2015-03-29
SzakÁ(rus) Cs(illa)
Mindnyájan tudjuk, hogy a Gyergyói- medence a krumplijáról (is!) híresült el. Nem egy szőlőtermő vidék, dehát a székely ember, aki ugye a jég hátán is megél, feltételezte, hogy ugyanez érvényes a szőlőre is, és így született meg, az általam gyergyói szőlőnek keresztelt új faj. Úgy gondoltam, nagymértékben csak a házfalak díszítésére alkalmazható, ugyanis a termés emberi fogyasztásra igen- igen alkalmatlan, lévén összetevőinek nagy része mag és héj. De tévedtem. Mert rájöttem, ha az ember kellő erővel préseli, hajlamos némi levet is kibocsátani magából, és ebből igen finom szőlőkocsonya készíthető. Ha meg ugyanaz az ember ezt még össze is főzi egy tejszínes pudinggal, majd a végeredmény védelmezően ráterül egy piskótatetőre, máris elmondhatjuk, hogy elkészült a vasárnapi desszertünk.