Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének üzenete

Kedves komáromiak, felvidéki magyar testvéreink!

    Szeretettel köszöntöm a „Beszéljük meg” konferencia minden résztvevőjét. Olyan rendkívüli történelmi pillanatban fordulok hozzátok, amikor az Európai Unió a káosz peremén tántorog egy új népvándorlás kezdetén.  A magunk helyzetéről, a jövőnkről, közös céljainkról nem tudok anélkül szólni, hogy ezt a drámai valóságot ne említeném. Előttem az Európai Unióról szóló szerződés, olvasom a 3. cikk második szakaszát:

    „Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.”   

    Ezzel szemben a szemünk láttára állnak vissza a belső határok, a külső határok ellenőrzését pedig egyetlen egy tagállam vállalja és végzi: Magyarország. A népvándorlás zűrzavarában sodródó Európában pedig szó sincs arról, hogy az Európai Bizottságnak vagy a nyugati tagállamok vezetőinek fogalmuk lenne arról, hogy melyek lennének a megfelelő intézkedések, amelyek a „menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre” vonatkozóan foganatosítaniuk kellene.

    Szó sincs arról, hogy érvényesülne a jog, olyan körülmények között, amikor az Európai Unióról szóló szerződések, a Schengeni Egyezmény, a Dublini Rendelet szigorú és következetes betartását szintén egyetlen tagállam gondolja komolyan: Magyarország. Úgyis lehet ezt mondani, ma Európa – szellemi és erkölcsi értelemben -, Magyarország területére korlátozódik, s rajta kívül tombol – szinte megállíthatatlanul – a zűrzavar.  

    Miért kell erről beszélnünk? Hogyan kapcsolódik ez a kérdés a mi céljainkhoz, a mi küzdelmeinkhez?

    A Székely Nemzeti Tanács a jog és a demokrácia eszközeivel küzd évek óta Székelyföld területi autonómiájáért. Két évvel ezelőtt egy európai polgári kezdeményezést indítottunk útjára, amelyben Ti, kedves barátaim partnereink voltatok. Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a velük szomszédos területektől, és amelyek közösségei voltaképpen régi európai kultúrák, nyelvek őrzői és jelentős forrásai az EU és a szélesebb Európa kulturális, nyelvi sokszínűségének.

    Amikor ezt a kezdeményezést elindítottuk, akkor az a meggyőződés vezetett, hogy az Európai Unió valóban a jog érvényesülésén alapuló térség, valóban „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét” és valóban „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”.  Csalódnunk kellett. Ez sajnos nem így van, ezt emelik ki a mai történések is. Sajnos ma nincsenek az Európai Uniónak olyan vezetői, akik azon az erkölcsi, szellemi, emberi magasságban állnának, mint hajdan az Unió alapítói: Konrad Adenauer, Winston Churchill, Alcide de Gasperi, vagy Robert Schumann, és ez által alkalmasak lennének az uniós jog következetes alkalmazására.      

    Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Meggyőződésem, hogy ragaszkodnunk kell változatlanul a joghoz, beleértve a közösségi jogot, tehát az Európai Unió jogrendjét is. A jog úgy kínál szilárd kapaszkodót, menedéket a zűrzavar közepette, mint viharos tengerből kiemelkedő szikla. Ennek megfelelően van az európai polgári kezdeményezésünk ügye a luxemburgi bíróság előtt: várjuk a jogorvoslatot!

    Közben arra készülünk, hogy október 24-én körbevilágítjuk Székelyföld 750 kilométernyi határát. Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba beolvassza, Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényünknek pedig már a puszta megfogalmazását „bűnügyi jelenségként” kívánja kezelni, és Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltják vagy korlátozzák, szükség van egy újabb, tömegméretű megmozdulásra. A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló erejű összefogással fogjuk Bukarest és a nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyjuk. A rendezvényünk jelmondata változatlanul a Székelyföldi  Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.” 

    Október 24-én, szombaton este fél hatkor, Székelyföld határtelepülésein ökumenikus istentisztelettel kezdődik a rendezvény, majd ezt követően őrtüzek, fényszórók, fáklyák, elemlámpák fényével árasztjuk el Székelyföld határát. Kérlek legyetek velünk gondolatban, ahogyan mi veletek vagyunk az önrendelkezésért folytatott küzdelmetekben szívvel, lélekkel, de ha kell, akkor tettekkel is.

Marosvásárhely, 2015-09-22

                                                                                                    Izsák Balázs
                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács elnöke

(Címfotó: foter.ro)