SzakÁ(rus) Cs(illa)

Csillai mártás

    Ami egyébként chilei mártásként aratta a babérokat nálunk felé, évek hosszú során át. De miért is chilei? Ezen gondolkodom már napok óta (szoktam 🙂). Ugyanis kétlem, hogy eredeti receptjét a konkvisztádorok hozták volna Európába, a Santa Marián, Chile napsütötte partjairól (pláne, hogy ez a hajó el sem jutott odáig 🙂). Erős gyanúm inkább a csípőspaprika fele fordult, tudniillik létezik egy african devil chile-ként elhíresült egyed, mely Afrikában vadon nő (ez az ugandai változat a legcsípősebb paprikák közé tartozik, 175 000 Scoville egységével, amely egyébként a hőségtől éri el hihetetlen tüzességét), ellenben Chilében meg termesztik. Talán ő lehet a névadó, a chilei ördög. Ma pedig én vagyok az (mármint, a névadó 🙂).
    Mártásom tartalmaz 20 darab paradicsompaprikát, 10 hagymát, 1iter paradicsomlét, 6 csípőspaprikát, 3 zellert, 1 fej fokhagymát, ¼ l ecetet, 15 dkg cukrot, sót, borsot, fahéjt. Munkafolyamat: darálni, besűrűsödésig főzni, teatojásba, kis gézdarabba, akármibe babérlevelet, szegfűszeget, szegfűborsot, szemesborsot (ízlés szerinti adagban) csomagolni, ezt a főzés vége fele a masszába lógatni, majd onnan kidobni. Lehet keverni bele 1 kávéskanál szalicilt (a biztonság kedvéért), majd a feltöltött üvegeket nem árt szárazdunsztba dugni. Nagyon passzol a szalonnával is, mely a kedvencem, persze csak a tányéron, semmiképp sem deréktájékon! 🙂

Forrás: hirmondo.ro