Ez év október elsejétől Fórika Sebestyén személyében huszonöt esztendős igazgatója van a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központnak.A város kulturális életéből már jól ismert fiatalember 1990. április 4-én született, és már kisiskolás korában kitűnt versmondásával, majd középiskolai évei alatt szervező képességével is. Hogy miként vezetett útja szülővárosa kultúrotthonának igazgatói székéig és milyen tervekkel foglalta el azt, a napokban mondta el lapunknak.

– Igazgató úr, én először 2007-ben hallottam Önt szavalni, itt, Gyergyószentmiklóson a Pro Art Galériában, az Itthon és otthon – Vencser László 60 éve című könyv bemutatóján. Rögtön megragadott – s nemcsak engem – magas színvonalú előadói készsége. Veleszületett képesség vagy tanult mesterség ez az Ön esetében? Avagy mindkettő?

– Már kisiskolás koromban számos szavalóversenyen, előadáson, iskolai és városi rendezvényen vettem részt, amelyek által a beszédkészségem és az irodalmi műveltségem egyaránt gyarapodott. Helyesírási, irodalmi és magyar tantárgyversenyeken szintén jó eredményeket értem el, amelyek továbbösztönöztek az anyanyelvi kultúránk iránti érdeklődés felé. Ezt a készséget később a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán fejlesztettem tovább a szabad beszéd gyakorlása által, amit a főiskolai gyakorlati év alatt több területen lehetőségem nyílt alkalmazni, így például az igehirdetés és a pedagógusi munka során.

A 11. EMI-tábor megnyitóján Reményik Sándor Ige című versét szavalta Fórika Sebestyén

– Mire utal, amikor pedagógusi munkát említ?

– Arra, hogy a szászrégeni római katolikus egyházközség plébániai munkatársaként 2013 szeptembere és 2014 januárja között a Petru Maior Iskolaközpont és a Florea Bogdan Gimnázium hittanáraként heti tíz hittanórát tartottam szórványban élő 0–4. és 5–8. osztályos diákok számára. De már korábban is foglalkoztam gyerekekkel, azáltal, hogy az elmúlt négy évben nyári gyermektáborokban csoport- és műhelyvezetőként tevékenykedtem.

– Mindez jó szervezőkészséget is feltételez. Az előadó és a pedagógus rendelkezik ezzel is?

– Gimnáziumi éveim alatt jó néhány egyházi rendezvény szervezésében segítettem, majd a főiskolai gyakorlati évem során többször volt csoportok vezetése a feladatom, amelyek közül a legnagyobb létszámú harminctagú volt. A tavalyi év első felében, 2014. január és június között Székelyudvarhelyen a Szent György római katolikus plébánia akolitusaként számos, iskolán kívüli programot szerveztem gyermekek számára, pásztorjátékot írtam és tanítottam be kisiskolásoknak, környezetismerettel egybekötött kirándulásokat szerveztem és vezettem, illetve részt vettem a fiatal amatőr költők irodalmi körén.

– Nyilvánvalóan ezeknek a kompetenciáknak a megszerzéséhez és/vagy megerősítéséhez sokat hozzátettek pasztorális teológia tanulmányai.

–  Valóban, az egyháztörténelem, filozófia tárgyak és a héber, illetve ógörög nyelvek bibliai tanulmányozása mellett az urbanitás, vagyis a viselkedéstan, a szónoklattan, erkölcstan és beszédtechnika által olyan ismereteket szereztünk és olyan jártasságra tettünk szert, amelyek nélkülözhetetlenek a közösségi munkában.

Pasztorális teológia tanulmányokat is végzett

– Mi lehet még a munka- és érdeklődéstarsolyában egy huszonöt éves fiatalembernek?

– Meglehetősen közel áll hozzám a könyvek világa is: főiskolai éveim alatt, azaz 2009 és 2013 között könyvtárosa voltam a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola könyvtárának. Elvégeztem az elektronikus adatfeldolgozást a HunTéka programban, és feladatom volt még a könyvek rendezése, az új könyvek nyilvántartásba vétele. Igyekeztem minél szakszerűbben használni a könyvtári adatbázist, útbaigazítottam azokat, akik bizonyos témakör szerint érdeklődtek az irodalom iránt.

– Aki ilyen mélyen beleássa magát az anyanyelv, az irodalom világába, az bizonyára forgatja is a tollat. Meg tudja ezt erősíteni?

– Szintén főiskolai éveim alatt szerkesztője, utóbb pedig főszerkesztője voltam a gyulafehérvári papnövendékek félévenként megjelenő MégIS című folyóiratának. Itt a lap tematikájának a kijelölése, cikkek megrendelése és írása, interjúk készítése, a tördelés és a korrektúrázás mellett a szerkesztőcsapat bővítése, valamint közösségépítő programok szervezése és lebonyolítása is a feladataim közé tartozott. Társszerkesztője vagyok a gyergyószentmiklósi örményekről szóló ismeretterjesztő munkának, jelenleg pedig a Mária Rádióban kéthetente jelentkezem az Ecsmiadzin – kelet hangjai – örmény félóra című műsorommal.

– Mikor kezdett el az örmény kérdéssel foglalkozni, és honnan ered az érdeklődése a téma iránt?

–  Gyermekkorom óta foglalkoztat a kérdés, mert noha vér szerinti örmény felmenőkkel nem rendelkezem, családi hagyomány nálunk a részvétel az örmény közösség életében, ugyanakkor az örmény gasztronómia jelenléte is az otthoni asztalon.

– Édesapja, Fórika Ottó hegymászó, hegyimentő. Ön soha nem akarta követni őt ebben? Hogyan viszonyul általában véve a sporthoz?

– Természetesen mindig érdekelt a hegyimentő szolgálat, azonban más irányú tevékenységeim miatt nem került sor arra, hogy közelebbről is megismerkedjem vele. Egyébként sokoldalú sporttevékenységet folytatok: gyermekkoromban versenysíztem lesiklásban, ezt ma kedvtelésből űzöm. Ugyancsak szabadidős tevékenység gyanánt sokat gyalogtúrázok, illetve hegyibiciklizek, de a terepmotorozástól a monocikliig a mozgás több más formájával foglalkozom.

Gyermekkorában versenyekre járt, ma már kedvtelésből sízik

– Sok mindent láthattunk már abból a tevékenységből, amit a BSc diploma megszerzése után végzett, csupán azt nem mondtuk el még, hogy ez év januárja és áprilisa között PR-menedzserként dolgozott az Arbor Vállalkozók Szövetségénél. Mi ösztönözte arra, hogy megpályázza a művelődési központ igazgatói állását?

– A legerősebb ösztönzés a tenni akarás volt a közösségemért. Lokálpatriótaként mindig fontosnak tartottam, hogy napirenden legyek a városom történéseivel, alakulásával, s ezért én is tenni akartam, hozzá akartam adni képességeimhez mérten azt, amivel segíthetem haladását, fejlődését.

– Milyen elképzelésekkel és hosszú távú tervekkel látott ehhez a munkához?

– Terveim között szerepel a családosok megszólítása, a kisgyermekes családanyákat célzó programkínálat bővítése, ugyanakkor a már meglévő alapok, rendszer bővítése, továbbépítése. Olyan irányvonal indult el az elmúlt években a gyergyószentmiklósi kulturális életben, amit érdemes követni, fejleszteni. Célom továbbá a fiatalok megszólítása, s az, hogy minél több embert közelebb vigyek a kulturális élethez.

– Immár eltelt egy hónap igazgatói munkájának megkezdése óta. Mit emelne ki az október hónap megvalósításaiból, sikereiből, eredményeiből?

– Számos embert mozgatott meg az Őszi Gazdanapi Sokadalom, de talán leginkább a Bartók Béla-emlékestet emelném ki. A nagy zeneszerző halálának 70. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév programsorozatába kapcsolódtunk be mi is. A rendezvény során kiemelkedő színvonalú komoly-, illetve népzenei előadásokat követhetett figyelemmel a közönség.

Alapvető sikerként kell végül, de nem utolsósorban elkönyvelnem a munkatársaim hozzáállását a programjaink, rendezvényeink megvalósításához, mert munkájuk példaértékű.

Varga Gabriella

(Fotók: facebook/forika.sebestyen)