklaton, hogy menjünk el a lét perifériájára, mindenhova, ahol az emberrel találkozunk. Hány és hány olyan életfelület van, ahol az egyház nincs jelen? Például az erdélyi cigányság, a drogjelenség. A szentatya azt mondja, hogy oda kell elmenni, ahol az embereket megfosztották emberi méltóságuktól. Például azokhoz, akik minimálbéren dolgoznak. Mert minden családi problémának a gyökere, hogy annyicska pénzt keres, amiből alig tud megélni, és ebből adódik az idegesség. A legrosszabbul kereső emberek az országban a Székelyföldön élők. Ez egy komoly probléma. A szentatya az irgalmasság testi és lelki cselekedetei kapcsán felveti a modern rabszolgaság kérdését is. Az embernek az életét a munkaadók úgy belakják, hogy alig marad energiája, hogy a munkaidő után élhessen, türelme legyen a gyermekeihez. Sok ember pszichésen tönkremegy. De nem lehet eltussolni azt sem, hogy hány tízezer lányt visznek ki Romániából, Bulgáriából és Moldáviából prostitúcióra. Azokhoz az emberekhez is el kell jutnunk, akik magukba zárkóznak, egyedül vannak, magányosak, nincs akivel beszélgessenek” – hallhattuk az eligazításokat.

A bűnbocsánat szentségéről
Az előadó a rendelkezésben szereplő, papoknak szóló részről is említést tett. Tételesen a bűnbocsánat szentségéről beszélt, és felhívta a figyelmet arra, jó tudni, hogy a bűnbocsánat szentsége az a hely, ahol Krisztus oldoz fel az egyház, a pap szavain keresztül. „Először mond ilyent pápa, hogy valami gond van a bűnbocsánat szentségével. A gyóntatásban a papnak az a szerepe, hogy rámutasson az irgalmas Istenre, igazolja a kereső embert abban, hogy te bármit csináltál, Isten nem szűnik meg hozzád irgalmasnak lenni. Azt várja el, hogy a papok legyenek Isten bűnbocsánatának hűséges szolgái, akik kell tudják azt, hogy előbb nekik bocsátottak meg. A gyóntatószékben a papnak nem szabadna kérdeznie semmit, csak akkor, ha erre a gyónó kéri, vagy ha nincs bűntárgy. A búcsúk fontosságát is kiemeli a szentatya. A búcsú az a fajta bizonyosság az ember számára, hogy Isten, mindent, ami bennem rossz, eltörli, a szentgyónásban az a benyomásom kell legyen, hogy olyanná válok, mint a ma született gyermek. A búcsú kegyelmei által a bűnös megszabadul a bűn negatív lenyomatától. A szentatya feldobja azt is, hogy hogyan lehetséges az, hogy Isten igazságos, ugyanakkor irgalmas. Úgy tűnik, hogy ha valami hibát elkövettél, Isten meg kell büntessen, viszont a Szentatya aláhúzza azt az isteni aktust, hogy a mi világunkban ugyan így van, de Istennél nem. Istennél fontos az igazság, de sokkal fontosabb, hogy az igazságot az irgalmasság teljesíti ki. Istennek a legfontosabb az életében, hogy irgalmasan viszonyul az emberhez ” – fejtette ki.

Jókívánság
Az előadás vége felé a tekintetről beszélt Jitianu Liviu, a Jean-Luc Marion által írt, A látható kereszteződése című könyv olvasmányélménye alapján, kibontva az előadás címét, Isten irgalmas arcába tekintettem. „Ahhoz, hogy valakinek az arcát tisztán lássam, fontos, hogy mindent félretegyek, ami akadályt jelent közöttünk. Akadály lehet a róla hallott vélemény, vagy az én elképzeléseim a világról. Az arc önmagában érték, az arcban van valami csodálatos, az ami láthatatlan. A tekintet. A tekintetünkkel egymásba kapaszkodhatunk, és a tekintetben történik az, ami kettőnk között a legfontosabb. Az élő kapcsolat. Ez a láthatón túli világban történik, amikor a másik arcában való történésben valami csodálatos valósul meg. Amikor valakinek az arcába tekintek, fontos nekem érezni azt, hogy az ő tekintete keres engem. Ugyanakkor felfedezem azt, hogy annyira belém kapaszkodik, hogy az életemet megváltoztatja. A látatlan, valakinek a lényege, a szíve átköltözik az én életembe anélkül, hogy ez örökre az enyém lenne. Az, aki engem néz, az életéből a legszebbet adja, és én is azt adom, akárcsak, amikor két ember szerelmes egymásba. Amikor Isten néz, keresi a tekintetemet, és találkozik a tekintetünk, rájövök arra, hogy az életemben vannak dolgok, problémák, amiket helyre akarok tenni, odaállva eléje, meg akarok tisztulni. Ha valaki szembe nézett egyszer az őt kereső Isten irgalmas tekintetével, az az ember nem tud nem irgalmas lenni. Aki Istennek a szemében elmélyedt, és irgalmasságot érzett, Isten szemével kell lássa a világot. Akinek megadatik az elkövetkező egy évben, hogy Isten irgalmas tekintetébe néz, azt kívánom, legyen bátorsága megváltozni, legyen ereje arra, hogy a világot úgy lássa, ahogyan az irgalmas Isten” – zárta e jókívánsággal mondandóját az előadó.