Egy ideje, ha nem esik az eső (amit elég nehéz kibekkelni, mivel a nyári és őszi adag egyszerre zúdul a nyakunkba), pityókaásás folyik tájainkon. Alapélelmiszerünk, mely csakúgy, mint jómagam, igencsak szereti e földet. Különbség csak annyi, hogy míg neki minden tavasszal új gyökeret kell eresztenie, az enyém már olyan mélyen van, hogy még egy sok tonnás kezdőlökés sem bírta kiszakítani. Míg a krumpli a pincékbe vándorol, jómagam – jó esetben – komfortosan ernyedten végzem mindennapi tevékenységem, hálát adva a meleg lakásért (mely oly könnyen változhat testméretűvé és hideggé), ételért, ölelésekért, a körülményekhez képest jó egészségért.
Jó pár krumpliból készült levest ismerek, de erről csak mostanában hallottam, holott ehejt főzik, Csíkmadarason, a szomszédban. Húsmentes napokon gyakran fogyasztják, finomsága (a sáfrányos szeklice igazán különleges aromával járul a végső ízhez) mellett, nem utolsó sorban, másik nagy előnye a mutatóssága.
A sáfrányos szeklice, más néven olajözön vagy kerti pórsáfrány (Carthamus tinctorius) trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett, az őszirózsafélék családjába tartozó növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi években már elsősorban olajos magvaiért növesztik. Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer.
Elkészítés: a krumplit meghámozva kockára vágjuk. Feltesszük főni, sózzuk, ugyanakkor fűszerezhetjük még sáfrányos szeklicével, de kerülhet bele bors vagy egy kevés szerecsendió is. Ha a krumpli megfőtt, azonnal tálalhatjuk. A juhtúróból golyókat kerekítünk, és megforgatjuk őket apróra vágott metélőhagymában. Minden tányér közepére egy golyót helyezünk, majd merünk rá a forró levesből.