SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tengeri

    Lehet- e remekebb tevékenység egy verőfényes vasárnap délelőttön, mint a Szentmiklós és Szárhegy közötti útszakaszon tekerni a pedált? 
    Diákkoromban még nagymértékben utáltam ezt a területet, ugyanis az út két oldalán elterülő krumpliföldekből kellett kibogarásznunk a termést, mely tevékenység a legcsekélyebb szellemi és lelki kielégülést sem hozta meg számunkra.  Azóta eltelt jó pár év, vetésforgó vagy tán klímaváltozás miatt, gabona- és kukoricaföldek zöldellnek e tájon. Ma a rozstáblában épp egy kiterjedt gólyacsalád tízóraizott (esetleg épp hét mérföldes csizmáikat próbálgatták ), voltak vagy harmincan, de visszafogottan, roppant elegánsan lépdeltek föl és alá. A kukoricaszáron meg akkora csövek végén himbálóztak a copfok, hogy jött, hogy azon nyersen beléjük harapjak.  Bele is égett a látvány a retinámba rendesen, mihelyt hazaértem, első dolgom volt a kukoricaszintem jelentős mértékű emelése. 
    E mai napon leves formájában került a szervezetembe, de csempészem én már mindenféle egyéb ételekbe is, hol ugyan semmi keresnivalója nem volt, ellenben igen jól megállta helyét (pl. bolognai mártás, chilis bab). Levesembe került: 15 dkg szalonna, 50 dkg csirkemell, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 közepes murok, 3 liter alaplé, 3 közepes krumpli, 25 dkg kukorica, 2 dl tejszín, 10 dkg sajt, 2 evőkanál finomliszt, só, bors.

Forrás: hirmondo.ro