Chicks with sticks, avagy csajként is lehetsz a korong ásza

Késő ősz volt, teljesen átlagos nap egy átlagos, hozzávetőleg ötödikes kölyök életében. Tudtam, hogy délután leckeírás lesz a program, majd nagy valószínűséggel valami dög unalmas tévéműsor újabb dög unalmas epizódját élvezhetem, hisz mi mást csinálhatok egy olyan délutánon, amikor reggel óta megállás nélkül szakad az eső? Már épp nekisavanyodtam a tennivalónak, amikor a fater közölte, hogy hokimeccsre megyünk. Nem tudom már abban a pillanatban milyen lehetett az arckifejezésem, de nagyjából úgy képzeld el, mint a csimpánz képét a vattacukor előtt, vagy nagymamád arcát, amikor kisgyerekként ígéretet teszel neki, hogy a +25 fokban is felhúzod a “bugyiharisnyát, me’ biza az idő csalós, s a napnak foga van.”

Hokimeccs. Ez a szó nekem egy az egyben a Progymot jelentette, és ha tényleg ez volt a délutáni program, akkor fütyörészve írtam meg a leckémet. Ilyenkor úgy tanulod a másnapi órára a román szavakat, hogy scaun = szék, sanie = szánkó, drum = út, degajare interzisã, na bammeg, ne kalandozz el! Nem rémlett, hogy aznap meccse lenne a Progymnak, az öregem azonban nem szívatott, tényleg mentünk meccsre. Az első furcsaság az volt, hogy a megszokottnál foghíjasabb volt a lelátó, egy kicsit a köd is leereszkedett a jég fölé.

Az első játékos jégre lépésénél azonnal leesett a tantusz, hogy nem a Progym felnőtt férfi csapata, hanem a gyergyói lányok fogják ma itt kergetni a pakkot. Hosszú haj, rács, megint hosszú haj, megint rács, itt már pedig teljesen biztos voltam a megállapításomban. Nem számítottam túl sok izgalomra, de amikor Elekes Ági két védő között Szabó Zsuzsika botjára tette a pakkot, ő pedig kapásból vágta fel azt a kapus füle mellé, minden előítéletemet visszavontam. Paprikás hangulatú meccs volt, a végeredményt már nem tudom, igazából arra sem emlékszem tisztán kivel játszottunk. Tán Szeredával. Eltelt pár meccs, a következő emlékem pedig az, amikor érmet akasztanak a lányok nyakába, nyugodjék békében Basilidesz Csaba bácsi pedig az örömkönnyektől nem látva nyilatkozik a tévéseknek.

Bizony, azok voltak a gyergyói női jégkorongsport aranyévei, majd nem sokkal később megszűnt a csapat. Hála Istennek mindig vannak olyanok, akik nem hagyják annyiban a dolgokat, és nem is olyan régen újra próbálkozások lettek, hogy női csapata legyen a városnak. Tavaly, Szabó, ha jól tudom most már Laczkó Zsuzsika irányításával egy maroknyi lelkes leány döntött úgy, hogy megpróbálja, jelenleg pedig 15-en vesznek részt a felkészülésen. Az anyagi támogatás hiányát lelkesedéssel igyekeznek kompenzálni, igazi, összetartó csapatot formálva. Van azonban egy kis gond: ha nem lesznek többen, nem biztos, hogy kellő jégidőt kapnak a pályán, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy még csatlakozzanak jégkorongszerető lányok.

Az edzéseket a Progym cseh játékosa, Vaclav Novák tartja, harmincegyesünk ezért kapott ajándékot a Sportklub elleni meccs végén. Egyelőre a megfelelő korizást tanulják a csajok, Novák elmondása szerint az is lehet, hogy idén még korongot sem fognak látni egyelőre. Csak hát legyen lehetőség minderre. Akár rajtad is múlhat a dolog, így ha betöltötted a 13-at, szereted a jégkorongot, örülnél, ha egy klassz csapathoz tartozhatnál, ugyanakkor otthon is megengedik, ne habozz, hanem jelentkezz a gyergyói lánycsapatba, akár itt a blogon.

Szuper lenne ismét egy lánycsapatnak is szurkolni, és nagyszerű érzés az, hogy ehhez én vagy akár te is hozzájárulhatsz. Ha mással nem is, a bejegyzés megosztásával biztosan.

Forrás: progym.blog.hu