Áldott húsvéti ünnepeket!

Fájdalmas legyen minden kusza sorom,

Magam sirató, sajgó nyilallás,

Panaszáradat és elmélkedés

Arról, hogy a világ felemás?

Kínok kellene, hogy illusztrálják,

Villámból hasadt sebző, véres gyilkok,

Vakító sikolyok, hogy lássanak

Amikor már nem itt, de ott vagyok?

Meddig kellene bíbelődnöm,

Hogy hamis ne lehessen e sirám?

Inkább nevetek – léha fickó.

Mosolyogva sok, fontos gyászdalián.

Fájdalmas legyen minden kusza sorom?

Csakhogy én örömre születtem!

Akkor se sírtam – nem önkínzó vágyból –,

Amikor posványban fetrengtem.

Tudtam, melyik szekérre ülhetek,

Hát csalódnom nem kellett soha.

Boldog voltam a szerelemben is,

Ha hívtak, mentem, mint a jó katona.

Öleltem és öleltek, szeretettel,

Erről sírjak most bús balladát?

Bár késik, hiszek a feltámadásban,

Isten nem parancsolt rám igát.

Húsvétok sorjáznak mögöttem rendben,

A Koponyák hegye itt is ível.

Félelemből óvatos nem voltam,

Tudván: sorsom nem mindig rímel.

Újabb köszönet, új reménység

Járja át szívem, és ez jól van,

Miközben nyavalyog minden köröttem.

Latroknak bókoló ribillióban.