A fiúkat férfivá kell nevelni

„Mi, férfiak nagyon nem értjük a nők érzésvilággal összefonódott gondolkodását, de a hölgyek sem tudnak alapdolgokat rólunk. Pedig fiúgyermeket is nevelnek. Diogenész Athén utcáin fényes nappal gyertyával kereste az embereket. Én is elindultam” – indította Bartos Károly református lelkész a Hősök kerestetnek című előadását.

A Belső Iránytű meghívottjaként előadása címéhez alcímet is társított: A gyermekek félnek a sötétségtől, de a férfiak miért félnek a fénytől? E témakörre gyűlt össze teltháznyi érdeklődő a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián.

Mint mondta, elindult ő is gyertyával embereket, hősöket keresni. „Én hősöket, bátor embereket, halálfélelmet nem ismerő személyeket keresek, olyanokat, akik tudják kezelni a félelmeiket. Keresek egy Dávidot, egy Gábor Áront, akinek tartása van, aki az életét adja a munkájára, egy Mózest, egy Ábrahámot. Hol vannak ezek az emberek? Ha vannak a mai társadalomban hősök, miért látjuk csak nagyon ritkán? Vagy ha nincsenek hősök, miért nincsenek? A mai társadalomnak nincs szüksége hősökre? Vannak hősök elrejtve. Akadnak, de én inkább kigyúrt fiatalembereket látok” – jelentette ki. Ezzel kapcsolatos, az előadáson is megosztott gondolatait alább olvashatják.

A három alappillér
Jóléti társadalomban élünk. Mindenkinek van telefonja, számítógépe. Béke van, látszólag béke van, de a háború ott kezdődik, hogy az ember identitásának három kemény alapjával gondok vannak – mutatott rá az előadó. Ez a három, a nemi identitás, a nemzeti identitás és a hit. A nemi identitás kapcsán kitért arra, hogy Németországban van egyes számú szülő, kettes számú szülő, koedukált illemhely. „Franciaországban a keresztény kislányok kezdik eltakarni az arcukat, mert sértik a muzulmánokat” – hallhattuk a harmadik alappillér kapcsán. „Aránylag tiszta lélekkel, nyitott szellemmel születik meg a gyerek. Mi programozzuk, és az lesz, amire programozzuk. A gyerek, amikor megérkezik az anyagi valóságában, még egy ideig érzékeli a többi dimenziót. Aztán néhány év múlva elveszti ezt a látását, s kijelenti, hogy nem hisz Istenbe. Ezt hallják óvodába, iskolába. Ha a kisgyerek angyalokat lát egy fa ágán, elvisszük pszichológushoz. Mi már nem látunk dolgokat és átprogramozzuk a gyermekeket olyan rendszerbe, amibe mi gondolkodunk. Milyen identitású fiatalok lesznek, ha hiányzik a három alappillér? Manipulálnak minket is. És látjuk a fiainkat, hogy úgy néznek ki, ahogy kinéznek. Lesznek így hősök?” – tette fel a kérdést Bartos Károly.

Édesanyára, édesapára van szükség
Ahhoz hogy egy férfi férfi legyen, elsősorban édesanyára és édesapára van szüksége. Régebb úgy nőtt fel a gyerek, hogy az első hét évét az édesanya mellett, utána az édesapa mellett töltötte. A huszadik században elveszítettük az édesanyánkat – hallhattuk egyik indoklásként a hősök hiányára. „A primitív törzsekben a nők az ötéves gyermeket is táplálják anyatejjel, ölbe veszik, ha igényli. Az első három év az ősbizalom kialakulása. Ha a gyereknek az édesanyja hiányzik, később, harminc-negyven évesen lelkigyakorlatra jár. Az anya hiánya vezet az immunrendszer gyengeségéhez is, és a kapcsolati devianciához, mert hiányzik az érzelmi elköteleződése.”
Majmokkal végeztek kísérletet. Az a majomcsoport, amelyik az anyával nőtt fel, párkapcsolatot létesített, megszülte az utódot, felnevelte. Amelyik műszőrmebábokon nőtt fel, utódot szült, de nem nevelte, a harmadik csoport, amely drótanyán nőtt fel, nem tudott párkapcsolatot létesíteni, de ha mégis, és utódokat is szült, megölte azokat – idézett fel egy kísérletet Bartos. hozzátette: „A kamaszaink tele vannak gonddal, nem tudnak kapcsolatokat létesíteni, érzelmileg bizonytalanok. Ahhoz, hogy a gyermek egészséges legyen, szüksége van az apára is. Ma a gyerekek 40 százaléka apátlanul nő fel. Úgy is felnőhet apátlanul a gyerek, ha ott van az apja, de vagy vagy tör-zúz, vagy visszahúzódik. Ha nincs apa, sokkal nagyobb a törvényszegő magatartás. A börtönben ülők kétharmada, háromnegyede apa nélkül nőtt fel. Bizonytalanság alakul ki a nemi szerepek kialakulásában, csökken a stressztűrő képesség az apátlanul felnövők esetében. Az apának nem feladata a feltétel nélküli elfogadás. Az apa feladata az, hogy mindig legyen elvárása a gyerekével szemben, fel kell készíteni az életre, olyan kihívást kell állítani elé, amit meg tud csinálni” – hallhattuk.
Az előadó kitért egy felmérés eredményére is, mely szerint, ha az apa jár templomba rendszeresen, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek is járni fog. E felmérés szerint ha apa és anya jár templomba, 30 százalék a valószínűsége annak, hogy a gyermek is járni fog. Ha az anya jár rendszeresen, akkor csak 2 százalék. Ha az apa jár rendszeresen, akkor 40 százalék.
A hatvanas években beindult feminista lobbi férfira és nőre gyakorolt negatív hatásairól is szólt. Arról, hogy a férfi feladata kimenni a világba, megkeresni a család betevőjét. Az emancipáció során viszont a férfiakban felvetődött a kérdés, hogy nincs szükség rájuk. Ők mindig versenyhelyzetben vannak egymás között, azt viszont nem tudják kezelni, ha egy nővel kell versenyezzenek. A tesztoszteron hatása alatt folyamatosan küzdenek, de ha hazamennek, ott nem szeretnek harcolni. Szükségük van egy ilyen élettérre, s ez az otthonuk. Azon kellene a nők változtassanak – mondta az előadó –, hogy a férfiak szeretetnyelvén beszélve, elismerő szavakkal illessék választott párjukat.

Hiányoznak a beavatások
Olyan társadalomban élünk, amely megvezet, manipulál, amely rombolja az ember alapidentitásait. Nincs érzelmi kötődés, eszmék, lelki nevelés – sorolta Bartos Károly. A primitív törzsek példáját hozta fel annak kapcsán, hogy a mai kamaszok számára mi is hiányzik ahhoz, hogy ne küzdjenek egy csomó gonddal. A primitív törzseknél a beavatási rítusok által válhat férfivá a fiú. Amikor a gyermek eljut egy bizonyos életfázisba, következik egy rítus, például, ha legyőzi az oroszlánt. Nálunk hiányoznak a rítusok, régebb például amikor a menyasszonyt átvitték a küszöbön, attól kezdve nem lány, hanem asszony volt. E rítusok hiánya miatt a fiatalokban megjelenik az értelmetlenség érzése. Honnan jövök, miért vagyok itt, merre tartok? – teszik fel a kérdéseket. S aki nem tudja, abból nem lesz felnőtt, nem lesz férfi, nem lesz hős.

Az óvodában kellene kezdeni
„A tanrendszerünk a fiainkkal nem kompatibilis” – fogalmazott az előadó. Elmondása szerint az óvodában igenis meg kell harcolniuk a hierarchiáért, meg kell tanítani integrálni az erejüket. „Az erejüket a szeretet mérlegén mérjék és hordozzák. A szeretet kultúrájában igenis helye van az erőnek. Az erős ember uralja az erejét, és nem az indulatai vezetik. Akik el vannak bújva a számítógép mögé, azoktól a férfiaktól hiába várjuk, hogy álljanak ki a fényre. De azt nem ők rontották el. A társadalom, mi termeltük ki. A férfiakat nevelni kell, hogy férfivá váljanak” – összegzett a lelkipásztor.

Tamás Gyopár
(Forrás: facebook.com/Belső Iránytű)