Ne engedjétek, hogy eluralkodjon rajtatok a szomorúság!

Talán korainak tűnik, hogy május elején szólok Hozzátok, kedves végzős diákok, de a rendkívüli helyzetben hozott rendkívüli döntések a megszokottól eltérő tettekre sarkallnak mindannyiunkat. A koronavírus romániai megjelenése óta gyökeresen megváltozott az életünk: számos korlátozó intézkedést kellett meghoznunk, melyek következtében redukálódtak a társadalmi érintkezések, elmaradtak rendezvények, az online oktatásé lett a főszerep. Már látjuk, a hónap végére tervezett hagyományos ballagások is elmaradnak. El kell, hogy maradjanak. De be kell látnunk, hogy mindez saját érdekünkben, saját érdeketekben történik, azért, hogy lassítani tudjuk a járvány terjedését.

Ne engedjétek hát, hogy eluralkodjon rajtatok a szomorúság azért, mert elmarad az a várva várt ünnepség, aminek Ti lehettetek volna a főszereplői! Gondoljatok a jövőre és a számtalan előttetek álló lehetőségre!

A történelemből tudjuk, hogy nehézségek minden korban adódtak, de felülkerekedtünk rajtuk, tanultunk belőlük és mai életünk részévé váltak. Gyermeki ujjongással újra és újra hallani akarjuk, hogyan harcolt hős felmenőnk a fronton, aztán miként szabadult a fogságból, mély áhítattal figyeljük leleményességüket, hallgatjuk azokat a nagyszerű tetteket, amelyekről nagyszüleink, szüleink mesélnek régmúlt időszakokból.

Bízom abban, hogy a jelenlegi komoly járványügyi helyzet is mihamarabb emlékké válik. Ám ahhoz, hogy ez így legyen, most mindannyiunk részéről – így részetekről is – fegyelmezettségre, bölcsességre van szükség. Ami ma velünk történik, amit ma átélünk, be fog kerül majd a történelem könyvekbe. Cselekedjetek úgy, hogy unokáitok is büszkék lehessenek rátok!

Mindezek mellett rátok, kedves végzős diákok, plusz teher is hárul. És most nemcsak az előttetek álló vizsgákra gondolok, hanem arra, hogy emlékeitekből, lelki élménytáratokból hiányozni fog a ballagás ünnepe. Az eseményé, amikor tanáraitok és iskolatársaitok mellett szüleitek, rokonaitok, barátaitok is Benneteket ünnepelnek. A napé, amikor egy-egy biztató ölelésben egybemosódnak az új lehetőségek örömkönnyei a bizonytalanság miatti aggodalom könnyeivel. Az ünnepé, amely kultúránkban segít lezárni az ifjú élet egy szakaszát és erőt ad a továbblépéshez…

Kellő alázat szükséges részetekről ezt elfogadni. Tekintsétek mindezt izgalmas kihívásnak!

Közösségünkben talán Ti lesztek az elsők, kedves végzősök, akik megtapasztaljátok, hogy a rendkívüli állapotot követően nem ott és nem úgy folytatódik az élet, mint előtte. Nem kétséges, hogy ebben az új helyzetben tágas tér jut majd a cselekvésnek. De az eddigitől eltérő gondolkodásmódra, új szokásrendre lesz szüksége a társadalomnak.

Ki is lehetne alkalmasabb egy még szebb, még jobb világ megteremtésére, mint Ti, kedves ifjak?! Hiszen Ti vagytok azok, akik hamarosan kezetekbe veszitek az irányítást. Ha jól cselekedtek az új helyzetben, jobbá tehetitek a jövőt! Ahogy mondani szokás: a posztó és az olló is a ti kezetekben van. Használjátok bölcsen!

Ehhez kívánok Nektek erőt, egészséget, kitartást! Higgyetek saját képességeitekben! Én hiszek a szebb jövőben, és bízom abban, hogy a sors kárpótol majd titeket a most kihagyott ünnepetekért.

Isten segítsen utatokon!

nagyzoltan-polgarmester.blog.hu