SzakÁ(rus) Cs(illa)

Róka és gomba

    Mondhatni nem siettem el az első idei gombászást. 🙂 Mondjuk, az időjárás sem kedvezett a gombaegyedek cseperedésének, melyek köztudottan meleg és víz hatására kezdenek növekedésnek indulni. Ezekből meg igazából csak vizet volt szerencsénk látni, abból szerencsére jó sokat. Addig sem kellett locsolni. 🙂
    Most ellenben már nem bírtam magammal, menni kellett. Talán valamiféle szirének élhetnek a zsombékos részeken, ők csábítgatják a jó népet e nem is annyira veszélytelen kalandokra. 🙂 Ugyanis, ha a rókagombából sok piciny bébivel volt szerencsém találkozni, az ugyanolyan nevű állatból egy kifejlett példány toppant elém. Nem tudom, ki ijedhetett meg jobban, én sikkantottam (úgy megijedtem, hangosabbra nem telt 🙂), ő nem, de úgy elszelelt, mintha rémeket látott volna (talán tényleg rémesen néztem ki, miután mindenféle fenyőágak tépázták szegény frizurám). Az induláskor felöltött széles mosoly sem volt már meg, rám fagyott abban a pillanatban, amikor megállapítottam, hogy az áfonyát szőröstől-bőröstől lecsupaszították egyes élelmes egyedek 🙁 Habár, a meggy is nagyon szeret az alkoholban fürdeni. Ráadásként pedig megemlíteném azt a pimasz kullancsot, aki volt oly kedves olyan helyet kipécézni rajtam, hogy csak napok múlva vettem észre. De akkor aztán rohantam is, mint a szélvész (helló, Lym-kór, remélem nem botlottunk egymásba! 🙁). A sürgősségin nagyon örülhettek az éjféli látogatásomnak 🙂
    Mindennek dacára, gombából, gyógyír gyanánt, igen finom paprikás készült, ugyanakkor hazajöttek velem mindenféle csodás vadvirágok, szóval mégsem keltem fel hiába.
    Most pedig azon elmélkedem, ma meglátogassam tán a rókabébiket? 🙂 Ennyi veszedelem ellenére?

Forrás: hirmondo.ro