SzakÁ(rus) Cs(illa)

Halsaláta

     Pontosabban tonhalas zöldségsaláta. Csak egyszerűen, nem cifrázzuk a főzést, ha nyaralunk. Vagy már inkább őszülünk? 🙂 Mely ugye az emberi hajjal is előfordul egy bizonyos kor után, de bevethetjük ellene a különböző színű festékeket.
    Azonban igazából most nem erről értekeznék (elég kellemetlen, minek feszegetni a témát?). Érdekesebb a természet őszbe hajlása, ilyenkor ő is színeket kavar, cicomázza magát nagy hozzáértéssel, és milyen jól is áll neki! Ezt elismerem, de ettől függetlenül, pingálhat bármily színpompás tájakat, már csak a színei melegek, és én ezt zokon veszem. Valami szebbnek vet véget, a végeket meg kimondottan nem kedvelem (de, hogy a kivétel erősítse a szabályt, a tésztának mégiscsak a vége a kedvencem).
    Utálom például a szabadságvégeket is! De, amíg tart, kihasználom! Nagyméretű, vizes felületeket keresek (ennek is főleg a partját), melyekre merőlegesen süt a nap. És ez ugyebár semmiképp nem egy konyha fő jellemzője. 🙂 Azért, néha előfordulok itt is, egy-egy kicsit (pláne, ha a lakásból, a víz fele, át kell haladnom rajta), egy könnyed étkezés erejéig.
    Ezek általában salátákból állnak, melyeknek elkészítése is igen egyszerű: álldogálok egy kicsit a hűtő előtt, de nem csak amúgy tétlenül, gyorsan felmérem, hogy tartalmából mi talál mivel. 🙂 Savanyú uborka, paradicsompaprika, főtt tojás, kukorica, krumpli, halkonzerv. Ezeket szépen kockára vágom (vagy csíkokra, de csak a változatosság kedvéért), és nyakon öntöm öntettel: só, bors, cukor, balzsamecet (avagy citromlé).

(Forrás: hirmondo.ro)