SzakÁ(rus) Cs(illa)

Rakott káposzta

Nekünk, kik otthon főzünk, többek között az is jár a fejünkben, hogy mi járjon a szájunkban. Jelen esetben például egy kis rakott káposzta. A tél számára enyhítő körülményként sok mindent nem tudnék felhozni, de ha nagyon keresgélek találok néhányat. Egyik például, a pincében található hordóban lakozó savanyú káposztafej(ek) és az őt körülölelő lé. Ennek csak halvány utánzata található nyáron az üzletek polcain. Ezért aztán télen kellő mértékben fogyasztjuk, sülve, főve, nyersen, mikor hogy sikerül. Ez most a főtt, sült változat, azon meggondolásból, hogy keménysége miatt ne veszítsen az élvezeti értékéből. Ugyanis jártam már úgy, hogy a feltálalt rizsszemekkel simán fel lehetett volna tölteni egy sörétes puskát. És, mint mindnyájan tudjuk, a sörét kellemetlen érzéseket tud okozni. Ezért megfőzöm a rizst (annyi marék, ahány személy), meg a káposztát (minimum egy fej), külön, majd utána lerételem őket egy tűzálló edénybe, nyakon öntöm tejföl, olaj keverékkel, és addig sütöm míg szép pirosra pirul a teteje. Most a húst is külön sütöttem, és milyen igazam volt, milyen szépen mutat a képen.