SzakÁ(rus) Cs(illa)

Piskótatekercs

Habár inkább csak hullám, mármint nem az enyém, szerencsére! Az történt ugyanis, hogy túlságosan kisméretű tepsiben sütöttem a piskótát, így, mivel a fizika törvényei gátat szabtak az oldalirányú terjeszkedésnek, felfele nőtt, ami egyébként egy piskóta szempontjából sohasem hátrány, hacsak nem szeretnénk feltekercselni. Tehát jelen esetben igen. Azért az is szép tőle, hogy (egy vizes törlő segítségével) sikerült felvetetnem vele ezt a formát.

Az alapanyagait (4 tojás, 15 dkg cukor és liszt, egy kávéskanál sütőpor) egyszerre kell összekeverni (semmi habverés külön!) ezért aztán teljes szkepticizmussal álltam a dolgokhoz, annak ellenére, hogy (talán 🙂) nem vagyok egy szisztematikus kétkedő (kérkedő?!). És tessék, íme a végeredmény! Megspékelve egy kis eperlekvárral és tejszínhabbal. Megér egy egyperces csendes tisztelgést. Habár, részemről, Beethoven sokkal többet! Már csak azért is hálásak lehetünk, hogy saját fülünk képes befogadni azt, amit ő az örökös csendben hallott, és mégsem volt rest papírra (kottára) vetni! Nekünk! És mi ehhez képest egy piskótatekercs? Inkább csak ürügy, mert mint mindig, a zene fontosabb! 🙂