SzakÁ(rus) Cs(illa)

Bárányaprólék

Sosem árt, ha az ember leánya néhanapján aprólékosan átnézi a fagyasztóját (tartalmilag), mert mindig talál benne valami bujkáló meglepetéscsomagot. Például a húsvéti bárány apróléknak nevezett belső szerveit, amiből, bármily meglepő, nagyon finom pörkölt készíthető. Vagy esetleg szalontüdő, de azt kb. a hátam közepével egyszerre szeretném látni (ennél kevésbé már csak a vastüdővel kerülnék közelebbi kapcsolatba 🙂. De a szív, máj, vese együttese megbír egy kis tüdőt is, így legalább vehetnek egy mély lélegzetet a lábosba ugrás előtt. Dinsztelek jó sok hagymát, paprikát is (ha már, a nem túlságosan magas termetemmel, felérem az árát), aztán puhára párolom benne a kockára vágott aprólékot. Melléje grenadírmarsot kínálok (főleg magamnak, bár tudom: eléggé ártalmas a derékbőségre), ami nem más, mint egy laskával (mármint nem egy drb. laska!) összekevert rántott krumpli. A savanyúság pedig a savanyúan konstatált utolsó fej káposzta a hordóból. Habár, ha más szemszögből nézzük, a káposztáshordó aljának megpillantása, a tavasz hírnöke is, igaz, prózaibb megfogalmazásban 🙂.