A máj, ha versenyt hirdetnének, valószínűleg elnyerné a belsőségek sztárja címet. Legalábbis nálunkfelé. Ezért aztán általában megveszek egy termetes darabot, hogy jusson belőle egy jófajta májpástétomba is. A máj teljes egészében resztelt (a resztelt szó nem a magyar reszel, hanem a német „rösten” igéből származik!) májként indítja konyhai átalakulást, tehát nagy mennyiségű pirított hagymához és fokhagymához társul (csíkokra vágva). Túl sokat nem is időzik a forró zsiradékban, ugyanis minden itt töltött plusz perccel arányosan nő a keménysége, és ezzel együtt, arányosan csökken élvezeti értéke.
Piríthatunk bele paradicsomot, paprikát is, vagy adhatunk hozzá julienre vágott almát is. De, ezt külön szoktam elkészíteni, és utólag keverem a resztelt májhoz, miután ennek felét kivettem, pástétomkészítés céljából. Fűszerileg kap sót, borsot, majoránnát, a pástétom meg esetleg egy kis extra fahéjat. Köretnek krumplipüré, puliszka vagy valamely főtt csillaglaskaféle illik hozzá, és ropogós, kovászos uborka, esetleg egyéb fermentált zöldségek, így a hidegebb napok tájékán. Ami még szerencsésen nem ért utol bennünket, csak amúgy középfokon, melynek őszintén bevallva némi bűntudattal körítve örülök is, ugyanis jobb szeretem a természet előállította meleget. Mindnyájan tudjuk, hogy nem ez az időjárás a normális, de ugyanakkor azt is, hogy olyan időket engedett megélnünk a fennvaló, amikor a nem normális, a normális. Egyébként, egy ideje egyre gyakrabban gondolok Noéra.