Konyhai cikkek 499.

2023-06-13

Berszán-Árus Csilla

Álca

Bár tisztában vagyok azon ténnyel, hogy nem kimondottan farsangi időszakunkat éljük, mai ebédem mégis álruhát öltött. Sőt, mondhatni, nem is a ruhája ál, hanem a belső szervei.

Ugyanis a Stefánia szelet egy fasírtbundába öltözött főtt tojáshölgy becses neve, mely e mai, vissza nem térő alkalomra, sonkás sajttá változott, azon okból, hogy a változatos családi igényeknek megfeleljen.

A fasírtmasszám a szokásos: ½ kg vegyes (disznó-marha) darálthús -de használhatunk csirkehúst is, némi extra zsiradék társaságában-, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, fokhagyma, prézli. Ez utóbbiból annyit teszünk, hogy jól kezelhető anyagot kapjunk. Melynek felét behelyeztem egy kalácssütőnek nevezett, de nálam hússütővé avanzsált tepsibe, raktam rá sonkát, a sonkára sajtot, és a sajtra a massza maradékát. Megkenegettem a tetejét zsírral, majd ropogósra sütöttem. Körítésként murokkal ízesített rizst kapott.

A murkot pedig oly meggondolásból, hogy hátha mégiscsak megtanulok fütyülni, és az elkövetkezőkben ebédkészítési munkálataimat csendes füttyszóval kísérhetem, nem pedig mindenféle maximális hangerővel hallgatott zenékkel.

Habár, a zene gyógyír! Ez köztudott. Típusától függően, és annak függvényében, hogy aktívan vagy passzívan hallgatjuk, szórakoztat, megnyugtat, pihentet, ellazít, boldoggá/melankolikussá tesz, energizál, inspirál. Mindemellett elismerem, semmilyen zenének nincs olyan hatása, mint a csendnek!