Lipthay Antal Hargita Megye Tanácsa legrangosabb elismerésében részesült 

Hargita Megyéért Díjjal tüntette ki Hargita Megye Tanácsa Lipthay Antalt, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi tulajdonosát a csíkszeredai megyeházán augusztus 12-én megtartott dísztanácsülésen. Hargita Megye Tanácsa a Hargita Megyéért Díjat évente egy alkalommal azoknak a személyeknek adományozza, akik kiemelkedő tevékenységükkel, helyi és országos szinten egyaránt, hozzájárultak a megye jó hírének öregbítéséhez.

Hargita megye büszke személyiségeire, és 2001 óta a legrangosabb kitüntetésével, a Hargita Megyéért Díjjal ismeri el azok munkásságát, akik öregbítik a megye hírnevét, hangzott el a dísztanácsülésen.

A jelenlevő korábbi díjazottakat, polgármestereket, intézményvezetőket, elöljárókat és meghívottakat Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte és nyitotta meg az ülést. Köszönetet mondott Zsombori Vilmos korábbi megyeelnöknek, hiszen a Hargita Megyéért Díjat ő alapította az akkori testülettel. Borboly Csaba beszédében úgy fogalmazott: mondhatni a díjazottakra támaszkodik a megye, hiszen ők azok, akik munkájukkal gazdagabbá teszik a térséget, és hiteles, követendő példát állítanak elénk. A mai díjazott is hozzáadott értékkel gazdagította térségünket – mondta a megyeelnök.

Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője bemutatta az intézmény munkáját, amely több mint negyven éve viszi jóhírét a nagyvilágba Hargita megyének és Székelyföldnek. Felelevenítette a szárhegyi alkotóközpont kezdeményezőjének és megalapítójának, a szintén Hargita Megyéért Díjas Zöld Lajosnak a munkásságát, illetve vázolta a művésztelep kezdeteit, és a Lázár-kastély kapcsolódását ennek tevékenységébe.

Az idei díjazott mecénási tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy Hargita megye kulturális és turisztikai szempontból fejlődjön, mondta Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A Lázár-kastély többségi tulajdonosa részét a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozta, amellyel feloldhatja a több éves jogi hercehurcát, fogalmazott az alelnök. Mint mondta, biztos benne, hogy a helyi polgármesteri hivatal a továbbiakban is segíteni fogja a kastély ügyét, majd bejelentette az idei díjazottat, Lipthay Antalt.

– Erős, így a szeretetet értő és művészetet teremtő emberek birtokába került vissza a kastély – hangsúlyozom, hogy talán ez az egyetlen az országban, ahol lelkes embereknek köszönhetően nem lerombolták, hanem gyarapították az elkobzott, majd jogos tulajdonosainak visszaszolgáltatott vagyont. Erősségüket, szeretetüket és művészetteremtő igyekezetüket példázza az a tény, hogy frissen visszaszerzett régi birtokukat a szeretet jegyében a műteremtés szolgálatába kívánták és kívánják állítani. Merkantil világunkban nem egy mindennapi, elfogadott és megértett magatartás ez. De a szellem arisztokratái felülemelkednek a mindennapi hívságokon, a vagyonnál, a rangnál és a címeknél fontosabbnak tartják a szolgálatot: a szeretetet, a szépet, a művészetteremtést. Ma egy erős embert díjazunk – hangzott el Lipthay Antal laudációjában.

A Hargita Megyéért Díjat Borboly Csaba és Barti Tihamér nyújtották át Lipthay Antalnak.

Lipthay Antal megköszönte a kitüntetést és a megható gondolatokat, amelyek, mint mondta, tovább erősítik Székelyföld iránti elkötelezettségét. Céljuk az, hogy gyarapítsák Székelyföld kulturális értékeit, ezért családja nevében is megköszönte a díjat. Úgy fogalmazott, a Lázár-kastély Székelyföldről üzen a nagyvilágnak, ezért a továbbiakban is legyen kulturális központ, szolgálva a térség hagyományait.

Farkas Balázs konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Zsigmond Barna Pál főkonzul gratulációját tolmácsolta, illetve szintén gratulált a díjazottnak a közösség érdekében végzett munkájához.

Verestóy Attila szenátor a díj üzeneteként a minket túlélő értékek teremtésének fontosságát fogalmazta meg.

Az esemény ünnepélyességét a Codex régizene-együttes és a gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon növendékeinek előadása emelte.

Lipthay Antal laudációja

„Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremti meg a művészetet.” Richard Wagnernek, a nagy német operaszerzőnek – mellékesen Liszt Ferenc vejének – tulajdonítják ezt a kijelentést. Ma erős emberről, szeretetről, szépségről és művészetről esik szó a Hargita Megyéért Díj odaítélése kapcsán.

A történet angol lányregényekbe illő: egy jeles székelyföldi főúri család – s főként Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken oly csekély a számuk, hogy nem esik nehezünkre számon tartani őket! – a labanc hadak gyújtogatása, majd egy véletlen tűzeset rombolása folytán kénytelen elhagyni ősi fészkét, történelemmel telített otthonát, a szárhegyi kastélyt. Később a család férfiágon kihal, a vér szerinti leszármazottak immár más, történelmi és kulturális életünkben jelentőséggel bíró történelmi családok nevét viselik. Az első világháború után összeomlott a régi, békebeli világ, helyén egy új világ jött létre. Bár megfogyatkozva s anyagi javaikban alaposan megnyirbálva, de még helyet kaptak a régi úri világ képviselői, a második világháborút követően azonban alóluk is kihúzták a talajt. A néptelen kastély hajdani lakóinak leszármazottjai szétszóródtak a nagyvilágban.

Az arisztokrácia azonban nemcsak gazdagságot, címet és rangot jelent, hanem felelősséget, a közért való szerepvállalást is jelent, a kultúra megtartását és gyarapodását segítő magatartást is jelent. Vagyon, cím és rang nélkül is az arisztokraták megmaradtak arisztokratának, a szellem felsőbbrendűségét, szupremáciáját hirdetve és megvalósításáért munkálkodva. Hittel és felelősséggel.

Aztán jött az 1989-es váltás. Egy újabb váltás, amely a változás, a hagyományos értékekhez való visszatérés reményét is magában hordozta. A váltás többek között a hajdani birtokosok újbóli birtokba helyezését is magával hozta, még akkor is, ha az ímmel-ámmal kiötölt és megvalósított restitúció felemásra sikeredett.

De míg máshol a történelmi családok a funkcionális, utolsó percig lakott, berendezett kastélyok helyett kifosztott épületeket, lelakott romhalmazokat kaptak vissza, Szárhegyen – éppen erős, szeretetgyakorlásra képes, így szépet értő és művészetet teremtő embereknek, az ugyancsak megyedíjas Zöld Lajos újságírónak, valamint Gaál András és Márton Árpád képzőművésznek köszönhetően – a Lázárok örökösei a múlt század harmincas éveinek romhalmaza helyett egy részben újraépített, berendezett, funkcionális épületegyüttest kapott vissza. S a páratlan szépségű reneszánsz kastélyban Erdély egyik legjelentősebb művészeti intézménye, az elmúlt közel fél évszázad hazai képzőművészeti életének reprezentatív keresztmetszetét adó szárhegyi művésztelep, az annak a vázán létrejött művészeti és kulturális központ működött.

Erős, így a szeretetet értő és művészetet teremtő emberek birtokába került vissza a kastély – hangsúlyozom, hogy talán ez az egyetlen az országban, ahol lelkes embereknek köszönhetően nem lerombolták, hanem gyarapították az elkobzott, majd jogos tulajdonosainak visszaszolgáltatott vagyont. Erősségüket, szeretetüket és művészetteremtő igyekezetüket példázza az a tény, hogy frissen visszaszerzett régi birtokukat a szeretet jegyében a műteremtés szolgálatába kívánták és kívánják állítani. Merkantil világunkban nem egy mindennapi, elfogadott és megértett magatartás ez. De a szellem arisztokratái felülemelkednek a mindennapi hívságokon, a vagyonnál, a rangnál és a címeknél fontosabbnak tartják a szolgálatot: a szeretetet, a szépet, a művészetteremtést.

Ma egy erős embert díjazunk.

Isten éltesse és segítse jó szándéka megvalósításában!

Csíkszereda, 2016. augusztus 12.