Napok óta azon gondolkodom, hogy az új világban, ahol a biztonság az utolsó szuszt szorítja ki épp a szabadságból, félelemmel körbekerített élőhelyük labilis védelméből egymásra acsargó emberek sokaságában botladozva, teljesen elvesztettem receptjeim fő fűszerét, a humort.
Pedig a vidám és elégedett ember, az tán egészséges ember is, akinek testében az interferonok gond nélkül öldösik a vírusokat, hogy a falósejtek éhen ne pusztuljanak. Mondják, hogy ez nem olyan vírus, hogy ez nem olyan oltás, hogy szégyelld magad, meg hogy mégse tedd, aztán pont ezekből a szavakból épült faló (a fából készült trójai, nem a sejt, amelyik vírushullát fal ) fog a fejedbe kerülve megbetegíteni. Azon tény pedig, hogy bizonyára megnőtt az öngyilkosok, szenvedélybetegek száma, mit sem számít, míg a koronavírus-tesztjük negatív, mert csak a pozitívok számának növekedése adhat aggodalomra okot. Mi történhetett, hogy a pozitív ennyire negatív színezetet kapott? Hogy lehet, hogy megfeledkeztünk arról, hogy az élet összes terültén a pozitív eredmények, tulajdonságok, számok, hősök a jók, szemben az egyetlen labori lelettel? Miért hallunk mégis csak arról? Honnan ez a nagy törődés, és félelem, mikor (ha jól magunkba nézünk) két éve gondolataink szélét sem súrolta egy város kórházba utaltjainak, elhunytjainak száma. Ha nem tudjuk, hogy akkor mennyi volt, akkor most mihez hasonlítjuk azt, amit naponta elénk tárnak? Miért lesz orvosilag fontosabb a reumatoid artritiszes Kati néni, ha koronavírust találnak a szervezetében? Kérdés van ezer, de ha csak ezen gondolkodunk, garantált belépést nyerhetünk egy kényelmes gumiszobába (persze, ha még létezik olyan, hogy pszichiátria).
Nos, én ezentúl is próbálok pozitív maradni, az élet szépségének, ugyanakkor múlandóságának elismerésében, a test egészséges táplálásának mindennapos eleget tevésében, és mily csodálatos, ezen pozitivitás miatt senkinek sem kell aggódnia!
Oreo-tortát sütök, de nem eszem, csak módjával, hogy a cukor, a csokoládé meg a liszt e művelettel arányosan telepedhessen deréktájékomra. Mert, ugye, élni kell, de ha lemondunk minden jóról, akkor minek?
És, ha már Oreo-torta, akkor készítsük a legfinomabbat! Alapja legyen brownie (tésztájában csokoládé, kakaó, cukor, liszt, vaj, tojás), krémje pedig tejszín, mascarpone, görög joghurt elegye, melyben a nem túl apróra tört Oreokeksz-darabkák rejtőzködhetnek. A tejére csurgathatunk olvadt csokoládét, szórhatunk is rá csokit, de a cifra mintás Oreo-kekszek díszítő jelenlétét semmiképp ne hagyjuk el! A képen feltűnő darab kisfiúsan csillagközi egyed, ha egyáltalán ilyesfajta megkülönböztetéssel is lehet még élni.