SzakÁ(rus) Cs(illa)

Pitypangméz

    Tavasszal, amikor az udvar harsány zöldjét elönti a sárgavirág-tenger, tudomásul veszem: eljött a pitypangméz főzésének ideje. 🙂 Sokat fogyasztunk belőle, mert finom, egészséges és olcsó. Tehát sokat is készítek belőle.
    A művelet eleje kissé horrorisztikus, ugyanis ollóval a kezemben virágfejeket vagdosok, ami ugyebár eléggé távol áll egy szorgos méhecske virágról virágra röpdösésétől. De én már csak ilyen mutáns méhegyed módjára gyűjtöm a virágport. 🙂 
    A virágfejeket (egészen pontosan négymaréknyit) egy liter hideg vízbe dobálom, lassan felfőzöm, majd hagyom őket másnapig ázni. Szabadidőmben meg máris rohanhatok füvet vágni (amit ugye nem lehetett, míg meg nem szereztem a virágfejeket), mert már olyan nagyra nőtt, hogy a fűnyíró csak elhaló hörgések nyomán bírja lekaszabolni. 🙂
    Másnap folytatható a mézkészítés: a léből kiszűrjük a virágokat, beleteszünk egy kiló cukrot, egy citrom levét, és főzni kezdjük, igen kicsi lángon, kályhától függően akár minimális hőfokon. 
    Eltart egy darabig, amíg elkészül, ellenőrizni is lehet közben, mert csalafinta, melegen vízszerűen folyik, kihűlve ellenben mézállagot ölt.
    A műveletsor utolsó momentuma az üvegbe kanalazás és szárazdunsztba tevés. Hacsak el nem felejtjük, mint én a tavaly, de az sem baj, mert még van egy üvegecskével, és kutya baja. 🙂

(Forrás: hirmondo.ro)