SzakÁ(rus) Cs(illa)

Ál-Stefánia

    Bár tisztában vagyok azon ténnyel, hogy nem kimondottan farsangi időszakunkat éljük (habár e nagy ködben az advent nem is biztos, hogy ránk talál🙄), mai ebédem mégis álruhát öltött. Sőt, mondhatni, nem is a külseje ál, hanem inkább a belseje.
    Ugyanis a Stefánia-szelet, mely egy fasírtbundába öltözött, főtt tojáshölgy becses neve, e mai, vissza nem térő alkalomra, sonkás, sajtos sültté változott, azon okból, hogy a változatos családi igényeknek megfeleljen.😋
    A fasírtmasszám a szokásos: 1/2 kg vegyes (disznó-marha) darált hús, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, fokhagyma, prézli (az ízvilágnak nem árt egy kis plusz reszelt krumpli, cukkini, hagyma, paprika sem😉). Ez utóbbiból annyi, hogy jól kezelhető anyagot kapjunk. Melynek felét behelyezem egy kalácssütőnek nevezett, de nálam hússütővé avanzsált tepsibe, rakok rá sonkát, a sonkára sajtot, erre meg a massza maradékát. Megkenegetem a tetejét zsírral, majd ropogósra sütöm. Körítésként murokkal ízesített rizst kap. A murkot pedig oly meggondolásból fogyasztom, hogy hátha mégiscsak megtanulok fütyülni, és az elkövetkezőkben ebédkészítési munkálataimat akár csendes füttyszóval is kísérhetem, nem pedig mindenféle maximális hangerővel hallgatott zenékkel. Nem utolsó sorban, a szemünknek sem árt egy kis béta-karotin, pláne, ha dioptriás üvegeken keresztül szemléljük e világot.😏

Forrás: hirmondo.ro