2000 óta van hatályban Romániában az a jogszabály, amelyik az EU 2000/43/CE számú direktíváját ülteti gyakorlatba, s bünteti a diszkriminációt, uszítást, megalázó viselkedést, stb. Lévén szó olyan cselekedetekről, amelyek minimum kihágást képeznek (de akár bűncselekmények is lehetnek), a jogszabály értelemszerűen a büntető eljáráshoz hasonló eljárást ír elő, így a panasz benyújtásának nem feltétele az elkövető megnevezése illetve bármilyen személyes adatának (elsősorban elérhetőség) megadása, így annak alapján akár ismeretlen elkövető ellen is panaszt lehet tenni (mely esetben az eljáró hatóság dolga megtenni a rendelkezésére álló lépéseket az elkövető azonosítására), egyetlen feltétel az, hogy bizonyítani kell olyan cselekedet elkövetését, amiről joggal feltételezhető, hogy a jogszabály előírásaiba ütközik. Ezen ügyek kezelésére a jogszabály létrehozta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (ODT), aminek nyomozási és büntetési hatásköre van, egy különleges igazságszolgáltatási szerve az államnak.

Ez eddig mind rendben is lenne, ellenben a Tanács megszövegezett majd elfogadott egy működési szabályzatot, amiben a jogszabályhoz képest plusz feltételeket szabott meg a (11. cikkely) panaszt benyújtók számára, nevezetesen hogy a panaszban szerepeljen a bepanaszolt neve és lakcíme, illetve jogi személy esetén megnevezése és székhelye. Ez által lényegesen nehezítette a sérelmet szenvedőknek azt a lehetőségét, hogy a sérelmükért elégtételt kaphassanak, illetve – s véleményünk szerint társadalmi szempontból ez a nagyobb gond – annak a lehetőségét, hogy a jogszabályt megsértők elnyerjék a jogos büntetésüket. Ugyanis ez által valósággal felkínálták az arra hajlamos személyeknek a büntetlenül elkövethető jogsértés lehetőségét, ily módon hozzájárulva ahhoz, hogy a közbeszédet elárassza az a szenny, amit mindannyian tapasztalunk nap mint nap. Holott még egy álnéven létrehozott és profilkép nélküli Facebook oldalról is ki lehet deríteni, hogy annak ki a tulajdonosa, azért, hogy meg lehessen büntetni ha törvényt sért.

Túl azon, hogy ez által az ODT hozzáadott a törvényhez (ami önmagában tilos), még az Alkotmányt is megsértette, ugyanis a petícióhoz való jog az Alkotmányban van rögzítve, s ugyanott található az is, hogy alkotmányos jogot csak jól megindokolt esetben és törvény által szabad korlátozni.

Mi ezzel 2023-ban szembesültünk, amikor a nagykárolyi szoboravatás kapcsán panaszt tettünk egy olyan személy ellen, aki Bukarestből utazott oda, s már előzetesen is uszított a rendezvény ellen a Facebookon. A panaszban a nevét megadtuk, ellenben amikor az ODT-től felszólítást kaptunk, hogy adjuk meg a lakcímét is, akkor arra azt válaszoltuk, hogy azt nem tudjuk, ellenben ismerve a nevét és hogy Bukarestben lakik, a lakosság-nyilvántartó közszolgálattól ők azt meg tudják kapni. Ellenbe ahelyett hogy ennek megfelelően jártak volna el, elfogadták a 279/2023-as Határozatot, amiben elutasították a panaszunk megoldását azért, mert nem adtuk meg a bepanaszolt személy lakcímét.

Tekintette arra, hogy a szabályzatuk fent említett előírása nyilvánvalóan jogsértő, egyrészt bíróságon támadtuk meg ezt a határozatot, másrészt felszólítottuk az ODT-t, hogy törölje a szabályzatából ezt az előírást, majd miután azt megtagadta, bírósághoz fordultunk és azt kértük, hogy a bíróság kötelezze az ODT-t a szabályzata módosítására. Nem utolsósorban – tudva azt, hogy a 279/2023-as határozat elleni perünket nem sok esélyünk van megnyerni míg az ODT szabályzatának az említett előírása érvényben van, kértük annak a pernek a felfüggesztését mindaddig, míg a szabályzat módosítását célzó perben jogerős ítélet születik (mely kérést jóvá is hagyták).

Ez utóbbi per nem volt bonyodalmaktól mentes (hogy csak egy apróságot említsünk: a keresetet tavaly február nyolcadikán postáztuk, s első nekifutásra az ODT azért kérte a kérésünk elutasítását, mert szerintük az tárgytalan, ugyanis az eredeti szabályzatot – amit megtámadtunk – egy nappal korábban maga az ODT érvénytelenítette mindenestől, mert elfogadott egy új szabályzatot. Mely új szabályzat nyilván tartalmazta ugyanazt a jogsértő előírást, csak egy másik cikkelyben), de végül alapfokon nyertünk, s csodák csodájára az ODT nem fellebbezett, tehát ez az ítélet jogerőre emelkedett. Hab a tortán az, hogy a per folyamán kiderült, hogy évek óta maga az ODT követ el futószalagon diszkriminációt, ugyanis nem csak mi, mások is tettek már panaszt olyan személy ellen, akinek nem tudták a lakcímét, s minden olyan esetben a panaszukat formai ok miatt, érdemi kivizsgálás nélkül utasította el az ODT, miközben amikor az ODT hivatalból indított kivizsgálást (a Tanács valamelyik tagjának a kezdeményezésére), akkor a bepanaszolt személy lakcímét a lakossági nyilvántartótól szokták kikérni, amint azt a bíróság kérésére ők maguk írásban beismerték (2. oldal utolsó bekezdés)!

No, de lényeg a lényeg: a bíróság törölte a szabályzatból a jogsértő előírást, így már azokat a panaszokat is ki kell vizsgálja az ODT, amelyekben nem szerepel a bepanaszolt személy lakcíme illetve székhelye. Erre az első bizonyítékot pont a korábban felfüggesztett perünk szolgáltatja, ugyanis a szabályzat elleni perben született ítélet jogerőre emelkedése után kértük annak újraindítását, ami meg is történt, s a bíróság érvénytelenítette a 279/2023-as határozatot és kötelezte az ODT-t, hogy oldja meg érdemben a panaszunkat.

Végezetül egy kérés az olvasókhoz: ha valaki diszkrimináció, megalázás vagy uszítás áldozata lesz (konkrétan: ez itt Románia, ,a magyaroknak nem szabad ezt vagy azt; a magyarok ilyenek vagy olyanok; a magyarokkal ezt vagy azt kellene tenni), az ne nézze azt tétlenül, hanem tegyen panaszt az ODT-nél. Ugyanis társadalmi érdek az, hogy a közbeszéd minősége javuljon, ehhez pedig az kell, hogy az emberek tudják, hogy a tetteiknek következményei lehetnek, s gondolják meg kétszer is, hogy nyilvánosan teret engednek-e magyarellenes érzelmeik megnyilvánulásának. Tapasztalatból mondjuk, hogy azok, akik ellen több panaszt is megfogalmaztunk, mostanában már csak elvétve követnek el hasonló cselekedeteket, sokkal óvatosabbak lettek, s még a megnyilvánulásaikhoz érkező hozzászólásokat is figyelemmel kísérik, törlik azokat, amelyek miatt számonkérésre számíthatnak. Tudjuk, hogy egy ilyen panasz megfogalmazása nincs mindenkinek a kisujjában, ezért ismételten jelezzük, hogy elegendő hozzánk fordulni (szekler.monitor@sic.hu), mi segítünk az egész folyamat lebonyolításában.

Árus Zsolt