Miként az örményt, a koreai konyhát is erős, karakteres ízek jellemzik, melyhez szorosan kapcsolódik a kínai filozófiából átvett öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) gasztronómiai megfelelője: sós, édes, savanyú, keserű, csípős. Ezeknek mindig egyensúlyban kell lenniük egymással. Errefele rengeteg tofut, zöldséget használnak, a hús sokáig csak a kiváltságosak eledele volt (mondjuk máshol is, az emberi történelem folyamán ), de most sem viszik túlzásba fogyasztását, ebben a levesben ellenben mindhárom megtalálható. A tofu a darált marhahússal keveredik a gombócban (fokhagyma, szójaszósz, szezámmag/olaj, só, bors, gyömbérpor), a zöldségek a levesben főnek: csontos marhahús, hagyma, gyömbér, póré/fokhagyma társaságában. Megfőzzük a húslevest, a leszűrt levében a gombócokat. Közben főzünk - avagy forrázunk - noodles(metélt)-t, mely jó (sok) pénzért már egy ilyen kisváros üzletpolcán is fellelhető. Eredeti koreai alapanyagok is elérhetők már, fővárosban székelő, keleti termékeket forgalmazó boltokból, például, levesünk csípős íz alapja a gochujang (csípőspaprika-krém) is via Bukarest kerül ételeimbe. Amúgy, azt, hogy nagyon csípős étel nincs, csak gyenge ember, többek közt Korea is nemzetileg bizonyítja! Habár az, hogy az a csípősség mennyire van egyensúlyban a többi négy elemmel az ételeikben, már örök rejtély marad számomra?!