Egyesek szerint nem csak két festett ablaküveg díszítette a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébániatemplomot. De mi is lesz a két létező, festett üveg ablak sorsa? 

Lázár Zoltán tanár úr, városi tanácsos, lelkesedése eredményeként lehet, hogy ismét színes ablaküvegek jelenhetnek meg a Szent Miklós templomon, ahogy az a múlt század első évtizedében, a boldog békeidőben, amikor még egy-egy családnak is volt arra pénze, hogy a kiegyezés utáni korszak fakuló csillogásából temploma is visszaadjon valamit.  A szép templom addig csak illő freskóival és míves keresztút ábrázolásával jelezte, amit építészeti stílusa falaival. Illetve azt, hogy abban az időben, az egyházközösséget nem akármilyen lelkipásztor vezette. Rátermettsége, a közösség életében betöltött szerepe – akár a polgári vonatkozású kérdésekben is – templomunkon sem maradt nyomtalan. A két ólomkeretes festett – üveg ablak – és nem három, négy vagy hány – de a templombelső is árulkodik erről. (Módos dédapám, Blénesi Albert ekkor adományos szenteltvíz-tartókat a templomnak.)

E gazdagabb időkre emlékeztettek a huszonkét-huszonhárom éve még helyükön lévő, művészien festett üvegablakok is.  (Nem vitrázsok, ahogy azt előkelőbbnek vélve sokan emlegetik.)

A  kilencvenes évek elején a hívek panaszkodásának eredményeként, hogy a több helyen hiányos üveg miatt huzatos a templom, a színes üvegablakok kijavítás céljából való eltávolítása mellett döntött az akkori egyháztanács. A javítást németországi illető vállalta volna. A szakmai ismeretek hiánya miatt az ablakok kiszedése balul sikerült, a meggyengült ólomrekeszek nem álltak ellent a mozgatásnak… A javítás immár gyakorlatilag új ólmozást jelentett.

Közben néhai M.M és S.K., az ablakok eltávolítása miatt egészen Gyulafehérvárig levelezett, követelve a festett ablakok visszahelyezését. Miután kellően megkongatták a vészharangokat, felkeresték a néhai ft. Hajdó István főesperest is, aki amiatt, hogy nem vele kezdték a tisztázást, sértve érezve magát, nem a legilledelmesebben fogadta,  a két idős hölgyet. A harag felhői gyűltek, a főesperest az érsek úr is felszólította az ügy megnyugtató rendezésére. A suttogás, a gonoszkodó híresztelések, mi szerint a főesperes drága pénzért értékesítette a festett ablakokat, lám nem állják a helyüket. Sajnos, az ablakok sorsa is megpecsételődött, mivel nem kerülhettek ki a német szakember műhelyébe, ahol a főesperes szerint gyakorlatilag ingyen javították volna ki a hibákat – immár a levételük okozta jelentős megrongálódást is. Raktárra kerültek. Előbb a cinterem kis kápolnájába (raktárába) a földre, védtelen, ahol figyelmetlenek, esetleg nem törődöm hanyagságok miatt csaknem végzetesen tönkre mentek.

Lám, szinte feledésbe is merültek, hiszen ma már azok sem emlékeznek arra, hogy mit ábrázoltak, akik pedig naponta alattuk imádkoztak. Az egyik tehát a szent családot jelenítette meg, a másik az angyali üdvözletet. Ezt a templom egykori, ma is pontosan emlékező lelkipásztorától, ft. Bodó Péter ny. esperes, plébánostól tudom.

Hogy a helyreállítás pontos legyen, Lázár tanár úr kérésére magam is kutakodtam. Eredmény nélkül. Épp ezért kértem meg azokat, köztük Berszán Árus Györgyöt, akik a templomban filmeztek (ünnepi esemény, esküvő, keresztelő stb.) a 90-es évek elején, hogy filmezett anyagaikat nézzék át, esetleg nézessék át a megrendelőkkel, akiknél lelhetők ilyenek, hátha valamelyiken a második ablakról is készült felvétel.

Ami ellenben a színes ablakoknál is fontosabb volna, az a templomhoz nem illő, belső falfestés végső rendezése.