Berda Józsefre, a magányos költőre haikuval emlékezik László Péter Sándor tanár úr.

Emlékvers: Berda Józsefnek

                haiku,- Bicegő madarakra és Gambára

a hompon bodza

nől’ és nem víg Cserefa!

lenget ződ’-lapit

majdnem ugrásnyi/ra

sír-dombom kijelölt fa:

’keresztjén’ madár…

/szereti a bodzát főleg a bogyóját../

ez ad jóféle

nyugalmat nékünk: bodza

a Madár és  én…

/jól megfér/

..most már az Út föl

emel s nem ér szánkig a

mocsár: hisz MADÁR

/lélek levék…/

László Péter Sándor