Sokan állítják, hogy a növényvilág egyes egyedei sokkal táplálóbbak, mint az őket kikapirgáló, lerágcsáló állatfajé, mely ténnyel én vitába nem is szállok, és csak halkan, feltűnésmentesen szelek egy jó szelet házilag pácolt és füstölt szalonnát a reggeli zamatos paradicsomom mellé (egy kis juhsajt sem teszi tönkre az ízek kombinációját!). Kedvenceim színben az erős rózsaszíntől vérvörösig terjedő zöldségek és gyümölcsök, melyek a szenzációs, fenségesen fantasztikus kategóriába tartoznak, egészségünkre gyakorolt jótékony hatásaik miatt. Épp ezért minél gyakrabban szedjük, vagy vegyük-vigyük piaci árusok asztalairól (könnyedén felismerhetőek gömb alakjukról és vöröses színükről)! Leginkább a frissen történő fogyasztásuk ajánlott, az értékes tápanyagtartalmat ekkor őrizik meg a legjobban, de párolva is sűrűn kerülhetnek asztalunkra.
Mai főszereplőnk a vörös áfonya, mely nyárvégen, őszelőn jelenik meg fenyveseink szélein, tisztásain. Fanyarul zamatos, első találkozáskor tán meghökkenti ízlelőbimbónk, de felocsúdván, örök barátunkká, avagy ellenségünkké válhat. Zseniális gyümölcs, magas tápanyagtartalommal, rengeteg erdőkben eltévelyedett turisták túlélő tápláléka lehet, mely egymagában az fő ízek harmóniája (só szempontjából természetesen egy kis izzadtsággal vegyülvén). Gyógyászati célokra is felhasználható, magas C/B/E/A/K-vitamin, karotin, citrom/alma/oxálsav, magnézium, kalcium, mangán, foszfor és nátrium tartalma miatt. Lévén szeptember, olyan ételeket válogattam, melyek hidegen és melegen is fogyaszthatóak, mert bár időjós nem vagyok, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy e hónapban sem a fűtés miatt lesz melegünk.
Gombócos áfonyaleves
Első a sorban egy tartalmas gyümölcsleves (mai ételeink során életbe léphet egy magas cukorszintet jelző riadó! ), habár az áfonya feltűnés nélkül beépülhet sós levesekbe is. A gyümölcs sajnos nem friss, elsősorban azért, mert még nincs jól megérve (akkor az igazi, ha a reggeli hideg kissé megcsípi), másodsorban meg gyűjtögetése igencsak nehéz művelet (hegymászást, hajlongást, izzadást, galád rovarok csípését foglalja magába, és ekkor a medvékről még nem is beszéltem), melyhez a csontvázam már kissé régiesen töredezett és kopott. Jó, ha az ember ismeri a határait, nem feszegeti, hanem előkapja a pénztárcáját, és kifizeti másoknak e verejtékes munka gyümölcsét.
Hozzávalók: 6 ek áfonyabefőtt, 1 tasak vanília ízű pudingpor, ½ tk őrölt fahéj, 6 db szegfűszeg, 100 g kristálycukor, ½ db citrom leve, csipetnyi só, 1,5 l víz, 5 ek görög joghurt.
A túrógombóchoz: 125 ml tej,1 tk kristálycukor, 1 tk vaníliás cukor, 25 g búzadara, ½ db citrom héja,100 g tehéntúró.
Elkészítése: A pudingot össszekeverjük a vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, a cukrot, és megfőzzük. Beleöntjük a joghurtot és a citromlevet is, hagyjuk kihűlni, közben elkészítjük a túrógombócot. Ehhez a könnyebb változathoz folyamodunk, mely abból áll, hogy főzünk egy tejbegrízt, ezt összekeverjük a tehéntúróval és a citromhéjjal. Kis gombócokat gömbölygetünk, ezzel tálaljuk a levest, amit még pirított mandulával is megszórhatunk.