Az átfogó ökológia az igazságosság új paradigmája

Csütörtökön délben (június 18-án – szerk. megj.) a szinódusi aulában bemutatták Ferenc pápának a teremtésvédelemről írt új enciklikáját. Peter Turkson bíboros, a Justitia et Pax Pápai Tanács elnöke ismertette a pápai dokumentumot, melyet a világnyelvekre lefordítva hetvenezer példányban adott ki a Vatikáni Könyvkiadó. A meghívott Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, aki évtizedek óta személyesen foglalkozik a környezetvédelem kérdéseivel, szakértőjét, Joannisz Zizioulasz pergamoni pátriárkát küldte el a sajtókonferenciára.

Ökológiai enciklika az igazságosság jegyében    

A környezetvédelemnek nincs önálló vatikáni intézménye, hanem az Igazságosság és Béke Pápai Tanács keretén belül foglalkoznak a témával, ami Turkson bíboros jelenlétén és felszólalásán keresztül nyomatékkal aláhúzta azt a horizontot, távlatot, melynek keretében Ferenc pápa a közös ház, a teremtett világ gondozásáról szól. Az új enciklika, integráns ökológiát, azaz átfogó környezetvédelmet kínál az igazságosság összefüggésében, sőt annak mint egy új mintaképét, új paradigmáját adja.

Ferenc pápa első saját enciklikája a „közös házról” szól

A „Laudati si” enciklika Ferenc pápa első önálló enciklikája. A 2013. június 29-én bemutatott „Lumen fidei” enciklika szerzője valójában az időközben lemondott XVI. Benedek pápa. Az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában Ferenc pápa egyszerű, személyes hangon mondta el vallomását a keresztény ember küldetéséről, hogy örömmel élje Jézus evangéliumát.

Az új enciklikában a római Ferenc az Assisi Ferenc nyomába lép és együtt dicsérik a Teremtőt a teremtett világért. A névadó kezdő szavak ugyanis Assisi Szent Ferenc híres Teremtés himnuszának a kezdőszavai. Ferenc pápa enciklikája megírásához felhasználta az egyház társadalmi tanítását, az egyes püspökkari konferenciák környezetvédelmi dokumentumait, a testvéregyházak megnyilatkozásait, kiemelten Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka e témájú írásait.

Ökológia megtérésre van szükségünk

Ferenc pápa aggódó hangon szól a védtelen természet és a védtelen ember mellett, felemeli a szavát a természet megóvásáért, a szegények emberi méltóságáért, a felelős társadalmi elkötelezettségért. A hat fejezetből álló enciklikában a pápa nyilvánvalóvá teszi, hogy a mostohán kezelt és kifosztott természet „ökológiai megtérést” igényel, egy olyan gyökeres fordulatot, melyben az ember magára vállalja az elkötelezett felelősséget a természet védelméért a közös otthon megóvásával. Ez az elkötelezettség magába foglalja a nyomorúság felszámolását, a szegények iránti törődő figyelmet és a mindenki számára biztosított egyenlő hozzáférést a föld forrásaihoz.

A leselejtezés kultúrája ellen, a vízhez jutás jogának a biztosítása

Az első fejezetben a pápa nemet mond a leselejtezés kultúrájának, mely hovatovább az egész földet egyetlen óriási szemétlerakattá teszi. Ezen segíthet az újrahasznosítás, illetve a tovább nem hasznosítható termékek  korlátozott alkalmazása. A klimatikus változás is globális probléma, miként az ivóvízhez hozzáférés lehetősége, melyet alapvető jogként külön védelmezni kell és ami az ember elidegeníthetetlen méltóságához hozzátartozik. Központi feladat a biológiai sokféleség megőrzése. Megengedhetetlen az Észak és Dél közötti „ökológiai adósság” további fenntartása, hiszen a szegény országok adóssága az ellenőrzés eszközévé lett a gazdagok részéről. Szükség van egy olyan szabályrendszer kiépítésére, mely megvédi a gazdasági rendszereket és a megoldást nem a születések számának csökkentésével akarja biztosítani.  

A környezet Isten adománya, közösen megvédendő örökség

Az enciklika második fejezetében Ferenc pápa az ember „félelmetes felelősségéről” beszél a teremtés iránt, emlékeztetve arra, hogy a környezet kollektív adomány, az egész emberiség öröksége. A bibliai kinyilatkoztatás jegyében az ember hármas kapcsolatrendszerben él: a teremtett világgal, önmagával és embertársaival valamint az Istennel való viszonyában. Minden teremtménynek helye van a teremtett rendben és bármelyik bántalmazása – az előbbi összefüggés jegyében – sérti egyúttal az emberi méltóságot. Mindazonáltal a teremtett világ élőlényeinek a védelme mindig járjon az ember iránti együttérzéssel és aggodalommal. Szükség van tehát az egyetemes közösség iránti felelősségre. A magántulajdon alárendelt szerepet kap ebben az összefüggésben az egyetemes javak rendeltetésével szemben, hiszen az egyház sohasem ismerte el a magántulajdon abszolút és érinthetetlen jogát.

A technokrácia elutasítása, felelős gazdálkodás a teremtett világgal

A harmadik fejezet a technológia, az új emberközpontúság és a munka témáját érinti. Óva int a   technokráciától, mely az önmagában értékes technikai ismereteket a saját egyéni vagy csoport célja érdekeiben hasznosítja, méghozzá bármi áron, akár emberkereskedelem révén, míg végül megszerzi a „vérrel szennyezett gyémántjait”. A modern emberközpontúság nem ismeri el a természet jogát és egyoldalúan hangsúlyozza az ember mindenek feletti jogait.

A természet védelme összeegyeztethetetlen a az abortusz igazolásával  

A „Használd és dodb el!” logika nemcsak a tárgyi világot érinti, hanem az embert is, aminek jegyében kizsákmányolják a gyermekeket és elvetik, leselejtezik az öregeket és megölik a magzatokat. A természet védelme összeegyeztethetetlen az abortusz igazolásával – figyelmeztet a pápa. Következésképpen szükség van egy „bátor kulturális forradalomra”, mely az életet mindig, minden fázisában védelmezi.

Az átfogó ökológia elválaszthatatlan a közjótól

„Az átfogó ökológia az igazságosság új paradigmája” – állítja a pápa, hiszen az ember a természet egészéhez kapcsolódik, és azt nem lehet az emberlét puszta kereteként értelmezni. Nincs két válság, egy környezeti és egy társadalmi, hanem egy komplex társadalmi-környezeti problémával állunk szemben. Éppen ezért védelmezni kell az emberiség kulturális örökségét, melyben saját testünket úgy fogadjuk el, mint Isten adományát.

Csalódás a környezeti csúcstalálkozókban  

Ferenc pápa őszintén és nagyon kritikusan szól a környezeti csúcstalálkozó eredményeiről, mert ezek nem feleltek meg az elvárásoknak. Mit lehet csinálni, kérdezi: Párbeszédet folytatni és cselekedni! – válaszolja.  Nem az egyház feladata a tudományos kérdések meghatározása, sem pedig az, hogy a politika helyébe lépjen, de bíztat minden becsületes, őszinte és átlátszó vitára, hogy az érdekek és ideológiák ne sértsék a közjót. Szükség van egy központi kormányzásra, a pénzvilág uralma nem hoz jövőt. A pápa nemet mond a korrupcióra, és kéri, hogy újra határozzuk meg a fejlődés értelmét, hogy megjavítsuk az emberek életét.

A mértékletesség megszabadító erejű, megéri hogy jók és becsületesek legyünk  

Az enciklika utolsó fejezetében Ferenc pápa megállapítja:  A mértékletesség megszabadító erejű, megéri, hogy jók és becsületesek legyünk. Végül a pápa az eucharisztiáról szól, mely egyesíti az eget és a földet és arra utal, hogy túl a teremtett napon, ott van Isten szépsége.

Ferenc pápa „Laudato si” kezdetű enciklikája két imádsággal zárul, az egyik a Krisztust megvalló keresztények, a másik az egyistenhívők nevében szól a teremtett világ értekeinek a megőrzéséért.

(Forrás: Vatikáni Rádió)