Két jó hír

Ugyan a részletes indoklások még nem ismertek, de mivel azokra néha hónapokat kell várni (habár a törvény 30 napos határidőt ír elő), úgy gondoljuk, hogy azok hiányában is célszerű beszámolni arról, hogy múlt hét végén két perben is kedvező ítéletet hozott a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Lássuk tehát:

1.
Az első ügy a 275/96/2019-es, amiben – amint itt látható – a bírók elutasították az alapítványunk kérését. Első látásra furcsa lehet az, hogy jó hírként tekintünk egy elvesztett perre, de ez tökéletesen mutatja a romániai helyzet fonákságát. Ugyanis ez egy – nevezzük így – taktikai per, amiben azt kértük a bíróságtól, hogy mondja ki, hogy törvénytelen az, hogy a személyi igazolványokon a román nyelvvel egy szinten vannak más nyelvű szövegek is, és kötelezze a Belügyminisztériumot arra, hogy cserélje le a személyi igazolványokat olyanokra, amelyeken a más nyelvű szöveg a román alatt van (erről bővebben itt).

A valamennyire is tájékozott olvasók tudják, hogy ezzel a célunk nem az volt, hogy valóban kapjunk új személyi igazolványt, hanem az, hogy kézzel fogható bizonyítékot kapjunk arról, hogy az igazságszolgáltatás kettős mércével mér. S lám, ez be is következett, elértük célunkat, s ezt az ítéletet majd használni tudjuk más perek esetében (folyamatban van például ez, melynek tárgya a gyergyószentmiklósi színház homlokzatán levő felirat), illetve kifele, a nemzetközi sajtó, szervezetek meg intézmények felé, mint bizonyíték arra nézve, hogy a magyarokat (ideértve a magyar nyelvet is) diszkriminálják Romániában. Annyit még hadd tegyünk hozzá, hogy ez csak első fokú ítélet (ami másodfokon változhat), de ismerve a hazai viszonyokat az olvasók talán egyet fognak érteni velünk, hogy ennek a valószínűsége elhanyagolható.

2.
A második ügy már egyértelműbb – legalábbis első látásra – ugyanis ott jogerős ítéletben mondta ki a Táblabíróság, hogy a keresetünk megalapozott volt. Maga az ügy tavaly nyáron indult, bővebbet róla itt lehet olvasni. A három per közül ez a harmadik, s az külön érdekessége, hogy míg a másik kettőben (itt és itt) negatív döntés született, itt a döntés pozitív lett: http://www.curteadeapelmures.ro/Detalii_Dosar.aspx?id=126%2f96%2f2019&idinstanta=43.

Az ítélet értelmében Maros megye prefektusa (aki most Mircea Dusa!) a következőket kell megtegye (amint az a petícióban le volt írva):
“1. Szólítsa fel a megyében található összes közintézményt, hogy szigorúan tartsák be a 35/1995-ös és a 282/2007-es törvény, valamint az 1206/2001-es Kormányhatározat valamennyi előírását.
2. Beosztottai révén rendszeresen ellenőrizze, hogy a közintézmények betartják-e ezeket az előírásokat.
3. Büntesse meg azon közintézmények vezetőit, amelyek az említett jogszabályok előírásait nem tartják be.
4. Ezek után tájékoztasson bennünket az egyes hivatalokban tapasztaltakról, illetve az azok nyomán meghozott intézkedéseiről.”

S hogy miért írtuk fentebb azt, hogy “első látásra”? Nos azért, mert egy ilyen ítélet született már korábban Hargita megye prefektusa esetében (röviden itt), ellenben azt az ítéletet az illető máig nem hajtotta végre. S tehette ezt bátran, mert se a törvényszék nem volt hajlandó megbüntetni az ítélet végre nem hajtása miatt (bezzeg a magyar polgármestereket …), se az ügyészség nem hajlandó eljárást indítani ellene hivatali visszaélés miatt.

Ilyen körülmények között kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni ebben az esetben. Arra pedig számíthatnak az olvasók, hogy bármi lesz az eredmény, arról országot-világot tájékoztatni fogjuk.

Árus Zsolt