Lehet spórolni, ha az ember megdolgozik érte, de mi van akkor, ha úgy spórol, hogy nem kell külön még egyszer meggürcölnie az elpazarolt banik újraizzadásán, mert hát senki sem lehet saját zsebe ellensége.

Egy nagy zsák műanyag és egy kicsi zsák egyéb háztartási szemét. Ennyi a heti termelés. Palackozott ásványvíz, üdítő, műanyag reklámszatyrok és csomagolófóliák korlátlan mennyiségben, mint háztartási szemét. Igaz, nem soroltam ide az egyszer használatos, térfogatnövelő, fröccsentet játékok hiábavalóságát és az egyéb semmirekellő elektronikai kacatok sorát, amit a spórolás nevében gyűjtögetünk össze az évek során.

Hogyan lett ennyi szemetünk?

Ha visszaemlékszik valaki, nem is olyan rég, messze nem gyűlt össze ennyi a szemetesvederbe. Pedig akkor is ittunk üdítőt, ásványvizet, használtunk gépeket, meg bármi mást, ami épp kapható volt. Mivel ez akkora nagy szokás, én is beszorítok egy kis nyers, használhatatlan adatot, bizonyos termékek lebomlási idejéről. Nem azért használhatatlanok ezek a számok, mert annyira rosszak, hanem azért, mert annyira használhatatlan az agyunk, hogy nincs mit kezdjen ezekkel az információkkal.

A nagy példányszámban megjelenő újságok négyezer fát emésztenek fel egy év alatt, és tizenhét fát kell kivágni egy tonna papír előállításához.

Ha minden ember Romániában kidob egy befőttesüveget, akkor hatmillió kilogramm üveg kerül szemétbe egy év alatt.

Harmincöt műanyag palackból készíthető egy polárkabát.

670 alumínium dobozból készíthető egy kerékpár. Vagyis húsz év alkoholizálással vagy harminc biciklit dobunk ki az ablakon, és itt csak a sörösdoboz van felszámolva.

A hulladékok lebomlási ideje körülbelül így néz ki.

Vannak olyan anyagok, amelyekről nem tudjuk pontosan megmondani, hogy hogyan is bomolhat le, mert valahogy ritkán élünk pár millió évet.

Papír: 2–5 hónap.

Pamutruha: 1–5 év (A cellulóz elásva a nedves talajba, évekig nem rothad el.)

Papír törlőkendő: 2–4 hét. Banánhéj: 3–4 hét. Papírtasak (papírszatyor): 1 hónap.

Újságpapír: 1.5 hónap. Almamag: 2 hónap. Kartonpapír: 2 hónap. Pamut kesztyű: 3 hónap.

Narancshéj: 6 hónap. Furnérlemez: 1–3 év. Gyapjúzokni: 1–5 év. Tejes doboz: 5 év.

Cigarettacsikk: 10–12 év. Bőrcipő: 25–40 év. Ónozott acél konzervdoboz: 50 év.

Habosított műanyag pohár: 50 év. Ne csodálkozz el, ha hetvenévesen találkozol a tizennyolcadik szülinapodon elrejtett boros poharaddal.

Gumicsizma: 50–80 év. Az a jó benne, hogy az unokádnak jó lehet a csizmád.

Alumínium konzervdoboz: 200–500 év (azonban újrahasznosítással akár egy héten belül új doboz készülhet belőle!)

Műanyag palack: 450 év.

Eldobható pelenka: 550 év (jelenleg az újrahasznosítása nem megoldott). Ami azt jelenti, hogyha a mohácsi vész áldozatainak fiai, ha mai pelenkát használtak volna, ma fontos régészeti és nemzettörténeti téma tárgyát képeznék.

Horgászzsinór, damil: 600 év. Ha Mátyás király a mostani horgászzsinórral horgászott volna, akkor most mi kellene leakasztanunk a damilról a halat.

Műanyag szatyrok: 200–1000 év, vagyis ha István királyunk egy reklámszatyorba vásárolt volna, most gondba lennénk a konzerválásával.

Műanyag doboz: 1 millió év.

Üveg: 1–2 millió év (Bármely üvegből készült termék száz százalékig újrahasznosítható, szinte a végtelenségig.) Ha az ősember ismerte az üveget, akkor még találhatunk garanciális üvegedényeket.

Ötven százalékkal kevesebb szemetünk lenne, ha nem lennénk lusták újra üvegbe töltött vizet és üdítőket vásárolni. Még egy titkot is elárulok, amit ki is lehet próbálni. Az üvegben tárolt víz élvezhetőbb és finomabb. Vannak országok, ahol a műanyag palackos vizet és italokat csak a turisták fogyasztják. Ugyanez a mese a tejjel, amire még egyesek emlékeznek, és a jó öreg hollywoodi filmekből ismerünk. Régebb ennek egy jól kidolgozott rendszere volt, és működött, míg rá nem szedtük magunkat a lusta semmittevéssel, és most mennyire fáj, hogy az utóbbi húsz év pazarló fogyasztói társadalom aktív tagjaként nem tetszik, ha ki kell fizetni azt a mesésen magas szemét árát, amit mi vásárolunk meg. Igen, jól látható. Szemetet veszünk, hogy majd szemetet fizessünk, jó drága pénzért. Nos, most már mindannyian megdicsérhetjük magunkat.

Igen… (és itt mindenki odamondhatja a maga nevét) megcsináltuk. Ebben a nagy demokráciában, igen nagy kommunista érzékiséggel, húsz év alatt teljesítettük az ötvenéves szennyezési tervet.