Az emberek örvendenek a hasznosnak, a szépnek. A város szépüléseinek is. Véleményük van, amit akár a kihelyezett dobozokba dobva is eljuttathatnak az illetékesekhez. 

Minap a Virág negyed déli részén állítottak meg, mint „illetékest”, hogy segítsek nekik, mert „játszóteret terveztek oda, ahol gyermek már nincs, csak idős emberek, akiknek a nyugalma legalább olyan fontos kellene, hogy legyen, mint egy játszótér”.

Nem akartam az épp mellettünk az úton labdázó gyermekekre mutatni, türelmesen meghallgattam, de abban igazat kellett adnom, hogy az idősek számára kialakított füves, fás szigetek, főleg ott, ahol – ugyan már kevesebb –, de még mindig garázsok rondítják a látványt. (Lám, most bennem a járművel nem rendelkező szólalt meg, holott tudom, milyen fontos a kiskocsik tulajdonosai számára a védő építmény.)

Föld alatti parkolóról nem álmodhatunk Gyergyószentmiklóson, arról ellenben igen, hogy befüvesített-fásított területek jelennek meg ott, ahol már a kezdetektől lenniük kellene, hogy árnyékot és tisztább levegőt biztosítsanak, hogy a lombkoronákban madarak fészkelhessenek, vidító énekük pihentessen a nyári napokon.

E zöld szigetek szélén pedig bizonyára helyet kaphatna egy rész a labdázni, játszani óhajtók számára is, mert azzal egyet kell értenem, hogy egész aprók részére fölösleges ott játszóteret kiképezni, ahol óvodáskorú nincs is. (A negyedekben már meglévő játszóterek karbantartására ellenben valóban több hangsúlyt kellene fektetetni.)

Lesz valaha lombsátor a Virág negyed déli-nyugati csücskén?

Nem gordiuszi csomó kibontása a végkifejlet. Az egymásra figyelés és a helyes helyzetelemzés magában hordja a megoldást is.