Nemzet-e vagy nép-e a székelység?

Február 27-én, szombaton este 19 órától került sor  Borsos Géza és Patrubány Miklós (Magyarok Világszövetségének elnöke): Nemzet-e vagy nép-e a székelység? című kisenciklopédiájának a bemutatására, a Borsos Miklós Művelődési Otthonban. A rendezvényen felszólaltak és előadásokat tartottak a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagjai.

Megjelent a 26. Magyarságtudományi Füzet, melynek összeállítói és részben szerzői is Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alapító alelnöke és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A füzet egyértelmű választ ad a címben szereplő kérdésre, és önálló népként határozza meg a székelységet, amely nép elválaszthatatlan része a magyar nemzetnek. A füzet részletesen taglalja a székelység mai őrlődésekkel teli önrendelkezési törekvéseit is. A füzet borítójának grafikus-tervezője Barcsik Géza, melynek hátlap-szövegéből megtudjuk, hogy mit mondott a székelyekről Jókai Mór, Werbőczi István, valamint azt is, miként vall e népről a Székely-Magyar Világtalálkozó és maga a Székely Contitutio.

„Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép.
Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek jó tulajdonai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; – szavatartó, hidegvérű, mint az angol; – okos vállalkozó, számító, mint a zsidó; – jó katona, mint az arab; – mérsékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; – magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; – találékony, mint a jenki; – tiszta, mint a hollandi; – demokrata, szabadelvű, mint a francia; – és kitartó, mint az orosz; – és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; – vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.” (Jókai Mór – A jövő század regénye)

“Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk
Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek, a kik a scítha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetelétől származtak el, a kiket mi romlott néven <<siculusoknak>> nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak…” (Werbőczy István – TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím)

„1. A székelység rendelkezik saját nyelvvel, amely a magyar nyelv.
2. A székelység a világ azon kevés népének egyike, amely ősidők óta folyamatosan saját írással, a székely rovásírással rendelkezik.
3. A székelység önálló és kiforrott jogrenddel rendelkezik, amely a sajátos örökösödési jogtól, a közösségek életét szabályozó jogon keresztül a saját alkotmányig, a Székely Constitutioig terjed. Az Európa egyik első számú jogállamának nevezhető Magyar Királyságon belül is, a székelység teljesen önálló, saját jogrend szerint élt, amely az állam jogrendjéhez a Comes Siculorum, a Székelyek grófjának jogintézményén keresztül kapcsolódott.
4. Az 1509-ben Székelyudvarhelyen elfogadott Székely Constitutio a világot két évszázaddal megelőzve, először foglalta törvénybe a személy sérthetetlenségét, mely szerint székely embert, hatályos bírói ítélet híján tilos fogva tartani. Ugyancsak szentesítette Székelyföld területén a szabad kereskedelmet. A székelyek lakta területet, a Székelyföldet jelentős jogkörökkel rendelkező székekre bontotta. A székelyek székek szerinti területi-jogi szerveződését a XXI. századi, integrálódó Európa a székiség, azaz a szubszidiaritás elvében élteti tovább. (Állásfoglalás a székely nép önrendelkezési jogáról – részlet  – I. Székely-Magyar Világtalálkozó, Szeged-Vértó, 2010. augusztus 15.)

„Azon bíró, aki Isten és ország törvényeitől elhajolva, könyörgés, vagy ajándék által megnyeretve, részrehajló lenne, száműzessék, minden ingóságai felprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek, és Székelyföldön soha ne lakhassék! Ekként bűnhődjék még az is, aki maradásában, vagy visszajövetelén fáradozna!” (Székely Constitutio – részlet – Székelyudvarhely, 1505. november 23.)