A titkosszolgálati múlt feltárásának folytatódnia kell!

    Május 27-i nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a romániai egyházi titkosszolgálati átvilágítások eredményeiről és jelen állásáról nyújtott egy összegző tájékoztatást a magyar és a román média képviselőinek, hogy a jövő vasárnapi önkormányzati, illetve az őszi egyházi és parlamenti választások előtt e tekintetben is legyen tisztább kép a polgárok előtt. Mint leszögezte, a romániai történelmi egyházak közül sajnálatos módon csak a református és az unitárius egyházban történt meg ez a fajta szembenézés a múlttal, vagyis a lehetőségek és törvényi keretek biztosította átvilágítás. Amely elsősorban az egyházak különböző szintű lelkészi és világi vezetőit érintette.

    A sajtótájékoztatón kiadott (alább olvasható) Nyilatkozatában Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) 1989 utáni első püspöke minőségében kronologikus és tárgyszerű tartalmi tájékoztatást ad a lusztráció folyamatáról, megállapítva, hogy egyházkerülete a maga körében élen járt ennek megvalósításában. Ám a már korán beindult posztkommunista visszarendeződés miatt a múlttal való szembenézés és a feltáró munka nagy nehézségekkel haladt előre, olyannyira, hogy még a legutóbbi egyházi választások alkalmával is rovott múltú lelkészek kerülhettek magas tisztségekbe. „Közbeszéd tárgyát képezi, és tapasztalatból is tudjuk, hogy a Securitate nem szűnt meg, hanem csak átalakult. Mértékadó vélemények szerint 1989-ben a hatalmat a volt politikai rendőrség egyik szárnya kaparintotta meg. A Securitate és utódszervezetei továbbra is nagy befolyással rendelkeznek, és az élet minden területét behálózzák társadalmunkban. Okkal feltételezhető, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is megtalálta régi és új kollaboránsait. Egyházi és nemzeti létérdekünk tehát, hogy az elhúzódó, illetve szándékosan késleltetett átvilágítást továbbvigyük, Anyaszentegyházunk megtisztulását elősegítsük, és az idegen titkosszolgálat rontásával szemben az ifjú, a jövendő nemzedéket is felvértezzük. A Reformáció félévezredes jubileuma közeledtén világosan kell látnunk, hogy ez is nélkülözhetetlen előfeltételét képezi Egyházunk megújulásának. A közelgő egyházi választások ugyanerre a következtetésre vezetnek” – fogalmaz nyilatkozatában a püspök, amiben az egyházkerületi Átvilágító Bizottság eddigi, időközben megtorpant munkájáról is számot ad. Ugyanakkor elégtétellel állapítja meg, hogy „az esetek legtöbbjében lelkipásztoraink nem működtek együtt a Securitatéval, nem voltak informátorok, sőt állhatatosan ellenálltak a beszervezésnek”. A nyilatkozatához csatolt kimutatások a KREK-beli átvilágítás eredményét összegezik. Üdvözölte azt a törvénymódosító tervezetet, amely már csak a román szenátus jóváhagyására vár, s ami további könnyítéseket irányoz elő az átvilágítás kiterjesztése és folytatása ügyében.

    Mindenképpen teljes joggal lenne elvárható, hogy a kollaboráción kapott papi vagy világi személyek egyházi tisztségekbe ne legyenek megválaszthatók a jövőben – hívta fel a figyelmet Tőkés László. Hozzátéve: ha már a közelgő helyhatósági választások előtt nem volt kötelező és nem történt meg, legalább az őszi parlamenti választásokra nézve időszerű volna egész magyar közösségünk majdani jelöltjeinek a titkosszolgálati átvilágítása. Különösen az RMDSZ által dominált közélet teljes megtisztítása lenne fontos, mivel ott érzékelhető és látható a legjobban, hogy az egykori rezsim fenntartóinak és kollaboránsainak mekkora befolyásuk van mindmáig, s hogy a titkosszolgálati összefonódások milyen kiszolgáltatottá tehetik a közéleti szereplőket.

                        Nagyvárad, 2016. május 27.                                               Tőkés László
                                                                                                                      EP-képviselő
                                                                                                                      Sajtóirodája

N Y I L A T K O Z A T
az egyházi titkosszolgálati átvilágítások tárgyában

    A vonatkozó törvényi feltételek hiánya, illetve a törvényes szabályozások megkésettsége miatt Romániában csak mintegy tíz esztendővel a kommunista diktatúra bukása után kezdődhetett el a titkosszolgálati múlt feltárása. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a maga körében élen járt ennek megvalósításában. Az ún. Ticu Dumitrescu-törvényt megelőzően, már az 1998-as egyházi választások alkalmával jelöltjeinknek írásbeli nyilatkozatot kellett tenniük a hírhedt Securitatéval való viszonyuk tárgyában.

    Az állandóan változó politikai viszonyok és törvényi szabályozások ezután sem kedveztek a titkosszolgálati átvilágításnak. Kezdetben a Romániai Református Egyház Zsinata is felemásan viszonyult ehhez a kérdéshez. Jókora késéssel ugyan, de az új évezred első évtizedének közepén végre mind a két református egyházkerületünkben érdemben beindulhatott a lelkipásztorok és a nem lelkészi személyek múltjának átvilágítása.

    Egyházkerületünk lelkészi kollaboránsairól és ellenállóiról Szigorúan ellenőrzött evangélium címen indult könyvsorozat a szegedi Molnár János tollából. Vezető testületeink kutatóbizottságot neveztek ki a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) irattárában fellehető dossziék felkutatására, és az egyházkerületi Átvilágító Bizottságot (ÁB) bízták meg a vezető lelkészi és nem lelkészi személyek titkosszolgálati kapcsolatainak elbírálásával.

    Már az ÁB intézményes munkájának a megkezdése előtt fény derült egyes lelkipásztorok ügynöki múltjára (lásd: I. Kimutatás). Némely hírhedt esetek rávilágítottak egyházi életünk 1989 után is fennálló súlyos fertőzöttségére. Ennek ellenére a múlttal való szembenézés és a feltáró munka nagy nehézségekkel haladt előre, olyannyira, hogy még a legutóbbi egyházi választások (2010) alkalmával is rovott múltú lelkészek kerülhettek magas tisztségbe.

    Az ÁB saját kimutatása szerint 2010–2014 között 59 esetet vizsgált meg, 45 lelkipásztort (lásd: II. Kimutatás) és 14 nem lelkészi személyt világított át. Jó munkát végzett. Az utóbbi másfél-két évben azonban munkája lelassult, illetve szinte teljesen leállt. A törvényi korlátozások visszatartó hatása mellett az egyházi lendület alábbhagyása sem kedvezett a folytatásnak.

    Amint ez várható volt, az esetek legtöbbjében lelkipásztoraink nem működtek együtt a Securitatéval, nem voltak informátorok, sőt állhatatosan ellenálltak a beszervezésnek (1). Van, aki már csak életkora miatt sem lehetett kollaboráns (2). Megint mások, noha beszervezték őket, utóbb kiugrottak a sorból, és kizárták őket az információs hálózatból. Őket felmentésben részesítette az ÁB (3). Néhányan azonban súlyos elmarasztalásban részesültek, mivel nyilvánvalóan együttműködtek a diktatúra politikai rendőrségével, vagy éppen fizetett ügynökei voltak annak (4).

    Megállapítható azonban, hogy a legsúlyosabb esetek szinte következmények nélkül maradtak. Az egyházi főhatóság nem indított fegyelmit a vétkesek ellen, intésben sem részeltette őket, sőt némelyikük egyházi újraválasztása útjába sem gördített akadályt.

    Külön figyelmet érdemel az ÁB-határozatok azon igazgatótanácsi záradéka, melynek értelmében a testület „elrendeli az átvilágítási Határozat érvénytelenítését és az ügy újratárgyalását, amennyiben újabb adatok, bizonyítékok kerülnek elő”. Ismereteink szerint ugyanis még nagy mennyiségű ismeretlen iratanyag lapul a különböző irattárakban, melyek teljesen új megvilágításba helyezhetnék egyes személyek múltját.

    Ugyanez érvényes azokra a személyekre, akikről a CNSAS gyakorlatilag felmentő igazolást (Adeverinţă) bocsátott ki, mivel „nem léteznek olyan adatok és dokumentumok, amelyekből az a következtetés volna levonható, hogy a Securitate munkatársai vagy kollaboránsai lettek volna” („nu există date ori documente din care să rezulte calitatea de lucrător sau de colaborator al Securităţii”). Könnyű belátni, sőt példák is vannak reá, hogy az illetékes hatóságok szántszándékkal is visszatarthatnak egyes terhelő iratokat, sőt egész személyi dossziékat éppen azok védelmében vagy zsarolása végett, akik a legkészségesebb ügynökeik voltak.

    Közbeszéd tárgyát képezi, és tapasztalatból is tudjuk, hogy a Securitate nem szűnt meg, hanem csak átalakult. Mértékadó vélemények szerint 1989-ben a hatalmat a volt politikai rendőrség egyik szárnya kaparintotta meg. A Securitate és utódszervezetei továbbra is nagy befolyással rendelkeznek, és az élet minden területét behálózzák társadalmunkban. Okkal feltételezhető, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is megtalálta régi és új kollaboránsait. Egyházi és nemzeti létérdekünk tehát, hogy az elhúzódó, illetve szándékosan késleltetett átvilágítást továbbvigyük, Anyaszentegyházunk megtisztulását elősegítsük, és az idegen titkosszolgálat rontásával szemben az ifjú, a jövendő nemzedéket is felvértezzük. A Reformáció félévezredes jubileuma közeledtén világosan kell látnunk, hogy ez is nélkülözhetetlen előfeltételét képezi Egyházunk megújulásának. A közelgő egyházi választások ugyanerre a következtetésre vezetnek.

    A Magyar Fórum interjúja szerint (2016. április 28.): „69 lelkészről tudnak, akik beszervezett besúgók voltak, 43-ról nem közöltek választ, 11 esetben pedig kiderült, hogy súlyos besúgói tevékenységet folytattak. Mi lesz az ő sorsuk?” – hangzik a kérdés. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke válaszában – egyebek mellett – ezt mondja: „Azt szeretnénk, ha azok, akik ilyen mélységben együttműködtek, belátnák, hogy az egyedüli út, ha – elismerve vétkeiket – nyilvánosan is bocsánatot kérnének. S ezt megpróbálják nemcsak az emberektől, hanem Istentől is megkapni. Isten megadja, az embereknek is meg kell adniuk.” Ezen túlmenően viszont egyszer s mindenkorra azt is le kellene szögezni, hogy ezek a személyek egyházi tisztségbe ne legyenek megválaszthatók.

              Nagyvárad, 2016. május 27.                                          Tőkés László
                                                                          a Királyhágómelléki Református Egyházkerület
                                                                                               1989 utáni első püspöke

Utóirat: Most, a helyhatósági választások közeledtén időszerű volna legalább az őszi parlamenti választásokra nézve magyar közösségünk majdani jelöltjeinek a titkosszolgálati átvilágítását is komolyabban venni és előirányozni, RMDSZ-es közéletünk teljes megtisztítása érdekében.

I. K I M U T AT Á S

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága által át nem világított, időközben az KRE-ből eltávozott, a CNSAS nyilvántartásában, valamint Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium c. dokumentumgyűjtemény adattárában szereplő lelkészekről, akik együttműködtek a Securitatéval

II. K I M U T AT Á S

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága (ÁB) által a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) adatai alapján átvilágított lelkészekről