Augusztus első szerdáján Ferenc pápa újra kezdte a júliusra felfüggesztett szerdai általános kihallgatásokat, ám ezúttal a nagy hőségre való tekintettel a VI. Pál kihallgatási csarnokban fogadta a zarándokokat. Család-katekézise 21. fejezetét tartotta, ezúttal a sérült családok témája második részét vette sorra. Az utolsó katekézis során a házastársak egymás meg nem értése miatt adódó családi sérülésekről szólt a pápa, a mostani alkalommal pedig azon házaspárok lelki gondozásáról beszélt, akik megfordíthatatlan kudarc nyomán új kapcsolatra léptek.

Az egyház a Lélek éltette anyai szívvel jár el

Az egyház jól tudja, hogy az ilyen helyzet ellentmond a keresztény szentségnek. Mindazonáltal tanítói tekintete mindig merít az anyai szívéből, melyet a Szentlélek éltet és az emberek javát és üdvösségét keresi. Íme, ezért érzi kötelességének „az igazság iránti szeretetből”, hogy „jól megkülönböztesse a körülményeket”. Így fogalmazott Szent II. János Pál pápa a Familiaris Consortio apostoli buzdításában, példaként említve a különbséget azok között, aki elkövette és aki elszenvedte a válást. Meg kell tenni ezt a megkülönböztetést – hangsúlyozta a pápa.  

A kisgyermek szemével nézve…  

Ha aztán ezeket az új kapcsolatokat a kisgyermekek szemével nézzük, akik nagyon is tudnak nézni, még sürgetőbbnek látjuk, hogy közösségeinkben tovább fejlesszük azon személyek befogadását, akik ilyen helyzetben élnek. Éppen ezért fontos, hogy a közösség stílusa, magatartása mindig figyelmes legyen az emberek iránt, kezdve a kicsiktől. Ők azok, akik a legtöbbet szenvednek az ilyen esetekben. Egyébként pedig, hogyan is ajánlhatnánk ezeknek a szülőknek, hogy tegyenek meg mindent gyermekeik keresztény életre nevelésében, a meggyőződéses és megélt hit példáját nyújtva nekik, ha mi távol tartjuk őket a keresztény közösségtől, mintha ki lennének közösítve? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Úgy kell eljárnunk, hogy ne nehezítsük meg a terheiket, amiket a gyermekeknek már amúgy is hordozniuk kell. Fontos, hogy az egyházat úgy érezzék meg, mint egy  mindenkire figyelő anyát, aki mindig kész a meghallgatásra és a találkozásra.   

Az egyház sokat tanult: az elváltak és újraházasodottak nincsenek kiközösítve

Ezekben az évtizedekben az egyház valójában nem volt sem érzéketlen, sem lusta. Hála a lelkipásztorok által végzett továbbképzésnek, melyet az elődeim vezettek és erősítettek meg, nagyon megerősödött annak a tudata, hogy szükség van egy szerető és figyelmes befogadásra, szeretetben és igazságban, azon megkereszteltek felé, akik a szentségi házasságuk kudarca után új együttélést alapítottak; valójában ezek a személyek nincsenek egyáltalán kiközösítve, tehát nincsenek kiközösítve, és nem szabad őket így kezelni: ők az egyház részét alkotják  – nyomatékosította erélyesen Ferenc pápa.

Az elődök nyomán, a befogadás lelkületével

XVI. Benedek pápa felszólalt e témában, figyelmes megkülönböztetésre és bölcs lelkipásztori kísérésre bíztatva, tudván, hogy nincsenek „egyszerű receptek” (Beszéd a Családok VII. Világtalálkozóján , Milánó 2012.  Június 2.).

Innen ered a pásztorok megismételt felhívása, hogy nyíltan és következetesen kinyilvánítsák a közösség kérését arra, hogy befogadják és bátorítsák őket, azért hogy mindinkább Krisztushoz és az egyházhoz tartozzanak az imádság, Isten igéjének a hallgatása révén, a liturgián való részvételen, a gyermekek  nevelésén keresztül, szeretetben a szegények iránti szolgálatban, az igazságosságért és a békéért vállalt elkötelezettségben.    

Az egyházban nincsenek zárt kapuk!

A Jó Pásztor biblikus képe (Jn 8,11-18) foglalja össze azt a küldetést, amit Jézus kapott az Atyától: életünket adni a juhokért. Ez a magatartás modell az egyház számára is, hogy anyaként befogadja a fiait és értük adja az életét. „Az Egyház hivatása, hogy mindig az Atya nyitott háza legyen (…)”: Nincsenek, nincsenek zárt kapuk! Mindenki részt vehet valamilyen módon az egyházi életben, mindenki az egyház részét alkotja. Az egyház atyai ház, ahol van hely mindenki számára, kinek-kinek a maga fáradságos életével.

A Jó Pásztor nyomában, aki senkit nem zár ki az atyai szeretetéből

Ugyanakkor minden keresztény hivatása, hogy kövesse a Jó Pásztort. Mindenekelőtt a keresztény családok működhetnek együtt vele, amikor gondozásba veszi a sérült családokat és lelkileg kíséri őket a közösség hitéletében. Mindenki tegye a saját dolgát a Jó Pásztor alakjának a befogadásában, aki személyesen ismeri az övéit és senkit sem zár ki a végtelen szeretetéből!  

(Forrás: hu.radiovaticana.va)