SzakÁ(rus) Cs(illa)

Egres leves

Az egresbokor már csodás, piciny egresszem-kezdeményeket hajt, ezért jött el az ideje a tavalyi egresek elfogyasztásának. Hogy ők még mindig anyagi világunk részét képezhetik, azt Oliver Evansnak köszönhetjük (aki csekély 210 éve megalkotta az első gőzzel működő hűtőgépet), meg persze nekem, aki lefagyasztotta a gyümölcsszemeket. De most már, fél tasak, megfőzött tejszínpudinggal dúsítva, csodás metamorfózis nyomán, felvehetik az egres leves címet. Kerülhet bele (társaságnak) néhány alma, cukor, citomfű, csipetnyi só és fahéj. És erről jut eszembe (gyermekkorom emlékei 🙂) az ózdi egresleves (utoljára Kati néni asztalánál volt szerencsém fogyasztani, döbbent némasággal 🙂, néhány túl sok évvel ezelőtt), amelynek jelentős alkotóeleme a csirkehús, és teljesen más ízvilágot képvisel. Na, majd legközelebb!