SzakÁ(rus) Cs(illa)

Panna cotta hadsereg

    Ha valaki netán nem tudná, a panna cottának nem rokona a terrakotta (pláne a hadsereg), talán csak annyiban hasonlítanak, hogy a panna cottás poharak is katonásan feszítenek egymás mellett a hűtőben, miként a Csin Si Huang-ti sírhelyét védő agyagkatonák. 🙂
    Amúgy ez egy olasz édesség, jelentése: főzött tejszín. Elkészítése roppant egyszerű: tejet, tejszínt és cukrot főzünk össze, elkeverjük zselatinnal, jól kihűtjük, majd mindenféle mártásokkal (persze ne sajt-, bor-, paradicsom-, esetleg kapormártásra gondoljunk!) meg gyümölcsökkel öntjük nyakon.
    Természetesen én nem lennék én, ha ragaszkodnék az eredeti recepthez. Így alkottam meg a székely panna cottát, amit főzni sem kell, tej, meg tejszín sincs benne, viszont remegni ugyanúgy tud, mint olasz rokona. Ebből máris és egyenesen következik, hogy zselatint viszont tartalmaz. Saját, külön bejáratú panna cottám ma tehéntúróból, tejfölből, vaníliás cukorból készült, amelyhez kavartam fekete ribizlit és zselatint. Ez utóbbi egyébként egy furfangos kis alkotóelem, ha nem kezeljük kellő figyelemmel, és nem követjük precízen a használati utasításokat, csomósodásra hajlamos, miként a gríz a tejbegrízben. Habár a csomó is nézőpont kérdése, ugyanis ismerek olyan személyeket, akik csakis a csomós tejbegrízt szeretik.
    Panna cottát mellesleg általában joghurtból készítek, merthogy a vaníliás joghurt számomra az édességek királya! Kavarok bele idénygyümölcsöket is, de, ha tegyük fel, tél van (márpedig errefele elég gyakran, és hosszasan előfordul), akkor egy üveg lekvár sem válik kárára. 🙂

(Forrás: hirmondo.ro)